Voilà ma vie!

Sok víz lefolyt a Dunán legutóbbi bejegyzésem óta, de mint azt már a Mátrix című film óta tudjuk hogy "Minden, aminek kezdete van, véget is ér". Így történik ez most a blogom szótlanságával is, ugyanis néhány számomra meghatározó dolog történt az elmúlt hónapokban, ezekről pedig nem egyszerre, hanem -ahogy időm engedi- folyamatosan szeretnék tájékoztatást adni. Egyszer biztos szép élmény lesz újra elolvasni ezeket az írásokat.

Először is Stockholm. Idén október 23-a egy hosszú hétvégével volt megspékelve, mivel keddre esett így már az előtte lévő hétfő is szünet, pontosabban számunkra később ledolgozandó nap volt. Ezt még tovább nyújtva a pénteki nap egyébként fontos óráit elhalasztva elutaztam a hideg Svédországba fővárosába Nándi barátomat meglátogatni. 

A Ryanairrel utaztam, és alapvetően vegyes érzelmeim vannak velük kapcsolatban - ahogy meggyőződésem szerint mindenkinek, aki velük utazik. Először is olcsóak, és amikor azt mondom hogy olcsóak akkor azt úgy értem, hogy Stockholmba oda-vissza megfordultam 7000 forintból. A szolgáltatás nagyjából annyiban kimerül, hogy elvisznek a célhoz. Ők nem költenek ilyen dolgokra hogy a reptér termináljától buszok vigyék az utasokat a repülőhöz - mint a birkákat terelik őket fémkerítések között az aszfalton, esőben és hóban is. Maga a repülőút pedig inkább hasonlít egy olyan kötelezően végighallgatandó előadáshoz, ahol le vagy szíjazva a székhez és muszáj végignézned amit kínálnak. Először az ételek és italok, aztán parfümök, elektromos cigaretta, végül még sorsjegyek is jöttek eladásra. Persze ezeket figyelmet kívül hagyva eszméletlen olcsón eljuttatnak a célhoz. Más kérdés az persze, hogy Stockholm-Skavsta repülőtérnek nagyjából annyi köze van Stockholmhoz mintha Pestre úgy jönne repülő hogy Budapest-Siófok, tehát a repülőgéptől még egy rövidnek nem nevezhető 100 km hosszú buszozás vezet a városig, ami további 8000 forintot emészt fel retúr viszonylatban, de így összeadva még mindig nagyon jó. Az pedig hogy a busz drágább mint a repülő valahol nem is meglepő a svéd árakat elnézve, de erről rövidesen bővebben.

Svédország bővelkedik pici szigetekben, ez már az első pillanattól világos volt. És nagyon szép felülnézetből.

Miután a buszozást sikeresen átvészeltem szomjasan bár, de az itthoni ételek elfogyasztásának hála jóllakottan szálltam le a buszról ahol Nándi várt, hogy az első estét máris megkoronázzuk egy szaunázással. Nándi egyébként egy érdekes helyen lakik, még érdekesebb emberek társaságában. Az én párizsi szállásomnál annyiban biztos jobb, hogy van hűtője, fagyasztója, ráadásul közösen használhatnak mindenféle főzőeszközöket, sütőt, mikrót, vízforralót. Ráadásul még egy sushi bár is volt az alagsorban. A hátránya a helynek talán az, hogy nem a szigorú értelemben vett Stockholmban van, hanem egy kieső részen a külvárosban, ahová éjszaka hazasétálni elég érdekes élmény.

Maga az élet persze drága. Már a repülőtérről városba vivő busz is az ember 8000 forintjának megfelelő koronáját emészti fel, utána pedig még jön a városon belüli közlekedés, evés-ivás, múzeum belépők. Nándi 90 napos diákbérlete 50.000 forintos árban van. Mondjuk tény, elektronikus jegyrendszer van és nagyon ritkán késő járatok. Ám még ha késnek sem okoznak nagy lelki problémákat az embereknek, mivel Stockholmban mindenki nagyon nyugodt, kivéve talán a repülőhöz igyekvő turistákat. Az emberek nem aggódnak, valószínűleg a magas árak ellenére szinte senkinek nincsen napi megélhetési problémája. Rezignáltan veszik tudomásul a nyirkos és hideg időt is, ami sajnos minket is végig kísért.

Az út remekül sikerült! Meglátogattuk a királyi palotát, az egész öreg városrész nagyon szép, tele kis utcákkal és érdekes boltokkal: volt például egy két szintes fantasy bolt és rengeteg szuvenír bolt is. Jó volt néhány napig egy ilyen fejlett és nyugodt ország részének lenni. Stockholmot mindenkinek ajánlom, a technikai múzeumot pedig vétek lenne kihagyni. És büszke vagyok arra hogy talán Nándi nem is ment volna Stockholmba, ha nem kap kedvet az Erasmushoz amikor meglátogatott engem Párizsban. :)