Konkrétan ez a Fulbright program keretében fog történni, és mivel többen is kíváncsiak voltak rá hogy miképpen történik egy ilyen ösztöndíj elnyerése, így ezt most közkinccsé teszem.

Talán kihagyom a történelmi visszatekintést hogy ez az ösztöndíj hogyan alakult ki, és egyből magára az ösztöndíjra térek rá: ez az ösztöndíj az amerikai ösztöndíjak zászlóshajója, amely az Egyesült Államok és 155 ország között működik. A Fulbright ösztöndíjat elnyerni nagy megtiszteltetés, elég csak egy pillantást vetni azon emberekre akik a program 1978-as magyarországi indulása óta sikeres pályázatot nyújtottak be: Wisinger István (később az MTV főigazgatója), Apor Péter (TF Kutató Intézetének egykori osztályvezetője), Rózsa János (érdemes művész), Kodolányi Gyula (költő), Horváth Károly (alias Charlie), Stépán Gábor (karunk - most már csak volt - dékánja) és talán abba is hagyom a felsorolást, mert még vagy 200 olyan név várna rám, akikről a teljesség igénye esetén nem szabadna megfeledkeznem. Zenészek, költők, politikusok, tudósok. 

Maga a pályázat leadása 2012. májusban volt, és 2013 szeptemberétől szól az ösztöndíj egy évre. A pályázat azért különleges, mert mindent fedez, a napi megélhetéstől kezdve egészen az egészségbiztosításig. Feltételei között szerepel hogy legalább egy BSc diplomával kell rendelkezni. Többféle pályázatra lehet jelentkezni, vannak akik mesterképzésre mennek, vannak akik Phd fokozatot kergetnek, lehet kutatásra jelentkezni és van egy külön program középiskolai tanároknak is. Egy sikeres pályázatba sok energiát és időt kell fektetni, ezért nem könnyű. Először is kell találni egy témát aminek a mélyebb megtanulásához indokolt a kinti tanulmány. De ez egy olyan téma kell legyen, amiből hazaérkezés után nem csak a pályázó, hanem az ország is profitálhat. Ezt követően kell 3 olyan ajánlás oktatóktól, akik mind más oldalunkról ismernek.

És ami talán a legnehezebb: kell egy personal statement-et (magunkról) és egy study objectives (tervezett tanulmányainkról) esszét írni. Én ezeknek darabjával úgy egy hetet töltöttem, pedig a maximális terjedelem 2 oldal. Ezeken kívül az angol nyelvtudást igazolni kell egy TOEFL nyelvvizsgával. Erről majd írok később bővebben, akinek pedig nincs TOEFL iBT nyelvvizsgája zsebben (ez talán jellemző, mert senki sem fizet ki 50.000 forintot csak azért, hogy legyen) annak a Fulbright biztosított lehetőséget 5000 forintért egy olyan nyelvvizsga letételére (TOEFL PBT) amellyel ez kiváltható, és ha esetlegesen megkapjuk az ösztöndíjat csak akkor kell beruházni egy igazira. Továbbá esetemben GRE (Graduate Record Examinations) vizsga is szükséges volt, de ezt szintén volt lehetőség egy Fulbright által biztosított "házi" GRE-val kiváltani, ami arra jó volt hogy a szintén 50.000 forintos vizsgadíjat csak az ösztöndíj elnyerése esetén kell kifizetni.

Ha készen van a pályázat akkor azt le kellett adni egy eredeti és két másolati példányban. Ezt követően kiküldik két bírálónak, és akinek legalább az egyikük jó értékelést ad azt behívják interjúra. Így történt hogy a nyár elején csörgött a telefonom, és néhány héten belül az elsők között voltam hivatalos az interjúra. Mondjuk ha információim helyesek, akkor a jelentkezők körülbelül 80%-át visszahívják interjúra, így a sok belefektetett munka után csalódott lettem volna ha az interjúkig sem jutok el.

Az interjú a Fulbright Bizottság budapesti irodájában zajlott, a Bizottság vezetője (Brückner Huba) és két amerikai úr jelenlétében. Ezen a rövid interjún dől el minden, ami egy stresszes dolog. Mindössze kicsivel több mint 10 perc alatt kell meggyőzni őket arról hogy én vagyok a megfelelő ember, különben a több hónapos korábbi munka kárba veszik. Szerencsére sok hasznát vettem az ENSAM-on megtanult interjús ismereteknek. Előre felkészültem, szépen kiöltöztem, és mindenre figyeltem, tudván, hogy a belépés utáni nagyjából 20 másodpercben, még szinte a megszólalás előtt, már az interjúztatók fejében megfogalmazódik a vélemény rólam.

Sokáig semmi hír nem volt ezután. Csúszott az egész, többek között vélhetően azért mert a szokásos 100 ember helyett több mint 150-en jelentkeztek. Már kezdtem letenni a dologról - bár igazán sosem éltem bele magam, mert úgy gondoltam hogy rengeteg olyan ember van itthon aki nálam érdemesebb lehet rá, vagy nagyobb szüksége van: például valaki aki doktorit ír, már csak 1 éve van hátra, és pont Amerikában van a világon egyedül olyan technika amivel befejezheti. 

Szerencsés vagyok. Megjött a levél. