Amerika egy kicsit fél a bevándorlóktól, éppen ezért rengeteg oltást és vizsgálatot kellett végigjárnom a kiutazásom előtt. Ezen rövid írásban ezekről ejtek szót.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy az oltással valójában hasznot, vagy inkább kárt okozunk. Az oltás melletti érv elsősorban a statisztikák, melyek azt mutatják, hogy valóban sikerült egyes betegségeket jelentősen visszaszorítani. Oltás elleni érvek is vannak azonban szép számmal, kezdve attól, hogy ezeket is profit orientált cégek gyártják, így nekik nyilván érdekük minél több oltást eladni. Még rengeteg pro és kontra érv van (oltásban lévő gyengített vírus is veszélyes lehet, az oltóanyag gyártásakor belekerülhetnek szennyeződések, más vírusok, és így tovább).
Persze van, hogy nincs választási lehetőség, mert az egyetem kiköti, hogy bizonyos oltások szükségesek. Így ismerkedtem meg újra az MMR és a Di-Per-Te oltásokkal. Ezek olyan oltások, amelyeket már kis korunkban megkaptunk, és egész életünkre védetté váltunk számos betegséggel szemben. MMR esetében Mumpsz, Morbili (kanyaró) és a Rubeola (rózsahimlő), míg a Di-Per-Te a Diphteria (torokgyík), Pertussis (szamárköhögés) és egy laza Tetanus oltások kombinációja. Ezeket az ÁNTSZ Nemzetközi oltóhelyén kaptam meg, amely a Gyöngyösi úti M3 metrómegállónál található. Fizetés után az oltások ára meghaladta a 20 ezer forintot. A hölgy megkérdezte, hogy kérek-e szőlőcukrot. Ennyire fájni fog? Nem, de azért vegyen inkább. Végül nem, hogy nem fájt, hanem semmit sem éreztem belőle. Azt sem éreztem, hogy megszúrtak, egyáltalán semmit.
Ezt követően jöttek az igazán érdekes vizsgálatok. Igazolnom kellett, hogy voltam már bárányhimlős. Vagy beoltatni magam, de ez több oltást igényelt volna, és minek, ha már voltam. Ehhez a Nagyvárad térnél lévő szűrőállomásra kellett mennem, ahol potom 4500 forintért levették a vért, egy hét múlva mehettem eredményért. Mikor mentem viszont nem volt még meg az eredmény, így gyors telefonálgatást követően nyomtattak nekem leletet. Persze angolul kellett, ami még egy kör volt, a nem működő nyomtató pedig nem gyorsította meg a folyamatot. És kiderült, hogy már voltam. :)
Végül pedig quantiFERON tesztet kellett csinálnom, ami egy látens TBC vizsgálat, és elég macerás. A legtöbb orvos úgy gondolja, hogy Magyarországon nem is lehetséges ilyet csinálni. Pedig de, egy helyen, a Korányi kórház Corden laborjában. Ez a vizsgálat 20 ezer forint, vagy tüdőgyógyász beutalóval 3500. A tüdőgyógyászhoz pedig háziorvosi beutaló kell. Szóval nem egyszerű, de meg lehet csinálni. Ennek már másnap volt eredménye, minden gond nélkül.
Még az sem árt, ha megvan az oltási könyvünk, mert akkor nem kell a Hepatitis B oltás sorozatot megismételni (3 oltás). De persze ez magyar, így még le kellett fordíttatni angolra. Ezt szerencsére megcsinálják a Nemzetközi oltóhelyen ingyen, ha 1 éven belül kaptam náluk már valamilyen oltást.
Minderre azért van szükség, mert az amerikai egészségügy elég bonyolult. Magánbiztosítók vannak, amelyeknek vagy mi, vagy egy szervezet fizet a mi nevünkben. A fizetendő összegtől függ, hogy betegellátás esetén kell-e még további dolgokat fizetnünk. Az igazi hazárdjáték biztosítás nélkül lenni, nekünk ilyet nem is lehet, mert az IIE (Fulbright anyaszervezete) biztosít majd minket. De egy szimpla biztosítás évi 1000 dollárnál kezdődik, és akkor még kell fizetni minden orvosi vizitért 80-100$-t.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.