Voilà ma vie!

Konkrétan ez a Fulbright program keretében fog történni, és mivel többen is kíváncsiak voltak rá hogy miképpen történik egy ilyen ösztöndíj elnyerése, így ezt most közkinccsé teszem.

Talán kihagyom a történelmi visszatekintést hogy ez az ösztöndíj hogyan alakult ki, és egyből magára az ösztöndíjra térek rá: ez az ösztöndíj az amerikai ösztöndíjak zászlóshajója, amely az Egyesült Államok és 155 ország között működik. A Fulbright ösztöndíjat elnyerni nagy megtiszteltetés, elég csak egy pillantást vetni azon emberekre akik a program 1978-as magyarországi indulása óta sikeres pályázatot nyújtottak be: Wisinger István (később az MTV főigazgatója), Apor Péter (TF Kutató Intézetének egykori osztályvezetője), Rózsa János (érdemes művész), Kodolányi Gyula (költő), Horváth Károly (alias Charlie), Stépán Gábor (karunk - most már csak volt - dékánja) és talán abba is hagyom a felsorolást, mert még vagy 200 olyan név várna rám, akikről a teljesség igénye esetén nem szabadna megfeledkeznem. Zenészek, költők, politikusok, tudósok. 

Sok víz lefolyt a Dunán legutóbbi bejegyzésem óta, de mint azt már a Mátrix című film óta tudjuk hogy "Minden, aminek kezdete van, véget is ér". Így történik ez most a blogom szótlanságával is, ugyanis néhány számomra meghatározó dolog történt az elmúlt hónapokban, ezekről pedig nem egyszerre, hanem -ahogy időm engedi- folyamatosan szeretnék tájékoztatást adni. Egyszer biztos szép élmény lesz újra elolvasni ezeket az írásokat.

Először is Stockholm. Idén október 23-a egy hosszú hétvégével volt megspékelve, mivel keddre esett így már az előtte lévő hétfő is szünet, pontosabban számunkra később ledolgozandó nap volt. Ezt még tovább nyújtva a pénteki nap egyébként fontos óráit elhalasztva elutaztam a hideg Svédországba fővárosába Nándi barátomat meglátogatni. 

Avagy utóhang, egyfajta zárás. Amit már régen meg kellett volna írnom, csak amikor volt rá időm nem jutott eszembe, máskor meg az iskola és egyéb teendők miatt nem is volt rá időm. 

Most a párizsi út következményeiről, az azóta történt dolgokról.

BME Mechanical Engineering Modeling mesterszakának első félévet végeztem el, ami minden elképzelésemet felülmúlta. A Gépészkar tényleg jó, a tanár felhozatal sztárparádé: az áramlástan az Áramlástan Tanszék vezetője, a mechanikát a Műszaki Mechanika Tanszék vezetője, egyébként a kar dékánja, a matekot a Diffegyenletek tanszék volt vezetője, és az egyetem nemzetközi ügyekért felelős rektorhelyettese tartja, és így tovább. Nagyon érdekes órák, nagyon színvonalasak. Tudnak angolul, folyton beszélnek a lehetőségeinkről, és folyton dicsérnek minket, hogy mi vagyunk a kar elitképzése. Ez persze jól esik az embernek. :)

Demonstrátorkom az Áramlástan Tanszéken, ugyanitt 2 TDK projectben is dolgozom. Az egyik az épületek körüli áramlás megjelenítése helyszíni kísérletekkel, amihez óriás buborékokat szeretnénk előhozni - éppen a szükséges spéci anyagok beszerzésén dolgozom - és mintegy buborék mezőbe burkolni a vizsgált épületet. A másik egy úgynevezett mikrofontömbös mérés, amely során egy megfelelően elrendezett táblányi mikrofonnal lehet a különböző járművek és alkatrészek hangkibocsátásáról gyakorlatilag egy színes fényképet készíteni. Fénykép és animáció a hangról. Háttérben a tárgy, és előtte színesen, szépen, magának a hangnak az eloszlása precízen lebontva hogy honnan milyen hang származik, kis mikrofon ikont ha rávisszük az egyes részekre akkor meg is lehet hallani, hogy innen vajon a kerregő, vagy a kattogó hang jön. :) Például meg lehet mondani nagyjából 1 perc alatt, hogy ha valamelyik berendezés zajos, akkor pontosan honnan jön ez a zaj (a zaj pedig általában hibára utal), amit máskülönben az egész motor szétszerelésével és esetleg több napos munkával lehetne csak másképp. Egy érdekes videón itt arról, hogy mire lehet ez jó, 4.40 mp-től: https://www.youtube.com/watch?v=pz5SlQpX3xQ 

