Folytatva az otthoni történetet, az MSc felvételik után Alexával lementünk Bükre kipihenni a félév fáradalmait (amely egyébként szuper jól sikerült), majd jött a Karácsony. Ekkor még egyáltalán nem aggódtam az államvizsga miatt. Ráadásul idén olyan év volt, hogy mindenki hozzánk jött (jövőre mi megyünk majd mindenkihez), így még az sem hátráltatott a tanulásban, hogy ne lennék otthon, tehát lustaságomra nincs mentség, csak élveztem az otthonlétet. Ahogy tettem ezt egészen szilveszterig is, bár szilveszterkor már kicsit aggódtam a közelegő államvizsga miatt, mivel már csak 5 nap maradt, és még el sem kezdtem a tételeket kidolgozni. Bár a teóriám az volt, hogy már egyszer úgyis rendesen megtanultam mindent, így baj nem érhet. Együtt szilvesztereztem Alexával, és úgy alakult, hogy még másnap sem tanultam az államvizsgára, így már csak 4 nap volt hátra. Ketyegett az óra.
Január 2-tól kezdve elkezdtem tanulni, és csak ekkor döbbentem rá, hogy mennyire feszített lesz a tempó, ha egyáltalán képes leszek végezni vele. 3 államvizsga tárgycsoportom volt, mely mindegyik csoport 2 tárgyból állt, tehát összesen 6 tárgy. Aerodinamika 1,2; Járművek hő és áramlástechnikai berendezései 1,2; Reptér és repülőgép üzemeltetés 1-2. Ezek közül végül az aerodinamika bizonyult a legkeményebbnek, mert sajnos a kiadott tételek felölelték majd a teljes anyagot, és a nehezebb részek sem maradtak ki, és eszembe jutott, hogy annó a vizsgára kerek 1 hetet tanultam rá, most meg nagyjából 2 napom lesz rá. Ebből a 4 napból sokra már nem emlékszem, reggeltől estig tanultam, szívtam magamba a tudást, csináltam a prezentációt, nagy hajrá volt.
Végül úgy mentem oda az államvizsgára, hogy minden tételt megtanultam. Az államvizsga sikeres is volt, ezt követően jött a szakdolgozat védése.
Más tanszékeknél bent van egy ilyen vizsgán 3-4 ember. A mi tanszékünk viszont úgy gondolja, hogy ez ideális alkalom meghívni mindenkit akit ismernek, és nálunk 25-30 ember volt, ráadásul nem akárkik. Voltak volt tanáraink is természetesen, de ott volt például a magyar Honvédség vezérkarának egyik tagja, a Hungarocontrol vezérigazgatója, és még az iparból rengeteg további, hasonló kaliberű ember.
Másodikként kerültem sorra a védésnél, ami több szempontból is ideális volt. Először is, mert még az elején nem voltak fáradtak a bizottság tagjai, és az én szakdolgozatom elég hosszúra sikerült, és így a prezentáció is picit hosszabb volt a kitűzött maximum 15 percesnél, másrészt azért volt jó, mert nem kellett a fél napot még izgulással tölteni, hanem gyorsan túleshettem rajta. A védés jól sikerült, kaptam nagyjából 10 kérdést is, amikre szépen válaszoltam. Szerencsére olyan témát dolgoztam fel, amiből könnyű kérdezni. Bár az egyik tanár egy képletet kérdezett, amivel kicsit meglepett (mert az a teóriájuk, hogy bármit lehet kérdezni, amiről úgy gondolják, hogy egy mérnöknek tudnia illik), de végül sikerült. A bíráló másfél oldalas bírálatát felolvasták, amelyben a szakdolgozatomat végig dicsérte, de a bizottság is elégedett volt, összességében szuperül sikerült végül minden.
A többieket megvártuk, így végül délután 4 felé végeztünk. A Hungarocontrol vezérigazgatója beszédet mondott a végén, amelyben a "mérnökök családjába fogadott minket". :) Így lettem mérnök a Budapesti Műszaki Egyetemen. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.