Hétfői napon Martin Luther King nap volt, ami számunkra munkaszüneti napot jelentett, így a hosszú hétvégére sikerült sok programot bezsúfolni. Jártunk Dél-Karolinában, Charlestonban, illetve a már rég óta tervezett Stone Mountain kirándulást is meg tudtuk csinálni.
Péntek reggel úszás után elmentünk a reptérre, hogy felvegyük a 'Wildcard' típusra beállított autónkat, ami annyit tesz, hogy nem tudtuk milyen lesz. Ez egy fajta rizikó nekünk, de elvileg egy bizonyos méretnél kisebb nem lehet, így úgy voltunk vele, hogy mi rosszul nem járunk. Végül egy piros Toyota Priust kaptunk. Mivel Antoine a Teslahoz tervez szakmai gyakorlatra menni, így ő nagyon izgatott le a hibrid autó láttán. Azért összességében ez a pár nap arra biztosan jó volt, hogy eldöntsük: Priust nem vennénk. Ráadásul ez egy 2013-as verzió volt, de a vezetése nem volt élvezetes. Csodás fogyasztása volt persze, de a benzin itt amúgy is olcsó, pláne ha 5 főre oszlik.
Sajnos Ioana és Sudipto nem tudtak jönni, így helyettük két lányt választottunk be a csapatba. Pontosabban egyet, ő pedig hozta a barátnőjét. Igazából megéreztük a hiányukat, de ez most olyan helyzet volt, hogy rajtuk kívülálló okok miatt nem tudtak jönni. Charleston nagyon szép város egyébként, kicsit hasonlít New Orleans-re a kis utcáival és szép épületeivel. Valamint a King's street és környéke az ottani francia negyedre emlékeztet. Rengeteg az üzlet és éttermek, valamint nagyvárosi hangulat van a sok ember miatt. És az eddigi legjobb BBQ-t is itt ettem. A legjobb csirke még mindig Memphishez kötődik, de a legjobb pulled pork áttette a székhelyét Charlestonba. :)
Eredeti célunk Charlestonban szörfözés volt, de sajnos a 6 fok és kb 30 km/órás szél megtette a hatását, és keresztülhúzta a számításainkat. Úgyhogy még mindig nem szörföztem, de a tavaszi szünetben Floridában talán ez is meglesz. Folly Beach ennek ellenére gyönyörű, és szerintem ha nem mondom, hogy hány fok is volt, akkor a képek alapján senki nem gondolná, hogy milyen hideg van. Bár talán a nagykabátos kép árulkodó lehet. :)
Ma pedig Stone Mountain-en voltunk, ami egy hatalmas gránit szikla Atlanta mellett. Tényleg hatalmas, és baromi jó volt. Immár teljes volt a csapat, és remekül szórakoztunk. Nem a kijelölt úton mentünk - lázadunk -, de eltévedni itt nem lehet, és így belefutottunk a 16 fokban egy jeges oldalba, egy mászós szilkafalba, valamint lefelé jövet egy nagyon szép kis patakba, kis tóba, és erdei vasút sínbe. Játszottunk, beszélgettünk az élet nagy kérdéseiről, nagyon jó volt minden. A végén pedig Yelp-en találtunk egy éttermet, amit meglátogattunk, és olyan finom kaját ettünk, hogy Ioanának még a könnye is kicsordult (bár azt állította, hogy csak csípett).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.