Avagy a magyar nyelv.

Tegnap sok jó dolog történt velem. Először is kiderültek a felvételi pontszámaim. Bár ezek még így nem mondanak sokat, mert a ponthatárok még nincsenek meg, így csak a tavalyi évekhez lehet viszonyítani. A gépészkarra 89 pontom lett, a tavalyi ponthatár 79 volt, míg a közlekkarra 95 pontom lett, a tavalyi ponthatár pedig 70 volt. Ha a gépészen valami nem várt csoda folytán sokat emelkedne a ponthatár, a közlekkaron legalább nagyon jó ösztöndíjam lesz. :)

Tegnap kiderült továbbá az is, hogy nemhogy van még egy magyar a koliban, hanem még 2 magyar is van, ráadásul ebben az épületben. Egyikük divattervezőnek tanul, gyerekruhákban utazik, és éppen a szakmai gyakorlatát tölti. Ő eddig a barátjával lakott a másik épületben, aki szintén BME-s, de most kiment USA-ba egy évre egy másik egyetemre tanulni. Egy félév Párizsban, 1 év az USA-ban.. nem olyan rossz. :) A másik lányról még nem tudok sokat. Annyi biztos, hogy már 1,5 éve kint él Párizsban, szóval gyaníthatóan ő beszéli a legjobban a franciát hármunk közül. És az viszont biztos, hogy egyikük sem az én sulimba jár, így véletlenül sem fogunk túl sokszor összefutni.

Még egy érdekes fejlemény, amiről be kell számoljak: Nándi és Dávid, két Közlekkaros tesóm, nem sokára jönnek ki hozzám látogatóba. Január 27-én jönnek, tehát ahogy végzek az utolsó vizsgámmal már mehetek is ki fogadni őket, és február 1-én együtt megyünk haza. Ez 6 nap 5 éjszaka bulizást jelent, csak tartanánk már ott.

Merthogy addig még nekem elég sok dolgom lesz. Van még 6 vizsgám, és 2 féléves project leadása, amikkel még alapvetően nem sokat haladtam. De még van 1,5 hetem, hogy minderre felkészüljek, ami finoman szólva is kevés. Az államvizsga és az MSc felvételi miatt sokat kellett kihagynom, folyamatosan pótolom az elmaradt két hetet, és nem igazán tehetek mást, minthogy tanulok, aztán meglátjuk mire lesz ez elég. Nem fogom túlizgulni a dolgot, de azért tanulok, amennyire tudok.