Az idei hálaadást egy nagy road trippel ünnepeltük meg, amely során megnéztük Orlandó és Miami egyes részeit, fürödtünk és búvárkodtunk Key West-en, amely az Államok legdélebbi pontja, valamint hosszú várakozás után végre szörfölhettünk is, mivel senki sem törte össze magát előtte. Valószínűleg ez volt az utolsó nagy utunk Amerikában egy jó időre, mivel 1 hét múlva ilyenkor már csomagolok, és utazom haza. Az út krónikája következik.
A következő bejegyzésben a Halloween óta eltelt időszak eseményei következnek. Rengeteg dolog történt amelyről normál esetben akár külön írás is születhetett volna, de így összefoglalva még érdekesebb lesz.
2014-ben is ejött a várva várt Halloween, amely egyben azt is jelezte, hogy milyen gyorsan megy az idő. Nem tudom a kor teszi-e, vagy csak annyira sok dolgot csinálunk, de őszintén: már november van? Olyan érzés, mint ha tegnap lett volna, hogy megérkeztem (másodjára), pedig augusztus már igen messze van. Az alábbiakban egy gyors helyzetjelentés, illetve a hosszú hétvége eseményei következnek.
2014 őszi szünetében (ami összesen két munkanapot jelentett illetve a hozzá tartózó hétvégét) sikerült eljutnunk Mexikóba! Az eddigi legkirályabb utazásunk során olyan sok szépet és jót láttunk, hogy most álljon itt az erről szóló áradozás.
Update: Videó a poszt végén.
Múlt hétvégén került megrendezésre az éves Atlantai Magyar Fesztivál, amely nagyon jól sikerült, tegnap pedig a szintén Atlantában található Atlanta School of Arts and Design-ban volt egy Fulbrightos találkozó, ahol nem is igazán a találkozó volt érdekes, sokkal inkább maga a helyszín.
Szeptember közepén meglátogattam Lin-t az acél városában, Pittsburgh-ben. Ezt kicsit cselesen sikerült megoldani, mert a 3 órányi autóútra lévő Cleveland-be repültem ugyanis akkora árkülönbség volt a repülőjegyek között, hogy így még egy autó is kijött relatíve jó áron.
Régi vágyam vált valóra, amikor végre sikerült eljutnunk az ország északi részén található Chicago városába. Sokan mondták már, hogy jobban tetszett nekik, mint New York, mert van benne valalmi különleges. Már tudom miről beszéltek és elöljáróban annyit mondanék, hogy a kedvenc amerikai városom jelen pillanatban Chicago.
A 2014-es szigetközi evezős tábor beszámolója következik!
Újra itt vagyok Amerikában, egészen decemberig maradok, amikor is hazamegyek, és valószínűleg egy ideig nem jövök vissza. Persze ki tudja még, hogy mit hoz a jövő, de egyelőre minden nagyon szép és jó itt, így nem is igazán szeretnék még a későbbiekkel foglalkozni.
Életem egyik legjobb nyara volt!
Kezdődött Kalifornia bejárásával, majd Nándival megcsináltuk az El Caminót, avagy a BroCaminót, majd jött a 9. szigetközi evezős tábor. Ezzel gyakorlatilag el is ment a nyár, holnap indulok vissza Atlantába még egy félévre, amelyre sikerült a HIF ösztöndíját elnyernem. Ezzel, és egyetemi munkával meg fogom tudni csinálni az amerikai diplomát karácsonyig. Még mindenről írok majd bővebben, ahogy időm engedi. Szigetközről, és a Caminóról is lesz majd egy-egy film, amelyen már elkezdtük a munkálatokat. Addig is most egy rövid bejelentkezés két független hírrel.
