Voilà ma vie!

Szülinapi ajándékként kaptam egy thai talp és egy thai egész testes masszázst, melyekre nem rég mentem el. Én svédmasszázs tanfolyamot végeztem, így igazi kuriózumnak tűnt a thai masszázs, reméltem, hogy elleshetek pár fogást. Tapasztalnom kellett azonban, hogy a thai masszázs erőteljesen eltér az európaitól. Legfontosabb különbség, hogy ez egy száraz masszázs, tehát nincsenek olajok, krémek. A másik fontos különbség, hogy nem az izmokat simítja-dörzsöli-gyúrja-frissíti, hanem az akupresszúrás pontokat ingerli. 

Amerika egy kicsit fél a bevándorlóktól, éppen ezért rengeteg oltást és vizsgálatot kellett végigjárnom a kiutazásom előtt. Ezen rövid írásban ezekről ejtek szót.

Már karácsony óta vártam, és most érkezett el ez a pillanat: Tündi koncertet adott Budapesten. Ő az egyik barátom, akit a Fulbrightos találkozóról ismertem meg. Jövőre megy ki szintén Amerikába. Tündi zongoraművész, korábban már egyszer áradoztam róla. Akkor még nem is gondoltam volna, hogy egy jó zongorán, jó körülmények között ekkora lesz a különbség.

Második BroLaton volt az idei Nándival és tatabányai barátaival, akik természetesen extra jó fejek egytől egyig. A tavalyihoz hasonló társaság idén kiegészült még Anikóval, persze hiányzók is voltak, de a lényeg mindig azon van, aki eljött. Habár az időjárás idén sem volt kegyes hozzánk, az első nap tudtunk egy nagyot fürdeni, építettünk tornyot, és végre kiderült - amit Nándi minden eszközzel próbált titkolni - vagyis a Balaton homokjába hogyan kell lábbal nagyon mély gödröt ásni. Igen, ilyen szintű problémákkal foglalkoztunk. Persze nem maradhatott el az éjszakai fürdőzés sem, tényleg jó volt a társaság.

Az utóbbi három napban amerikai lányokat látott vendégül a Hotel Keszte*** all inclusive. A történet pontos megértéséhez néhány háttér információt le kell írjak a szereplőkről és magáról a helyzetről is. A GeorgiaTech egy olyan egyetem, amelynek a BSc képzését 4 év alatt végzik el az emberek. Ez nem tűnne durvának, de hozzá kell tenni, hogy ez úgy 4 év, hogy közben évente még a Georgia állambelieknek is 16,000 $-t kell fizetniük (3,5 millió forint), más államból származóak és külföldiek a dupláját. És akkor 4 év, ha nem csak őszi és tavaszi félévben járnak suliba, hanem nyári szemeszterben is. Ez persze rövidebb, és lehetőség van például külföldi szakmai gyakorlatra a végén. Persze amerikai mérnökök hogy kerülnek Budapestre, jogos a kérdés, nem lebecsülve piciny hazánk ipari erejét. A válasz egyszerű: az egyetemen lehetőség van egy mellékszakirány felvételére, amely nekik a "leadership" (vezetés), és viszonylag jó ösztöndíjat lehet kapni "Kelet-Európába".

Máté történetét legutóbb ott hagytuk abba, hogy sikeresen kiválasztották HAESF pályázaton. Most a sikeres pályázat és a kiutazás közötti időt foglalja össze.

Hosszas kínlódás után elérkezett a félév vége, utolsó vizsga is sikerült, ismét jó lett az átlagom (ösztöndíjindex 6 felett, 37 kreditből), és jöhet a jól megérdemelt szünet, már amennyi maradt belőle. A BME Gépészeti modellezés szak 3. félévéről szeretnék néhány szót ejteni, illetve, hogy mik jönnek ezután.

Egészen rákaptam a tájfutásra. Ebben nyilván nagy szerepe van a folyamatos sikerélménynek ami a versenyek során ér és a folyamatos fejlődés lehetőségének. Persze van honnan fejlődni: fél évvel ezelőtt még elég nagy gondban lettem volna a térképolvasással is, pedig kis korunkban térképolvasói táborokba is jártunk. Ám idővel mindent elfelejtünk, amit nem használunk. Szerencsére a túravezetői tanfolyamon újra jól megtanítottak minket tájékozódni, amiben nagy szerepe volt a rendkívül jó gyakorlati tanárunknak, Attilának, akinek lelkesedése sosem lankadt és még a fárasztó gyakorlati túrák utolsó méterein is figyelt ránk. Bár még nagyon messze vagyok azoktól, akik az ilyen versenyeket megnyerik, és talán soha sem érem utol őket, de azért csinálom, mert örömet okoz. Önző dolog lenne, ha mindenki csak akkor menne versenyezni amikor biztosan győzne: az ilyen versenyeken 1-2 ember indulna, és az egésznek semmi értelme nem lenne. 

Megalakult a NAPI túra mozgalom amely nevét alapítóiról, Nándiról és Pistiről kapta. Terveink szerint idén már olyan sok túrát nem, de hazaérkezésünk után annál többet fogunk vezetni. Mert hogy Nándi már júliusban utazik Kínába, ahol nyári önkéntes munkát fog végezni, miután pedig nyár végén hazajön, Belgiumba megy tanulni. De a jó hír, hogy nagyjából egyszerre fogunk visszaérni, és a NAPI túra a terveink szerint működhet tovább.

Első túránkat Fulbrightosoknak szerveztük, miután Kriszta jelezte, hogy erre lenne igény. Tudtuk, hogy elsőre nem szabad nagyot vállalni, így egy 7 km-es sétát terveztünk Hűvösvölgyből - mivel ez egy jól megközelíthető hely olyanoknak is akiknek kisebb a helyismeretük - egészen pontosan fel 3 csúcsra: Kis-hárs-hegy, Nagy-hárs-hegy és János-hegy. Egyre magasabbak, egyre szebb kilátással Budapestre. A János-hegy után elérünk Normafára, ahol Peti vár minket a tábortűzzel és itt megsüthetjük a kis kolozsvári szalonnát és elkortyolhatjuk a tokaji borunkat, majd Gyermekvasúttal visszamehetünk Hűvösvölgybe Legalábbis ez volt a terv. A Kis-hárs-hegyre még napos, szép időben érkeztünk, de már esőfelhők gyülekeztek az égen.

Mivel közeleg az Amerikába való kiutazás, az itt lévő ösztöndíjasoknak pedig a haza utazás, ezért a magyarországi Fulbright Bizottság szervezett egy hajós kirándulást a kiutazó magyar és hazautazó amerikai ösztöndíjasok tiszteletére. Nem gondoltam volna, de egész Magyarországon sok amerikai Fulbrightos van, ráadásul ők büszkén képviselték is magukat ezen az összejövetelen és sokan a családjukat is elhozták. Ez konkrétan legalább 30 embert jelentett. Persze tőlünk is sokan hoztak barátot, barátnőt, kisgyereket, így egy egészen szép számú társaság gyűlt össze múlt héten csütörtök este (vagy mire végül ez megjelenik már lehet múlt hét előtti héten csütörtökön este), amikor is a Jászai Mari tértől indulva kihajóztunk, és tettünk egy viszonylag nagy kört. Az itt megismert emberekről lesz szó, illetve egy tájfutó versenyről, valamint az amerikai út előkészületeiről.