Megalakult a NAPI túra mozgalom amely nevét alapítóiról, Nándiról és Pistiről kapta. Terveink szerint idén már olyan sok túrát nem, de hazaérkezésünk után annál többet fogunk vezetni. Mert hogy Nándi már júliusban utazik Kínába, ahol nyári önkéntes munkát fog végezni, miután pedig nyár végén hazajön, Belgiumba megy tanulni. De a jó hír, hogy nagyjából egyszerre fogunk visszaérni, és a NAPI túra a terveink szerint működhet tovább.
Első túránkat Fulbrightosoknak szerveztük, miután Kriszta jelezte, hogy erre lenne igény. Tudtuk, hogy elsőre nem szabad nagyot vállalni, így egy 7 km-es sétát terveztünk Hűvösvölgyből - mivel ez egy jól megközelíthető hely olyanoknak is akiknek kisebb a helyismeretük - egészen pontosan fel 3 csúcsra: Kis-hárs-hegy, Nagy-hárs-hegy és János-hegy. Egyre magasabbak, egyre szebb kilátással Budapestre. A János-hegy után elérünk Normafára, ahol Peti vár minket a tábortűzzel és itt megsüthetjük a kis kolozsvári szalonnát és elkortyolhatjuk a tokaji borunkat, majd Gyermekvasúttal visszamehetünk Hűvösvölgybe Legalábbis ez volt a terv. A Kis-hárs-hegyre még napos, szép időben érkeztünk, de már esőfelhők gyülekeztek az égen.
A fenti képen csapatunk látható a Kis-hárs-hegyen. Az egyetlen probléma az időjárás lehetett, mivel nem csak záport, hanem zivatart is mondtak, amiről pedig mindenki jól tudja, hogy a villámlások miatt sok veszélyt rejt magában, annál nagyobbat minél magasabb helyen ér minket: mi viszont hegycsúcsok bevételét terveztük, a János-hegy pedig a környék legmagasabb hegycsúcsa. Persze ha magunk vagyunk egész más a dolog, mint ha embereket viszünk bele a zivatarba, a túravezetéssel felelősség is jár. Egész héten az időjárást kémleltük és drukkoltunk.
Hatalmas szerencsénk volt, nem tudom, mivel érdemeltük ki, de nem áztunk meg. Nem csak, hogy nem áztunk meg, hanem minden tökéletesen sült el. Bár a tervezetthez képest lassabban haladtunk, így a 7 km-es utat (amiben bár 400 méternél több szint volt) végül 5 óra alatt tettük meg. A társaság nagyon jó volt, a szalonna nagyon finom - extra köszönet Petinek, aki rászánta a fél napját arra, hogy nekünk ott legyen a tűz és az étel amikor megérkezünk. Normafánál a sütögetés során nagyon lehűlt a levegő, így hamar összeszedtük magunkat, majd a Kisvasút felé még kürtőskalácsot is ettünk nagy nyugalomban, mivel újra kisütött a nap. A pocakokban már nem maradt hely sem a lángosnak, sem a rétesnek. A Kisvasút végül 10 perc várakozás után jött, szintén egy érdekes élmény volt, már én is régen ültem rajta.
Köszönet mindenkinek, aki eljött!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.