Voilà ma vie!

A héten ráébredtem arra, hogy a legfontosabb számomra a változatosság. Nem szabad belefeledkezni a hétköznapokba. Pedig könnyű lenne, mert gyakorlatilag minden időmet el tudnám töltenem a tanulással és tudom, hogy sok évfolyamtársam ezt is teszi. Amikor a tanuló szobában pénteken hajnali 3-kor is még ott van legalább 2-3 ázsiai srác, akkor azért elgondolkozik az ember. Szerencse, hogy ilyen király lakótársaim vannak, és motiváljuk egymást minden téren - mert így minden nap jól telik, és nem az iskolai dolgokon idegeskedve. Persze hiányozik az otthon, de úgyis hamar elrepül az idő már karácsonyig.

A héten véglegesítettem az advisoromat, és sikeresen túléltem az első ZH-mat. Hétközben, csütörtökön volt egy meccsünk is, amelyen a Virginia Tech ellen játszottunk. A Virginia Tech ismerős lehet, mivel a végső 4 egyetem között volt, ahová jelentkeztem (igazából az volt a 4.). Bár közkeletű vélekedés, hogy az ő csapatuk erős, a miénk pedig az egyik leggyengébb, mindjárt elmesélem, hogy mi lett a végeredmény. Kezdetnek egy fénykép, amelyet a repülős épületünk egyik folyosóján lőttem. Ígérem, hogy ennél sokkal színesebb képek is várnak rátok még, de nekem ez nagyon tetszik. Pláne, hogy még az ékezetek is megvannak.

A héten rengeteg dolog történt. Volt közte jó, iszonyú jó, és kevésbé jó is. A legjobb viszont a mai nap volt. Már előre kinéztem és beírtam a naptáramba, hogy ma lesz egy magyar fesztivál Atlantában, és ezen bizony ott a helyem. Gabiék otthon maradtak, mert féltek, hogy rossz idő lesz, így egyedül vágtam neki az ismeretlennek - szó szerint, mert a MARTA-val kellett kimenni Decatur-ba, amely egy Atlanta vonzáskörzetében lévő kisváros, ahol még sosem jártam, és persze senkit sem ismertem - eleinte. 

A hét iskola téren viszonylag csendesen telt, néhány beadandó volt csak, de mivel ezekkel már jó előre elkészültem így csak pofozgatni kellett őket. A hétvége viszont egész elképesztően telt, pénteken éjszakai vidámparkban voltunk, szombaton pedig egésznap a sárkányhajó fesztiválon.

A héten néhány új sulis programon is részt vettem. A szokásos iBuzz (International Buzz) keddi alkalma után közvetlenül volt egy meditációs klub, amit egy pszichológus hallgató tartott. Nem csináltunk semmi komolyat, de olyasmiről szól, hogy minden héten 1-1 új módszert próbálunk ki, és utána persze mindenki azt használ belőle amit akar. Szerdán pedig egy filmvetítés volt az egyetem közepén lévő mezőn, amelyet Tech Green-nek neveznek. A film címe Internship, és egyébként pontosan ott forgatták, ahol éppen ültünk (meg ahol amúgy járkálunk). A film egyébként vicces és jó, mindenkinek ajánlom, és amikor nézitek gondoljatok rám, hogy én is pont ott sétálgatok, ahol ők. :) 

A hétvége eseménydúsan telt: szombaton játszotta csapatunk az első amerikai foci meccsét, amit a helyiek csak "foci" néven emlegetnek, ezt követően pedig vasárnap koradélután indultunk az Atlanta közelében megrendezett NASCAR versenyre, hogy kapjunk egy kis életérzést ebből is. 

Szó lesz az előző hét végéről, amikor is meg kellett változtatnom az eddigi terveimet, valamint az azt követő hétvégéről is, amit Gabiékkal töltöttem. Végül a mostani hétről, ami az első igazán sulis hét volt, értek is meglepetések. Tegnap Fulbrightos piknik volt a Stone Mountannél, és a hétvége még tartogat meglepetéseket.

Ez a hétvége is eseménydúsan telt Gabiékkal, az előzőleg beharangozott pénteki nap pedig teljesen felforgatta az addigi terveimet, szinte minden téren. Ezeket csak a hatáskeltés kedvéért írtam le, mert most a házról lesz, ahol a következő 8 hónapban lakni fogok.

Az első héten is sok dolog történt, de a leghosszabb nap még hátra van. Ami miatt mégis most írok az az, hogy pénteken délután lemegyek (vagy fel, még nem jöttem rá, hogy lenne helyesen) Gabiékhoz, és valószínűleg csak vasárnap délelőtt jövök haza. Viszont mivel vasárnapra is van már programunk, sushit fogunk csinálni egy lakásavató keretében, így nem tudom legközelebb mikor jutok géphez. 

Kezdésnek egy videó (sajnos angolul van meg csak), hogy miért is éri meg Georgia Tech diáknak lenni. :)

Szóval beköltöztem! Ma volt a nagy nap, hogy reggel zuhogó esőben bepakoltuk a kocsit, és elindultunk a nagy útra, aminek a vége az lett, hogy immáron egyedül vagyok a csodálatosan berendezett szobámban, amelyhez fürdőszoba is tartozik, és az apartmanunk is kezd egész pofás lenni. Egy indiai családtól még DVD-lejátszót is kaptunk ajándékba.