Voilà ma vie!

A hét iskola téren viszonylag csendesen telt, néhány beadandó volt csak, de mivel ezekkel már jó előre elkészültem így csak pofozgatni kellett őket. A hétvége viszont egész elképesztően telt, pénteken éjszakai vidámparkban voltunk, szombaton pedig egésznap a sárkányhajó fesztiválon.

Soha sem fogom megérteni, hogy miért ragaszkodnak annyira az amerikaiak az angolszász mértékegységekhez. A helikopteres házifeladatunkban (amelyben először egy meglévő, 1960-as, számítás alapján kellett rekonstruálni bizonyos görbéket majd alkalmazni ezt egy másik helikopterre) minden ilyen mértékegységben volt. A sebesség knots, ft/s; a sűrűség slugs/ft^3; és hasonlók. Mire az egyes képletekben kibogoztam, hogy mi micsoda, az alatt nem napok mentek el, hanem évszakok változtak. És a sebességet az összes képletben ft/s-ban kellett behelyettesíteni, ami legalább egy kicsit hasonlít a mi m/s-unkra. Persze a végén csomóban kell felrakni a diagramra, mert ugye ez könnyebben érelmezhető (no comment), és akkor a vízszintes sebességtengelyt elég csak egy szorzóval átskálázni, de a függőleges tengelyt, ahol a sebesség sokszor négyzetesen, vagy köbösen szerepel nem lehet minden esetben egyformán skálázni. Szóval volt vele játék bőven, ez volt egyike a "sok" házifeladatnak, és 26 oldal lett végül. Csak a munkamennyiségek helyes látása végett írom. A másik tárgy amelyik sok fejtörést okoz az a Bio-Inspired design, de inkább áttérek már a jó dolgokra. :)

Noris, a svájci Fulbrightos vett rá még az első héten, hogy vegyek jegyet a Six Flags Night eseményre, amely csak nekünk, GT diákoknak, és az első 2000-nek 16 dollár volt. Nem is tudtam, hogy mi ez, de elég gyorsan fogytak a jegyek ahhoz, hogy cselekedjek, így megvettem. Egyfajta pikniknek vagy kirándulásnak gondoltam. Most jött el a nap, és kiderült, hogy a Six Flags egy vidémpark lánc, rengeteg hullámvasúttal. Így belegondolva a 16 dollár már nem is olyan sok. Eredetileg $50 a belépő, így meg pláne. Bár volt ingyenes fuvar, de Noris egyik autóval rendelkező barátja levitt és haza is hozott minket, ez azért este kényelmesebb (és biztonságosabb) volt, mint az egyetemtől hazagyalogolni a night club-ok mellett. A program este 6-tól éjfélig tartott, de ennyi idő bőven elég volt arra, hogy szinte mindenre felüljünk, és a kedvenc hullámvasútra még egyszer. Volt két fa hullámvasút is, amelyeket nagyon vártam, mivel a budapesti vidámparkban ez a kedvencem. Sajnos nem szolgáltak rá a várakozásaimra, mert mind a kettő után majdnem rosszul voltam: úgy ráztak, hogy gyakorlatilag örült az ember, hogy vége lett. Viszont volt egy-két modernebb, és igazán jó. A pestiben volt egy ideig a Looping Star, itt kint az még a beugró szintre sem lett volna elég, sokkal komolyabbakkal volt tele a park. Volt egy Ninja nevű, ami elég rövid volt (úgy 30 mp), de az alatt azt sem tudtad, hogy melyik a felfelé és a lefelé. Volt egy Dare Devil nevű, amelyik először felvitt függőlegesen felfelé 30 métert, majd onnan függőlegesen lefelé 30 méteres eséssel kezdődött, és jöhetett az átfordulás, fejjel lefelé menés, és így tovább. Aztán ami nem volt ilyen kemény, de végül több fejtörést okozott, azok a vizes dolgok voltak. Ezek is üzemeltek az éjszaka ellenére. Volt egy farönkös, amelyben egy nagy csúszás után érkezünk a vízbe (ilyen amúgy otthon is volt régebben, és ez volt a kedvencem), de itt még a csúszás előtt volt egy vadvízi evezés szerű rész, amikor csak csorogtunk le egy csatornában, faltól falig verődve. Ez jó volt, és csak kicsit lettünk vizesek. Viszont volt egy másik, amelyik igazi vadvízi élményt ígért, így hát kipróbáltuk - bár ne tettük volna. Az egy dolog, hogy úgy volt kialakítva, hogy vizesek legyünk a felcsapó hullámoktól (és egyébként ez egy a szokásosnál hidegebb éjszaka volt, mert míg általában éjszaka sem megy 20 fok alá a hőmérséklet, most alig volt 14 fok), de még vízágyúval is fejbelőttek. Ez mondjuk nem volt alapból benne, de volt egy erkély, ahol ha valaki fizetett, lőhetett az elhaladó csónakokra vízágyúval. És valaki pont engem szemelt ki. :) Szóval gyakorlatilag kiszálláskor a cipőmtől kezdve a hajamig mindenből csavarni lehetett a vizet. És nem száradt meg míg hazaértem. Azért így is jó volt, egy átlagos atlantai nyári napon ezt imádtam volna. A dodgem volt még érdekes, ugyanis náluk még ez is szabályozott: kötelező haladási irány van a dodgemben, és megállítják, ha szembe mész a forgalommal. Ja, és be kell kötni a biztonsági övet. Kicsit túl van ez szerintem aggódva.

