A héten ráébredtem arra, hogy a legfontosabb számomra a változatosság. Nem szabad belefeledkezni a hétköznapokba. Pedig könnyű lenne, mert gyakorlatilag minden időmet el tudnám töltenem a tanulással és tudom, hogy sok évfolyamtársam ezt is teszi. Amikor a tanuló szobában pénteken hajnali 3-kor is még ott van legalább 2-3 ázsiai srác, akkor azért elgondolkozik az ember. Szerencse, hogy ilyen király lakótársaim vannak, és motiváljuk egymást minden téren - mert így minden nap jól telik, és nem az iskolai dolgokon idegeskedve. Persze hiányozik az otthon, de úgyis hamar elrepül az idő már karácsonyig.

Mik is történtek a héten. Az egyetemen sétálva nyomtak a kezembe egy szórólapot még a félév elején, amelyet nem túl régen, a papírjaim szortírozásakor el is olvastam. Fel kellett hívni egy számot, és egy karácsonyi koncertre lehetett jegyet szerezni, teljesen ingyenesen. Felhívtam, és már küldtél is postán az általam találomra választott 8 darab jegyet. Tudtam, hogy gond nélkül el fogom tudni passzolni, és végül persze még akár dupla ennyit is kérhettem volna. Persze nem normális, hogy egy karácsonyi műsor október elején van, de a zenekar és kórus turnézik, és éppen most értek ide. Gyakorlatilag minden nap van fellépésük, ma éppen Atlanta, holnap Jacksonville, holnapután Miami. De 7 napon belül szépen állomásonként eljutnak Bostonba is. A koncert 3 részből állt, az első kettőben musical szerű volt a darab, szinfónikus zenekar kísérettel. Az első felvonás Jézus születése, betlehemi királyok és hasonló motívumokat vonultatott fel. A második felvonásban pedig a kis gyufaárús lány történetét jelenítették meg. A 3. felvonásban a zenekar feljött a színpadra és mögöttük a kórus állt fel félkörívben. Az egész darab során nagyon jól összerakták a színeket, amit sajnos nem tudok megmutatni, mert sötétben még egy drága telefon sem csinál jó képeket távolra, de legalább ez is kiderült. Ami furcsa volt, hogy a 2. és 3. felvonás között egy nagyon hosszú vallásos szöveget mondtak el. A közönség egy része már elindult haza közben (itt mindenféle vallású ember van, és egy 20 perces beszéd félig koreaiul - félig angolul nem mindenkinek nyerte el a tetszését). Aztán egyszer csak vége lett, és jöttek újra a szép karácsonyi dalok. Azért a szemfülesebbeknek feltűnhet, hogy szinte csak ázsiaiak vannak a kórusban. Ennek az az oka, hogy ez egy koreai kórus.

Szerdán este egy Fulbrightos találkozót tartottak a Georgia Tech-en. Beszélt egy régebben két Fulbrightot megjárt professzor, aki most a GT-en tanít, beszéltek több éve itt lévő Fulbrightosok, volt eszem iszom és kapcsolat építés. Természetesen végig maradtam, és a nap tanulságaként kiderült, hogy a humusz valamiféle babból készül. Persze ennél lényegesen hasznosabb információkkal is gazdagodtam, de a vízum kérdése és a többiek tapasztalatai nem feltétlen jönnének át így blogon keresztül. És sikerült megismernem japán és taiwani Fulbrightosokat is, ami külön öröm volt. :) Wei-Shiun büszke lesz rám.

Péntek este Ken és felelsége, Cathy, elvittek vacsorázni egy igazi atlantai (déli) étterembe, a Mary Mac's-be. Az étterem a város egyik nagyon szép részén van, a Piedmont park környékén. Ízelítőt kaptam a déli vendégszeretetből és ételekből. Volt egy hölgy, aki minden asztalnál körbejárt, és megsimogatta az emberek hátát. Később az interneten rábukkantam, hogy ő hivatalosan csinálja ezt, ami azért nem egy rossz munka. :) 

Mary Mac’s has another very unique feature...our very own Goodwill Ambassador, Jo Carter. She personally visits all of our guests giving her specialty back rubs.

