Második BroLaton volt az idei Nándival és tatabányai barátaival, akik természetesen extra jó fejek egytől egyig. A tavalyihoz hasonló társaság idén kiegészült még Anikóval, persze hiányzók is voltak, de a lényeg mindig azon van, aki eljött. Habár az időjárás idén sem volt kegyes hozzánk, az első nap tudtunk egy nagyot fürdeni, építettünk tornyot, és végre kiderült - amit Nándi minden eszközzel próbált titkolni - vagyis a Balaton homokjába hogyan kell lábbal nagyon mély gödröt ásni. Igen, ilyen szintű problémákkal foglalkoztunk. Persze nem maradhatott el az éjszakai fürdőzés sem, tényleg jó volt a társaság.

Másnapra beköszöntött a tél, ahogy 1 évvel ezelőtt is, tajtékzott a Balaton és fürdés már szóba se kerülhetett. Maradtak a jó öreg - viszont már bejáratott és rendkívül izgalmas - tatabányai játékok, mint például a Sequence. Ebben a legjobb a meglepő és boldogító érzés, amikor egy adott pontot véletlenül választunk ki és csak utána látjuk meg, hogy ennél jobbat nem is lehetett volna tenni. Szerencsére Nándi tanult Svédországban még pár jó játékot, mint például a King of the Wikings-t, vagy a Dirty Ace-t, ezek szabályai ismertetése nélkül fogadjuk el, hogy szórakoztatóak. Szigetközben játszunk majd. A sima Activityt úgy játszottuk végig, hogy senki sem hibázott, és azért nyert az egyik csapat, mert ők nagyobb értékű kártyákat húztak. Mivel ez már nem először fordul elő, ezért logikusan merül fel, hogy szintet kellene lépni. A Professional viszont igazi kihívás volt!

Kiderült továbbá, hogy Nándi királyul gitározik, így tökélyre fejlesztettük a Paralelogramma című számot. Hozzátenném, sajnos nem vettük fel, de szinte jobb az eredetinél is!

Valamint a NAPI-féle grillezett ételek is finomak lettek természetesen. A tatabányai különítmény készült még egy kínai meglepetéssel: sütöttek szerencsesütit.

A hazaút nem volt zökkenőmentesen. Kinéztem egy olyan vonatot, ami Siófokról egészen Ferihegyig hozott volna, átszállás nélkül. Ezt Székesfehérváron próbáltuk elérni, de az Elvira szerint késett, így mi is későbbre értünk oda. Ám behozta a lemaradásának egy részét, így maradtam le róla. A következő vonat 1 óra múlva ment volna, ráadásul már nem Ferihegyig, így jobbnak tűnt elmenni Tatabányára. De ott is késtek ám a vonatok az árvíz miatt. Ezzel kapcsolatosan osztanék meg egy nagyon jó képet, amire nemrég bukkantam. A kép címe Ál-víz, mivel nincs rajta semmi víz, de érzéki csalódás.