Sok a teendőm így a félév végének közeledtével, ezért mostanában csend honol a blogon is. Ettől függetlenül egy csomó dolog történik, aminek természetesen mostanra már a felét el is felejtettem, de azért megpróbálok röviden mindenről - ami mégis eszembe jut - írni!
Lesz szó túravezetői tanfolyamról, tájfutó versenyről, koncertről és kísérletekről, valamint Amerikáról.
A túravezetői tanfolyamon haladunk, ütemesen szívjuk magunkba a tudást. Ez néha leginkább a robbanómotor négy üteméhez hasonlít, mivel például a beszívott művészettörténeti tudást elég hamar sikerült ki is engedni magunkból. Azért talán lesznek dolgok, amik megmaradnak, például a tereptan egészen biztosan, eszméletlen jó és hasznos órákat tartott Nagy Sanyi. Múlt hétvégén volt is egy tájékozódási túraverseny, ahol próbára tettem tudásomat, és a T (mint Tanfolyamos) kategóriában sikerült elsőként végeznem. Ami még ennél is fontosabb, hogy nagyon élveztem az egészet: reggel kibicikliztem ide a szomszédos erdőhöz, futottam egy jót, tájékozódtam, még a nap is szépen sütött, minden igazán szuper volt. Maga a verseny csak 100 perces volt, és kicsit megijedtem amikor a 90. percnél még az erdő másik felében voltam. Nagyot futottam a célig, és sikerült hibapont nélkül beérni. Jövő hétvégén lesz a gyakorlati elővizsgánk Pusztamaróton (Gerecsében, Nyergesújfalu közelében). Looking forward to it.
Nem rég voltak a Közlekedésmérnöki Kari Napok, ahol egy fergeteges Paddy and the Rats koncerten voltunk Nándival, ráadásul nem csak Anikó jött el, hanem még 2 gépész évfolyamtársammal, Orsival és Bencével is összefutottunk.
Időközben halad a buborékos kísérlet is. Igazi embermágnes lett a jó idő beköszöntével. És hogy már mi is elértünk egy olyan szintet benne, hogy az egyetemen kint tudunk kísérletezni, igazán boldog pillanatokat vihetünk az emberek napjába. Mindenki meglepődik, sokan csak megállnak nézni őket, néhányan nekiállnak futni utánuk. Az egyik legviccesebb jelenet az alábbi videón található 2:53-nál, jól mutatja, hogy mennyire érdekes a kísérletünk.
A szakdolgozat is szépen halad, múlt pénteken, a szülinapomon kellett prezentációt tartanom arról, hogy hogy állok vele.
A szülinapomon egyébként a Trófeában voltunk, ami természetesen eszméletlenül jó volt, mint mindig. Aki esetleg nem tudná (de számára szempont lenne): a Visegrádi utcai Trófeában nagyjából 10 fajta koktél is van az árban, a Sex on the beach-től kezdve a Tequila Sunrise-on és Mojiton át a Pina Coladaig.
És végül, de talán nem utolsó sorban, kiderült, hogy hová megyek jövő szeptembertől Amerikán belül. Volt olyan egyetem, amelyik megköszönte a jelentkezésem, de elutasított, volt, amelyik azt mondta, hogy tárt karokkal vár, és volt még 1, amelyik nem válaszolt, azonban a határidő ketyegett, így végül hosszas rágódás után elfogadtam egy hízelgő ajánlatot, a ....
(folytatás következik)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.