Kenék 3 nyarat töltöttek egyébként Magyarországon, mivel rokonaik élnek Debrecen környékén. Ő már az USA-ban született, miután a szülei 1910-ben jöttek ki. A GT-en szerzett doktorit pszichológiából. A kaja eszméletlen jó volt, persze ez a hivatalosan is a "nem egészséges" kaja, de mivel szinte kivétel nélkül főzök magamra, így nem volt lelkiismeret furdalásom ezúttal. A kellemes beszélgetés után mire hazaértem már pont véget ért a medence party - bár hozzáteszem, hogy este 8 órakor értem haza, tehát ez nem annyira az én hibám volt. Feljöttünk, megnéztünk egy filmet az "awesome roommate"-eimmel a Deckernek köszönhető hatalmas tévén, majd felmentünk a tetőre ahol Decker zenélt (harsonázott) nekünk egy sort miközben beszélgettünk. Jövő péntek már nem fog ilyen lazán telni, mert teljes készülődésben leszünk az első nagy kirándulásunkra, ahol nagy valószínűséggel én fogok vezetni - mint a szűk keresztmetszet, akinek van jogosítványa és el is múlt 25 éves. Ugyanis őszi szünet lesz, és irány New Orleans! Na de amíg elérünk oda.

Másnap (szombaton) korán kellett kelni, mert rengeteg beadandó várt rám. Délelőtt küzdöttem a helikopteres házimmal (amit egyébként most, vasárnap este/hétfő hajnalban fejeztem be, olyan 1500 soros program lett MATLAB-ban (de legalább megtanultam függvényeket írni, így a főprogram alig több 200 sornál), 30+ oldalas dokumentációval, a tanárt idézve ez csak "egy, a sok háziból"). Lazításképpen, és a szikrázó napsütésre való tekintettel lementem a medencéhez a laptopommal és ott olvastam a kutatáshoz kapcsoló cikkeket, és fejeztem be egy másik tárgyra való beadandómat. Majd jöhetett a készülődés, és indulás a Firefly Run 2013-ra! Ez egy éjszakai futóverseny, amelyik a Piedmont parkból indul, és oda is érkezik. Olyan 2-3000 ember lehetett rajta, már jó előre neveztünk (Ioana, a kuponmester talált jó áron kupont, mert amúgy azért elég drága). Kaptunk csillogó villogó karkötőket, de azért fel is turbóztuk magunkat a Target-ben kapható cuccokkal. Miután még a hajunkat is befestettük foszforeszkáló festékkel, az arcunkra pedig felraktuk a szintén foszforeszkáló krémet, nem maradt más hátra, mint futva érkezni a verseny színhelyére. 

Itt már csak 2 másodperc van a rajtig, de volt még időnk fényképezkedni, mivel volt előttünk vagy ezer ember. Már eltelt 3 perc, mire áthaladtunk a rajtvonalon. :)

Végül azért csak beértünk, és a célvonallal való fényképezkedés sem maradt el.

És a fölösleges maradék energia is levezetésre került.

Persze a táv nem volt hosszú, csak 5 km, amit kocogással 30 perc alatt futottunk le (de volt benne emelkedő is). Hatalmas élmény volt a sok kosztümös, csillogó villogó ember között futni. Utána a megmentőnk ismét Decker lett, aki Starbucksos finomságokkal várt minket és még haza is hozott. Persze annyira fel voltunk pörögve a verseny után fél 11-kor is, hogy még lementünk a medencébe éjjeli fürdőzésre. Ám ez sem volt elég, ha már felfrissültünk a hideg víztől, miért ne menjünk el egy forró csokit inni? Rég óta beszélt Ioana egy helyről, ahol valahogy úgy csinálják a forró csokit, hogy ivás közben érezni a csokigolyókat. És ráadásnak adnak egy feketecsokiba mártott pirított kávészemet, ami elrágcsálva nagyon finom tud lenni. Ez után már tényleg aludtunk, és jöhetett a vasárnap.

Már jó előre meg volt hirdetve a Facebookon, hogy Ioana vasárnap reggel a Piedmont Parkban jógát fog tartani free of charge, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy ott leszünk-e. Nem voltunk sokan, ahhoz képest amennyi ember ott mászkált, de így is nagyon szuper volt. Így a vasárnapot is jól indítva jöhetett a rég óta várt házi készítés. Este Ioana főzött nekünk zöldség levest, és egyébként ez volt az első alkalom, hogy levest ettem, mióta itt vagyunk.