Voilà ma vie!

Február eleje óta szorgosan, hétről hétre jártunk Nándival egy túravezetői tanfolyamra, amelyből nem olyan régen elérkezett a vizsga, hogy számot adjunk az elmúlt hónapok során megtanult dolgokról.

Végre van egy kis időm, így le tudom írni a 3 héttel ezelőtt történt "kiutazás előtti" orientáció eseményeit. Ez a program eredetileg a Fulbright központjában lett volna, de különböző okok miatt végül a Bank Center Platinatornyában került megrendezésre. Kisebb keveredés után sikerült is megtalálnom a pontos helyszínt. Részt vett rajta a Fulbright egykori és jelenlegi vezetője, az összes ember akivel eddig kapcsolatba kerültünk, és az összes ösztöndíjas is, az összes ösztöndíj programból, nagyjából 30-an.

Mostanában nagyon összetorlódtak a dolgok, ezért nem írtam, pedig lenne bőven miről. Ez a hét volt egyetemi pályafutásom egyik leghosszabb hete, szinte tényleg igaz volt rám amikor 1 héttel ezelőtt azt mondta valaki, hogy már csak egyet kell aludni a vizsgaidőszakig.

Az egyetem, ahová a jövő évtől járni fogok a ...

Sok a teendőm így a félév végének közeledtével, ezért mostanában csend honol a blogon is. Ettől függetlenül egy csomó dolog történik, aminek természetesen mostanra már a felét el is felejtettem, de azért megpróbálok röviden mindenről - ami mégis eszembe jut - írni!

Lesz szó túravezetői tanfolyamról, tájfutó versenyről, koncertről és kísérletekről, valamint Amerikáról.

Nem túl régen megtörtént a túravezetői tanfolyam első közös túrája, melyen az ismerkedésé volt a főszerep. Ezt persze vannak akik fölöslegesnek tartják, de szerintem mindenképpen érdemes volt ott lenni a hideg idő ellenére is. Mert hogy mennyire megszokott az, hogy márciusban hideg és havazás van?

Mostanában ritkábban tudok írni, ennek az az oka, hogy megsűrűsödtek az iskolai teendők. Az elmúlt időben gőzerővel zajlik a buborékos kísérletünk, lezajlott a BME Állásbörze és a Fulbrightos orvosi vizsgálat előkészületei. Judittal pedig sushizni voltunk.

Igyekszem minél hasznosabban tölteni az időt amíg az amerikai egyetemek válaszaira várunk. Jó lenne persze ezt minél előbb tudni, mert több ember is függ ettől valamilyen szinten, de azt mondták, hogy adott esetben akár áprilisig is várnom kell rá. Bár hallottam pletykákat, így kezdek megnyugodni, de csak akkor írok ilyen témában, ha már teljesen biztos lesz bármi is. Most még semmi sem az. A várakozás nehéz, ezért is örülök annak, hogy beiratkoztunk egy svédmasszázs tanfolyamra még januárban, ami most fejeződött be. Ez jól eltereli a gondolataimat a felvételi eredményeken való izgulásról. Ezen kívül az elmúlt héten voltam Petivel a Vakok Intézetében egy koncerten az Idegenvezetők Világnapján (február 27), valamint egy amerikai Fulbright ösztöndíjas előadásán Judittal a Közép Európai Egyetemen.

Mint az elmúlt 5 évben mindig, 2012-ben is volt szigetközi tábor. Ez a tábor számomra az év fénypontja, ahol családommal és barátaimmal tölthetek el egy hetet, miközben a világ legjobb dolgát (evezés) csináljuk napközben, rengeteg fürdéssel és napozással megspékelve, este pedig a barátokkal szerzünk felejthetetlen élményeket.

Ma voltunk Alexával a Magyar Pszichológiai Társaság rendezvényén, amelynek fő témája a "Sport és egészség pszichológiája" volt. Hivatalosan sportpszichológia. A sportpszichológia a pszichológiának azon ága, amely sportolással és sportolókkal foglalkozik. Aki rendszeresen néz sportot tudja, hogy mennyire látványos feljavulások és visszaesések vannak a sportolók teljesítményében alkalmanként. Jó - negatív - példa a szemináriumon is említett 2003-as magyar-francia női kézilabda világbajnoki döntő, ahol a magyarok 47 perc játék után 23-17-re vezettek - ami kézilabdában már nagy előnynek számít ennyivel a vége előtt -, majd varázsütésre összeomlott a csapat, a győztes állás ellenére, a végére 28-28 lett az állás, hosszabbítás. Ilyen hajrá után persze a hosszabbítás nem nekünk kedvezett, és a végére 32-29 arányú vereséget kellett elkönyvelnünk. De mindennapi - pozitív - példa a sportpszichológia gyakorlati alkalmazására, hogy egy-egy meccsen szünet után úgy jönnek ki a játékosok, mint ha vért ittak volna. Idézőjelben, valószínűleg. A pontatlan passzok pontosakká válnak, mindig elég gyorsak lesznek, és szinte szét szedik az ellenfelelt. De mi történik velük a szünetben?