Mostanában ritkábban tudok írni, ennek az az oka, hogy megsűrűsödtek az iskolai teendők. Az elmúlt időben gőzerővel zajlik a buborékos kísérletünk, lezajlott a BME Állásbörze és a Fulbrightos orvosi vizsgálat előkészületei. Judittal pedig sushizni voltunk.
A buborékos kísérlet már több, mint egy éve tart, de az elmúlt időszakban indult csak be igazán. Itt arról van szó, hogy épületek körüli áramlást szeretnénk megjeleníteni, és erre az óriás buborékokat találtuk a legmegfelelőbbnek. Kamerával felvennénk, ahogy repülnek, majd utána összehasonlítanánk a pályájukat egy szimulációból származó pályával. Ezt hivatalosan 1:1-es validációnak hívják, tehát a szimulált (és egyben teljesen bizonytalan) eredményeket ilyen formán igazoljuk, ahogy előttünk még senki sem csinálta. Ráadásul kifejezetten szórakoztató buborékokat gyártani a "tudomány nevében". Úgy tűnik, hogy összeállt egy jó csapat, akikkel hatékonyan tudunk együtt dolgozni, és a kezdeti bizonytalanságok után ott tartunk, hogy van egy működő kísérleti berendezésünk, és találtunk egy jól működő buborék anyagot is. Nem volt egyszerű, nagyon sokat dolgoztunk vele, és még biztos, hogy ennél sokkal jobb anyagok is léteznek, de amink van az a célra már megfelel, és majd a jövőben fejlesztjük még. Az alábbi videó önmagáért beszél.
Fulbright ösztöndíjas amerikai tanulmányaimmal kapcsolatosan még mindig nincsen eredmény az egyetemi felvételikről. De a vízumhoz szükséges egy részletes orvosi vizsgálat, amelyre hétfőn megyek. Előzetesen már túl vagyok a vérvételen és mellkas röntgenen, de szükségessé vált néhány oltás ismételt beadása, név szerint a Di-Per-Te és az MMR oltások, amelyeket hétfőn be is szereztem az ÁNTSZ-nél. Rengetegszer vettek már vért tőlem életem során, de amikor már az oltás előtt a nővér szőlőcukorral kínált többet is rám tukmálva, azért elkezdtem picit aggódni. Pláne, mert előre elolvastam, hogy ezeket az izomba adják. Olyan régen kaptam már oltást, hogy nem is emlékeztem rá milyen, de szerencsére még egy átlag vérvételnél is kevésbé fájt. Szinte semmit sem éreztem belőle. Akkor. A bal vállamban a fájdalom a mai napra múlt el teljesen, azért nem kellemes ez a tetanuszos oltás.
Március elején volt a BME Állásbörze, ami idén nem sok érdeklődést váltott ki belőlem, lévén a következő évre be vagyok táblázva. Nem is az Állásbörze volt érdekes, hanem az azt megelőző felkészítő napok. Voltam több felkészítő előadáson is. Az interjúval kapcsolatos felkészítőn nem mondtak gyakorlatilag egy új információt sem (tehát amit itt írtam a blogomon róla korábban, az nagyon helytállónak tűnik). Viszont egy munkajoggal kapcsolatos előadáson záporoztak az új információk a 2012 elején kihirdetett és idén életbe lépett Munka Törvénykönyvével kapcsolatban. Nem szeretnék részleteket írni belőle, de összességében az újítások nem sok esetben kedveznek a munkavállalónak a régi törvényhez képest. Még elsétáltam a Fulbrightos stand előtt, ahol megismertek, sőt, még a nevemet is tudták.
Végül a nagy havazások - hófúvások közepén voltunk Judittal sushizni a Papírtigris étteremben, amely egy remek hely Pesten. Magam sem tudom megmondani miért szeretem ennyire a sushit, talán mert sok Bear Gryllst (Túlélés Törvényei) nézek, vagy csak szimplán azért, mert olyan finom. Emlékszem, hogy mire odaértünk a nagy szélben megfagyott az esernyőnkön a hó, de minden jó, ha a vége jó. Csak az a baj, hogy mire ezt leírtam már megint hiányzik a sushi, és valahogy el kell kezdeni szervezni a következő sushizást.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.