Voilà ma vie!

Az elmúlt hetekben rengeteg teendőm volt, és ez a tendencia még a következő héten sem hagy alább. A sok elmaradt óra miatt a különböző projektek leadási határidejei nem módolsultak, így összességében több elvégzendő munka jut kevesebb időre. A múlt héten két mid-term és közte egy prezentáció volt, most héten pedig egy nagy projekt leadása van hátra, és még egy másik projekt csak most fog kezdődni. 

Az unalmas iskolai dolgok után követekezzenek a érdekesebb dolgok. Nem rég voltunk a Georgia Aquariumban, ami már indulás előtt kinéztem, mint kötelező célpont. Tudtam, hogy lesz GT nap, így a 35$-os belépő helyett a többi diákkal mindössze 8$-ért nézhetjük meg a cápákat, és minden egyebet, így kivártam ezt az alkalmat. A hely nagyon szuperül meg volt csinálva, volt vízalatti folyosó (mozgó járdával), delfinház, trópusi részleg, stb. Sok ilyen Aquarium van szerte az országban, nekem ez volt az első, de mindenképpen jó élmény volt. A termek váltása közben volt egy elég jó a capella előadás az iskola egyik együttesétől, amit pont sikerült elcsípni. A továbbiakban beszéljenek a képek.

Múlt hét csütörtökön pedig elérkezett a portlandi Fulbright Enrichment Seminar. Pont jól jött ki, mert csak néhány óráról maradtam le, és egyébként is: egy ilyen utat semmi pénzért nem hagytam volna ki. Annál is jobb, hogy sokan kaptunk meghívást Atlantából, többek között Ioana és Tanya, valamint a finn srác Mikkael és Yasmine, a jordán lány. Szóval összebeszéltünk, és egy géppel utaztunk (ráadásul véletlenszerűen választva gyakorlatilag egymás mellé is szólt a jegyünk). Az út maga gyorsan elment, alig 5 óra volt, de közben átrepültünk két időzónán, úgyhogy a majdnem ugyanakkor szálltunk le, amikor atlantai idő szerint felszálltunk. Portlandban egyből összefutottunk néhány Fulbrightossal a reptéren, illetve a villamoson.

Igen, amerikai kalandunk során először utaztam villamossal, bár ők ezt vonatnak nevezték. Portland egyébként azért érdekes város, mert az 1900-as évek közepén tudatosan újraépítették a városközpontot. A szép épületeket megtartották, vagy beolvasztották, például hotelt vagy éttermet kialakítva benne. Így sikerült egy nagyon élhető, kellemes, zöld területekkel ellátott várost összerakniuk. Kár, hogy évi 300 napon felhős az idő, és sokat esik az eső is, de a helyiek tudnak ezzel együtt élni.

A szállásunk a The Nines hotelben volt, amely Portland központjában van. Természetesen 5*-os hotel, eszméletlen pompával, persze ezen már meg sem lepődöm, inkább úgy mondanám, hogy jól tartanak minket. És ez az ágy is lényegesen kényelmesebb volt az atlantainál, csak sajnos sok időt nem tudtam benne tölteni a rengeteg program miatt. Egyébként interneten megnézve csak a szoba, reggelivel került 340$-ba esténként. Mondjuk nekem a szokásosnál is szebb szobám volt, mert az épület sarkán volt, így két oldali kilátással bírt. Egy alap szobához már 290$-ért hozzá lehet jutni esténként (64 000 forint).

Első nap mondjuk eszméletlen jet-laggem volt, ami miatt a nyitó vacsoránál gyakorlatilag minden bajom volt, de másnap reggelre helyre állt a békém. Kár, hogy nem tudtam jóízűen elfogyasztani azt a finom föstölt lazacot, amit kaptunk, ha most itt lenne a hűtőnkben ilyen, azt nem utasítanám vissza. Másnap reggeli után előadások egész sorát hallgattuk végig a non-profit szociális szektor vezetőitől, illetve, hogy miképp osszuk meg a történetünket blogon és egyéb helyeken. Pipa. 

Ebéd után várost néztünk, majd este Home Hospitality vacsora volt, aminél kisebb csoportokban mentünk családokhoz vacsorára. 2-20 fős csoportok voltak, és sajnos sikerült a legnagyobb csoportba kerülnöm (ez előre el volt döntve, nem volt beleszólásunk). Egyébként Portland egy szép környékén voltunk, de így a helyiek helyett főként egymással ismerkedtünk, amit végülis egészen addig is csináltunk. :)

Este elmentünk egy klubba, végül egy heavy metal-t játszó helyen kötöttünk ki. Egy középiskolás banda játszott, elég gáz volt, amit legjobban az jelez, hogy egyik zenész Fulbrightos, aki egyébként heavy metalt játszik egy idő után szépen feltűnés nélkül bedugta a fülébe a saját headsettjét, és inkább arról hallgatott zenét. Szóval a pogó elmaradt, de azért érdekes volt így is.

Másnap reggel folytatódtak az előadások, majd a szeminárium legjobb programja jött: szociális munka. Elsőre ugyan nem hangzik annyira jól, nevezzük inkább önkénteskedésnek. Be voltunk osztva csoportokba, és sikerült a legeslegjobbat kifognom (itt sem rajtam múlott): fát ültettünk az erdőben. Nem csak, hogy szabad levegőn lehettünk, hanem a természetben, és valami hasznosan is csinálhattunk. Portland egyébként is híres a természeti adottságairól. Sokat szórakoztunk, koszosak lettünk, jó móka volt. Este még átismételtük a Fulbrightos kötelezettségeinket és lehetőségeinket, végül egy hatalmas táncos bulival zártuk az estét. Hazafelé még bevásároltunk a helyi hírességből, a voodoo fánkból is.

Másnap reggel szerencsére nem kellett korán kelni (bár a 4 óra alvás azért nem mondom, hogy elég volt). De a reptér sem könnyítette meg a dolgunkat, amikor a repülőn 2 órát vártunk, mire elindulhattunk. Valami hiba volt a géppel, amit helyben nem tudtak javítani, de a bemondás szerint a kapitány vállalta a felelősséget. Csak az atlantai mérnökök jóváhagyására vártak, hogy ténylegesen el is indulhassunk. Persze gond nélkül hazajutottunk, a reptéren pedig egyik helyi Fulbrightos vett fel minket, szóval még gyalogolni sem kellett éjfélkor. 

Rengeteg új és érdekes ember megismerése, valamint sok új élmény után újra Atlantából jelentkezem.