Voilà ma vie!

Mivel közeleg az Amerikába való kiutazás, az itt lévő ösztöndíjasoknak pedig a haza utazás, ezért a magyarországi Fulbright Bizottság szervezett egy hajós kirándulást a kiutazó magyar és hazautazó amerikai ösztöndíjasok tiszteletére. Nem gondoltam volna, de egész Magyarországon sok amerikai Fulbrightos van, ráadásul ők büszkén képviselték is magukat ezen az összejövetelen és sokan a családjukat is elhozták. Ez konkrétan legalább 30 embert jelentett. Persze tőlünk is sokan hoztak barátot, barátnőt, kisgyereket, így egy egészen szép számú társaság gyűlt össze múlt héten csütörtök este (vagy mire végül ez megjelenik már lehet múlt hét előtti héten csütörtökön este), amikor is a Jászai Mari tértől indulva kihajóztunk, és tettünk egy viszonylag nagy kört. Az itt megismert emberekről lesz szó, illetve egy tájfutó versenyről, valamint az amerikai út előkészületeiről.

A hajón jót beszélgettünk, tervezgettük a szilvesztert. Jó volt látni a már ismerősöket is, például Tündit, de rengeteg új és érdekes emberrel is volt lehetőség beszélgetni. Legnagyobb problémánk az volt, hogy New Yorkban, vagy Californiában találkozzunk-e új évkor. Aztán Kriszta áldásos munkájának köszönhetően összeismerkedtem egy Linnea nevű lánnyal és anyukájával, akik Atlanta közelében élnek eredetileg, most pedig a Művészetek Palotájában kutat. Sajnos nem pont Atlantában laknak. A félreértés abból fakadt, hogy ők Georgiában élnek ugyan, de az Athens nevű városban. Persze lesz kit látogatni így.

Aztán írt George Scouten, aki egy dél-karolinai tanár, hogy szívesen vendégül látna családjával engem az otthonában. A Fulbrighttól kapta meg a címem, de hogy lehetne nemet mondani erre. Ő is volt már itt Magyarországon korábban.

Végül Adriannával beszéltem, aki pont a GeorgiaTech-en tanult. Már majdnem végzett a 4 éves alapképzésen, egy ösztöndíjjal van itt Pesten, és elhalmozott engem jobbnál jobb tanácsokkal. Abszolút nem időrendben haladok az eseményekkel, csapongok közöttük. Vele már többször is találkoztam, és rengeteget tanulok tőle, kultúrától és az amerikai gondolkodásmódtól kezdve egészen addig, hogy merre keressek lakást, mit egyek, hol vásároljak, hogyan közlekedjek. Az egyetemről is rengeteget beszélt. Érdekes, de náluk van egy kurzus, ahol a saját egyetemükről tanulnak. És nem csak a kabalaállatokat, hanem a történetét évszámokkal, a dalokat, lényegében minden fontos információt. 

Múlt hét előtti hétvégén egy tájékozódási túraversenyen jártam, hogy levezessem a hét feszültségét. Egy ilyen versenynek az a lényege, hogy nem futni kell és minél gyorsabban begyűjteni a pontokat, hanem folyamatosan haladni, és lehetőleg minél kevesebbet eltévedni. Szintidők vannak, és egyaránt hibázik aki késik, de az is, aki siet. Sok kategória volt, én úgy gondoltam, hogy nem a legnehezebben indulok, de végül csak sikerült abban mennem. 41 pontot kellett megtalálni, ami még almában is sok. Megmondom őszintén, a végére már kellően ki is fáradtam. Ráadásul néhány pontnál nem csak annyi volt a feladat, hogy megtalálni, hanem feladatok voltak, például a piros körön belül egy másik pont megkeresésem vagy 205 méter kimérése, és egymástól 3-3 méterre volt 6 pont sorozatban, nem egyszerű megtalálni a jót. Tanulásnak mindenesetre tökéletes volt. Miután pedig 4,5 óra alatt végigmentem ezen a pályán átfogaskerekűztem és villamosoztam Hűvösvölgybe, ahonnan Zsófival legyalogoltuk a jövő hétvégére tervezett túrát. Erről majd később írok. Elrettentésképpen íme a hétvége térképe.

A végére egy aktualitás: ma megvettem a repülőjegyem Amerikába. Augusztus 4-én utazom ki, először Philadelphiába egy Gateways Orientation nevű programra, majd onnan 5 nap múlva megyek át Atlantába. Amerikából végül 2014 május végén jövök haza úgy, hogy májusra már nincsen programom, ezért fogok tudni utazgatni. Bárkit bármikor szívesen látok!