Az utóbbi három napban amerikai lányokat látott vendégül a Hotel Keszte*** all inclusive. A történet pontos megértéséhez néhány háttér információt le kell írjak a szereplőkről és magáról a helyzetről is. A GeorgiaTech egy olyan egyetem, amelynek a BSc képzését 4 év alatt végzik el az emberek. Ez nem tűnne durvának, de hozzá kell tenni, hogy ez úgy 4 év, hogy közben évente még a Georgia állambelieknek is 16,000 $-t kell fizetniük (3,5 millió forint), más államból származóak és külföldiek a dupláját. És akkor 4 év, ha nem csak őszi és tavaszi félévben járnak suliba, hanem nyári szemeszterben is. Ez persze rövidebb, és lehetőség van például külföldi szakmai gyakorlatra a végén. Persze amerikai mérnökök hogy kerülnek Budapestre, jogos a kérdés, nem lebecsülve piciny hazánk ipari erejét. A válasz egyszerű: az egyetemen lehetőség van egy mellékszakirány felvételére, amely nekik a "leadership" (vezetés), és viszonylag jó ösztöndíjat lehet kapni "Kelet-Európába".

Persze mindebből még nem következne az, hogy nálunk lakjanak, de a Carolina Apartman tulajdonosa úgy gondolta, hogy az előre lefoglalt idő vége előtt 2 nappal megjelenik, és elkéri a pénzt, mert kiadta a szobát másnak. Nyilván magyarokkal kevésbé csinálta volna meg, mint külföldiekkel, de hát mit lehet tenni utólag. Logikus volt, hogy a vendégszobát felajánljuk nekik. 

Egyikük Adrianna volt (balra), egy biomérnök lány akivel már korábban többször is találkoztam Pesten, tartottam neki idegenvezetést is (persze Peti idegenvezetése állítólag szakmaibb), a másikuk pedig Alexis, egy közgazdász lány, aki miközben ezen sorokat írom érhet haza Atlantába.

Fantasztikus 3 napot töltöttünk együtt. Tegnap előtt a terv az volt, hogy elmegyünk a Csodák Palotájába, ha már mérnökök vagyunk (többnyire) ez érdekes dolog. Odafelé úton kiszúrtunk egy lánycsapat, akik szintén angolul beszéltek. Így ismertük meg Vandát, aki a Semmelweis Egyetemen éppen most szerzett orvosi diplomát (Wáó!), és ezt megünnepelni tartottak barátnőivel egy helyre. Vanda eszméletlenül extrovertált személyiség és azonnal szóba elegyedett velünk. És hogy miért beszéltek angolul? Mert ilyen a stílusa, egymás között is mindig angolul beszélnek. Gondolkodás nélkül meghívott minket a bulijukra. Annyira zavarban voltunk, de persze elfogadtuk, elég vicces. Így lettünk azok a "random guys from the bus" akik belecsöppentek egy buli közepébe. Ettünk, ittunk, jól éreztük magunkat, és még ismerőssel is találkoztam. Kiderült, hogy egy kurzusra jártunk ebben a félévben az egyetemen. Wáó!

Végül eljutottunk a Csodák Palotájába, ahol végigjátszottuk magunkat. Itt készült néhány kép is. Bár kicsit nagyobbra és keményebbre emlékeztem, de azért voltak érdekes dolgok. És bár gondolhatnánk, hogy ez gyerekeknek van, de egyáltalán nem. A játékok mellett maga a fizikai jelenség szépen le volt írva, és nem hiszem, hogy lenne olyan gyerek, aki a Bernoulli egyenletet ismerné, vagy a rezgési amplitudókat pontosan tudná, hogy mire valók. Egy ilyen helyen én napokat tudnék eltölteni. Este még az ökrös kártyára is megtanítottam őket (szül. név: Vigyázz 6!).

Másnap a vásárlásé volt a főszerep, majd este Alexis gépre is szállt. Sikerült lebeszélni a taxiról, jó sokat vezettem az elmúlt napokban, de olyan sok csomagjuk volt, hogy ez máshogy nem lenne megoldható. Ma búcsúztattuk el Adriannát, aki előtt még egy hosszú európai turné áll. Most München, aztán Párizs, Amszterdam, Berlin, és még egy hét Olaszországban.

A 3 nap következménye rengeteg új élmény, és köszönhetően a sok angol beszédnek rendszeresen angolul próbálom elkezdeni a mondatokat. Amikor az apartman nevére kerestem rá magyarul gondolkoztam de az ujjaim angolul pötyögték be. Rengeteg új angol kifejezés is a fejemben van. Azt hiszem jó lesz most egy kis pihenés. Valamint, mióta Nándi azt mondta a telefonomra, hogy nem csinál jó képeket, azóta tényleg nem csinál. Amerika előtt be kell szereznem egy fényképezőt.