Tartottam a Baross koliban egy előadást/beszámolót olyan érdeklődőknek, akik Erasmussal szeretnének külföldre menni. Ez olyan jól sikerült, hogy az Erasmus iroda vezetője elkérte a prezentációmat, és megkért hogy ha valamikor az iskolát kell képviselni egy Erasmusos fórumon, akkor legyek én az, aki mehet. Persze szívesen vállaltam, de azóta semmi konkrét nem történt ezzel kapcsolatban. De a lényeg az, hogy sikerült több embernek is felkelteni az érdeklődését, ráadásul két jó barátom Nándi és Dávid, akik kint is voltak nálam talán ennek köszönhetően döntöttek úgy, hogy belevágnak saját Erasmusos kalandjukba a következő félévekben (már mind a ketten megnyerték a pályázatot, Svédország 2 egyetemére. Nándi szeptembertől megy, Dávid azt követően januártól). Sok sikert nektek srácok, és majd megyünk látogatni!! 

Időrendi sorrendben ezt követően kaptam meg az ENSAM-ról az eredményeimet, amiken azért izgulhattam rendesen. A probléma az volt, hogy a tárgyak csoportokba voltak szedve, és ha a csoportból 1 tárgyat is elbukok, akkor az egész csoportot bukom. Márpedig ha 1 csoportot is bukok minimum 10 kreditet bukok, ami azt jelenti, hogy mehetek vissza nyáron pótvizsgákra, vagy fizethetek vissza az egyébként is kevés Erasmus támogatásból, lévén minimum 21 kreditet meg kell csinálni a felvett 30-ból. 
Ám legnagyobb meglepetésemre minden sikerült, sőt, mindenem A lett, vagyis 5-ös. 30 kreditnyi 5-ös! :) 2. lettem a 20 fős osztályból, megelőzve például azt a bolgár srácot, akit azóta már felvettek az MIT-re. Ez így a tökéletes lezárása volt az útnak!

Az ösztöndíj során elvégzett tárgyaimat egyébként a mai nap fogadták el. Mondjuk a kérvényt is csak nagyjából 3 hete adtam le. Sikerült kiváltani 1 tárgyat, amiből pont holnap lenne a vizsgám, így ünnepélyesen is beköszöntött a nyári szünet. :) A többi 26 kreditet szabadon választhatónak fogadták el. Kicsit bonyolult volt, mert előző félévben még Közlekedésmérnöki BSc-re jártam, ahonnan már elkészítették a diplomámat is (de diplomaosztó csak következő félévben lesz), míg ebben a félévben már Gépészmérnöki MSc-re járok, így másik karra, másik képzési szinten. Úgy hidalták át a problémát, hogy elfogadták minden tárgyamat a mostani félévre.

Összességében elmondhatom, hogy az ENSAM-on töltött félévem minden tekintetben maradandó élmény volt, és az így szerzett emlékek és tapasztalatok mindig el fognak kísérni. A naplómat nem fogom rendszeresen folytatni, illetve ha igen, akkor arra fel fogom hívni a figyelmet Facebookon. Köszönöm annak a rengeteg embernek, aki olvasta a blogomat. Magam is meglepődtem, de míg kint voltam sokszor napi 20-30 ember is is nézegette, amitől rendkívüli módon boldog lettem. Köszönöm Mindenkinek!

És most kezdődjék a nyár. :)

Legutóbb ott hagytam abba, hogy péntek van, megérkezett Nándi és Dávid, és kezdődik a buli.

Pénteken tehát este érkeztek, és úgy terveztük, hogy nálam alszunk mind a hárman. Most átugrok azok a részen, hogy hárman pontosan hogyan is fértünk el abban az egy emberes szobában, és kezdem mindjárt az este további részével.