Végül 2 óra felé értem haza, ami azért is volt kellemetlen, mert másnap aznap 5-kor kellett kelnem, hogy az egyetemen legyek 6-kor. Arról nem is beszélek, hogy a hasam kicsit kikészült előző nap, és a 3 óra alvás alatt nem igazán jött rendbe, így reggeli nélkül indultam útnak, és érkeztem pont időben. Persze a 22 emberből 10 volt ekkor ott, és végül 7 óráig még vártunk a többiekre, ami azért kicsit idegesítő, ha az embernek éppen jól esne még akár csak 1 óra alvás is. Volt, akiért úgy kellett elmenni, mert nem bírt felkelni, mivel előző este a Six Flags-en volt - erre már nem is mondok semmit. :) Pont időre estünk be a Lake Lanier-en rendezett versenyre, úgy, hogy 10 perc múlva már hajóban kellett lennünk. Azon a vízen eveztünk, ahol a '96-os olimpián a Kolonics Horváth kettős kenu 500 méteren olimpiai bajnok lett, és ahol később Kőbán Rita kajak 500 méteren győzött, csak hogy néhány nevet említsek az akkor is sikeres magyar kajak-kenu érmesek közül.  Az első futam nem ennek megfelelően alakult: utolsók lettünk a 4-esből, és már az kész csoda, hogy nem borultunk be. Mondjuk sokan most eveztek először, még többen még úszni sem tudtak, így tényleg már az is jó, hogy célba értünk. Ezek után volt idő összeszedi magunkat, és a következő futamra rendesen ráhangolódni. Az egyetlen probléma itt csak az volt, hogy az első evezős (akit követni kell), már féltávnál elkezdett örülni, hogy elsők vagyunk - aminek hála, végül másodikok lettünk. Ezt követően pihentünk, és vártuk, hogy lesz-e még futamunk. Szerencsére lett, és erre a futamra sikerült egészen jól összerakni a csapatot. Jól mentünk, és végül bár nem sikerült dobogóra állnunk, csak 0.5 mp-el csúsztunk le a 3. helyről. Azért így is megtettünk mindent - és a saját futamunkat megnyertük, csak az időnk nem lett elég jó. Megvertük a rivális egyetem csapatát, és végül a GT kajak klub nyerte meg az egyetemek versenyét, szóval házon belül maradt a győzelem. Miután hazaértem kidőltem, és egyhuzamban 15 órát aludtam. Egész nap szikrázó napsütés volt, és mivel már nyáron UV álló lett a hajam, ezért úgy gondoltam, hogy nem lesz szükségem naptejre - lett volna, úgyhogy le is égett a bőröm. Így is király volt, de azért egy Szigetközös csapattal gondolom nem kell mondanom, hogy milyen simán nyertünk volna. :)