Voilà ma vie!

Az elmúlt két (lassan három) héten rengeteg sulival kapcsolatos dolog történt, de azért jutott idő egy kis kirándulásra, illetve különböző más jellegű programokra is. Ezek közül a legérdekesebbekről fogok most röviden írni.

Generációk óta bulizó fiatalok tömegét vonzza Florida a tavaszi szünetre, így nem is lehetett kérdés, hogy ha már itt vagyunk, akkor ott a helyünk. Relatív közel vagyunk, és már többször is voltunk Floridában, ez alkalommal több okból is más volt a megszokottnál.

Az elmúlt hetekben rengeteg teendőm volt, és ez a tendencia még a következő héten sem hagy alább. A sok elmaradt óra miatt a különböző projektek leadási határidejei nem módolsultak, így összességében több elvégzendő munka jut kevesebb időre. A múlt héten két mid-term és közte egy prezentáció volt, most héten pedig egy nagy projekt leadása van hátra, és még egy másik projekt csak most fog kezdődni. 

Ebben a félévben láthatóan kevesebb esemény történt eddig, de ennek az az oka, hogy nagyobb kaliberű események vannak kibontakozóban. Márciusban lesz egy Fulbright szeminárium Portlandban, Oregonban (É-NY, tehát az ország másik fele), utána a tavaszi szünetben egy egy hetes floridai autós kirándulást tervezünk, valamint májusban egy két hetes kaliforniai autós kirándulás következik. Tehát jó egy hónapot fogok még utazással tölteni május végéig. 

Míg a suli már ezerrel dübörög, a csoportos feladatok első leadásai közelednek, mi kihasználtuk az utolsó nyugalmas hétvégét egy kis kirándulásra. Egy Ioana által kinézett hostelbe mentünk, ahol faházakban aludtunk, vegetáriánus kajákon éltünk, mezítláb mászkáltunk és mindenek felett nagyon jól éreztük magunkat. Atlantát a héten leblokkolta egy hóvihar, illetve megkóstoltuk a város leghíresebb (legjobb?) hamburgerét.

Hétfői napon Martin Luther King nap volt, ami számunkra munkaszüneti napot jelentett, így a hosszú hétvégére sikerült sok programot bezsúfolni. Jártunk Dél-Karolinában, Charlestonban, illetve a már rég óta tervezett Stone Mountain kirándulást is meg tudtuk csinálni.

Beindult az élet újra kint, kialakult az órarendem is. Már jó két hete itt vagyok, így ideje kicsit írnom a kinti dolgokról. Az első héten kialakult az órarendem, így ebben a félévben jobbnál jobb tárgyaim lesznek. Valamint a hétvégén elmentünk a sokak által szidott Coca-Cola múzeumba, amely páratlan élmény volt számunkra.

A karácsony gyorsan eltelt, és már újra Atlantából írom e sorokat. Örülök, hogy ilyen sok emberrel sikerült hosszabb-rövidebb ideig összefutnom otthon, igazán tartalmas lett a végére a program. A visszaút gond nélkül lezajlott, annak ellenére, hogy Kelet-Amerikában iszonyú, 20 éve nem látott hideg van most.

Ezt a bejegyzést Brüsszelből írom, miközben egy olyan áramforrásról táplálom a laptopom amihez egy biciklit kell tekerni. Remélem, hogy megmarad az iromány végéig. :)

Látogatásom a Nagy Almában a végéhez ért, sok tapasztalattal és élménnyel gazdagabban hagyom el ezt a várost, amellyel kapcsolatosan vegyes érzéseket táplálok. Ez lehet idővel változik, de most nem tudom nem szeretni, viszont igazán vissza sem vágyom.