 Már itthon vagyok Budapesten. Rég írtam, mivel annyi teendőm volt, hogy nem volt időm az elmúlt napokban. Így ezeket a következő napokban pótolom. Most először az iskoláról.

Avagy a magyar nyelv.

Tegnap sok jó dolog történt velem. Először is kiderültek a felvételi pontszámaim. Bár ezek még így nem mondanak sokat, mert a ponthatárok még nincsenek meg, így csak a tavalyi évekhez lehet viszonyítani. A gépészkarra 89 pontom lett, a tavalyi ponthatár 79 volt, míg a közlekkarra 95 pontom lett, a tavalyi ponthatár pedig 70 volt. Ha a gépészen valami nem várt csoda folytán sokat emelkedne a ponthatár, a közlekkaron legalább nagyon jó ösztöndíjam lesz. :)

Külön poszt illeti meg Petit is, aki rengeteget tett azért, hogy lediplomázzam.

Mivel nem voltam alapvetően otthon, ezért ki kellett nyomtatni és leadni a szakdolgozatom. Persze ez nem volt ilyen egyszerű, mint ahogy hangzik. Először el kellett mennie a BME-re és BME-s diáknak álcázva magát kinyomtatni a szakdolgozatomat az ottani nyomtatószalonban, külön a fekete-fehér, és külön a színes oldalakat. Ezt követően összefésülni a megfelelő lapokat. Ezt követően elmennie és beköttetni, a már elkészült kötésbe (amit köszi szépen Apu, hogy elintéztél!).

Végül pedig leadni két helyre. Először a K épületben megtalálni a Gépészmérnöki Kar dékáni hivatalát (a felvételi miatt), majd pedig a D épület alagsorában, egy jelöletlen fémajtót, ahol a szakdolgozat bírálója lakik. Azt azért tudni kell, hogy a K épület legendásan nagy labirintus, mivel az összes ablaka befelé néz, ezért még gyakorlott BME hallgatók is el tudnak tévedni benne.

Mindezt úgy tette, hogy aznap még Zh-t is írt, és csak éppen odaért emiatt a kezdésre.

És mivel pénteken védtem meg a szakdolgozatom, de vasárnap már itt voltam, ezért hétfőn át kellett vennie meghatalmazással a Tanulmányi Hivatalban az oklevél másolatot, illetve beszkennelni és feltölteni azt, mert a felvételihez kell, és a határidő kedd volt.

Szóval nagy munkát végzett, amit ezúton is köszönök neked, Peti! :)

Tegnap japán étteremben voltunk néhány évfolyamtársammal.

Már régóta terveztem megkóstolni a japán ételeket, a koreai évfolyamtársam pedig már régóta kérdezgette, hogy nem-e megyünk el vele japán étterembe, így esett, hogy tegnap egy ilyenben ebédeltünk.

Folytatva az otthoni történetet, az MSc felvételik után Alexával lementünk Bükre kipihenni a félév fáradalmait (amely egyébként szuper jól sikerült), majd jött a Karácsony. Ekkor még egyáltalán nem aggódtam az államvizsga miatt. Ráadásul idén olyan év volt, hogy mindenki hozzánk jött (jövőre mi megyünk majd mindenkihez), így még az sem hátráltatott a tanulásban, hogy ne lennék otthon, tehát lustaságomra nincs mentség, csak élveztem az otthonlétet. Ahogy tettem ezt egészen szilveszterig is, bár szilveszterkor már kicsit aggódtam a közelegő államvizsga miatt, mivel már csak 5 nap maradt, és még el sem kezdtem a tételeket kidolgozni. Bár a teóriám az volt, hogy már egyszer úgyis rendesen megtanultam mindent, így baj nem érhet. Együtt szilvesztereztem Alexával, és úgy alakult, hogy még másnap sem tanultam az államvizsgára, így már csak 4 nap volt hátra. Ketyegett az óra.

Visszatértem Párizsba. 

Otthon ez idő alatt nagyon sok dolog történt velem, ami a legfontosabb talán: mérnök lettem. Tehát befejeztem az egyetem első szakaszát, lediplomáztam, és elkezdhetnék dolgozni. Még nem fogok, szeretném a második szakaszt is megcsinálni, de van olyan évfolyamtársam, aki ezzel a tudással már el fog kezdeni dolgozni.