Mostanában nagyon összetorlódtak a dolgok, ezért nem írtam, pedig lenne bőven miről. Ez a hét volt egyetemi pályafutásom egyik leghosszabb hete, szinte tényleg igaz volt rám amikor 1 héttel ezelőtt azt mondta valaki, hogy már csak egyet kell aludni a vizsgaidőszakig.
Volt ugyanis egy szuper kis programunk a Mátéval, ami nem akart működni. Ez egy számítógépes programozós program volt, nem valami jó kirándulásos persze. Ezzel a programmal küzdöttünk jóformán hetek óta, és akkor még arról nem is beszéltem, hogy szakdolgozatot kellett leadni péntekig. A lényeg persze a happy end, le lett adva a szakdolgozat is, és a program is működőképessé vált. Így már készülhetek is a jövő keddi vizsgáimra: egy 2,5 órás akusztika, majd egy 3 órás túravezetői vizsga vár rám, kettő között pont annyi idővel, amennyi az utazáshoz kell a város két fele között.
Viszont az elmúlt néhány hétvégém remekül telt! Voltunk túravezetői elővizsgán Nándival, aztán rá következő hétvégén volt Fulbrightos orientáció, ahol iszonyú sok hasznos információt kaptunk, és végre az összes ösztöndíjassal találkoztunk. Majd az orientációt követően péntek délután még öltönyben indultam el a Keletibe, ahol Peti segítségével sikerült utazó formát felvennem, mivel estére már a Szlovák Paradicsomban voltam kirándulni. Bár hajnali 1 után ért be a vonat, így erről is tudnék mit mesélni, de időrendben haladok, így most az elővizsgát örökítem meg.
A túravezetői tanfolyam egyik csúcsa a két napos elővizsga. Ezen végre élesben is alkalmazhatjuk mindazt, amit már február óta folyamatosan tanultunk. Adott egy pálya, a térképen bejelölt pontokból, és ezeket kell a megadott sorrendben felkeresni. Tipikus tájékozódási túraverseny feladat, attól eltekintve, hogy ez nem verseny. Ellenben gyakorlásnak jó, mivel a vizsgán is pont ez lesz a feladatunk.
Helyileg Pusztamaróton volt, amiről azt kell tudni, hogy olyannyira kicsi és elhagyatott, hogy még a GPS sem hallott róla. A Wikipédia szerint régen bányászok lakták, akik mára elköltöztek innen. Google a barátunk, így a GPS a legközelebbi városig sikeresen elkalauzolt, onnan pedig "iránymenetben" sikerült megtalálni a helyszínt. A végén olyan terepen lavíroztunk át, aminek láttán hálát adtam, hogy a Renault-val jöttünk, mert a helyenként fél méter mély tankcsapdákat nem minden autó viseli jól. Az alábbi képen Pusztamarót egyetlen általam felfedezett nevezetessége látható.
Tehát megérkeztünk, és jött is az elővizsga, amit iszonyúan élveztem. 16-ként indultam (4 percenként indítottak minket), de sikerült elsőként beérnem 1.40 alatt (3.30 volt a szintidő). Minden összejött, remélem a vizsgán is így fog majd menni a tájékozódás.
Utána Nándival tüzet csináltunk, és megsütöttük az itthonról hozott csirkénket. A dolog szépséghibája annyi volt, hogy elvileg Tatabányán a fóliába csomagolt krumplit "bármeddig" bent hagyhatjuk a tűzben, mert "egyre jobb lesz". Gondoltam, hogy ha már itt vagyunk Tatabánya közelében akkor itt biztos a helyi szabályok érvényesek. Sajnos a krumplisütésnek mindenhol egyformák azonban a szabályai, így sikerült 2 kg krumpliból olyan 50 deka ehető krumplit varázsolni, ami azért nem igazán fedezte a napi és másnapi szénhidrátszükségletünket.
Délután volt gyakorlati egészségügyi bemutató (mindenféle kötözések, fektetések), majd éjszakai túra. Másnap pedig még egy csomó profi gyakorlaton vehettünk részt, például tájfutó térképes tájékozódás, GPS-es ládakeresés, stb. Még egy kis gát építése is belefért. Összességében a hétvége termése egy jó adag élmény és a másik oldalon mindössze egy kullancs, amin ráadásul gyakorolhattam a kullancskiszedést is. A végére néhány kép.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.