Szülinapi ajándékként kaptam egy thai talp és egy thai egész testes masszázst, melyekre nem rég mentem el. Én svédmasszázs tanfolyamot végeztem, így igazi kuriózumnak tűnt a thai masszázs, reméltem, hogy elleshetek pár fogást. Tapasztalnom kellett azonban, hogy a thai masszázs erőteljesen eltér az európaitól. Legfontosabb különbség, hogy ez egy száraz masszázs, tehát nincsenek olajok, krémek. A másik fontos különbség, hogy nem az izmokat simítja-dörzsöli-gyúrja-frissíti, hanem az akupresszúrás pontokat ingerli.
Először a talpmasszázsra mentem el a Lurdy-házban lévő szalonba. Érkezésem után kaptam egy papucsot, valamint egy spéci nadrágot, majd egy kényelmes fotelba ültettek le, ahol a mosolygós masszőrhölgy jól megdolgozott a talpamtól kezdve egészen a combom felső részéig. Bár az erőt nem mindig találta el, néha csiklandozott, néha már kicsit fájt, de alapvetően jó élmény volt, és közvetlenül utána még úgy gondoltam, hogy elmegyek majd délután edzeni, de furcsa módon olyan fáradt voltam, hogy inkább csak aludtam.
A teljes testes masszázson pár napja voltam. A fenti képet nem én csináltam, de egy ilyen helyiségben voltam, tehát egy matracon kezdtünk háton fekvésben. Becsuktam a szemem, de azért néha egészen furcsa volt, mert a masszőr mindenét használta, az alkarjától kezdve a könyökén át a talpáig. Furcsa érzés, amikor ráeszmélsz, hogy két kéz húz két talp pedig nyom. A kedvenc részem az ütögetések voltak, lehet azért, mert mazochista vagyok, de a svédmasszázsban is ezt szeretem leginkább csinálni. Természetesen ezután is én voltam fáradt (bár gondolom ő is), így hazaérkezésem után egy rövid megszakítással 12 órára sikerült kiütnöm magam.
Más téma, de továbbá említést érdemel, hogy sikerült hosszas keresgélés után beruháznom egy Nikon S3300-ra tokkal vonóval, ez tűnt a legoptimálisabbnak méret és ár tekintetében is. Úgyhogy vége a telefonos fényképek korszakának a blogon, pedig szerintem hoztak egy színvonalat, de azért kevés kritikát is kaptak.
Mostantól besűrűsödnek a programok, jön a végső visszaszámlálás indulás előtt, Szigetköz, és még egy búcsúbulin (sütögetés nálunk) is gondolkodom, ám az még a jövő zenéje, hogy lesz-e rá időm és energiám.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.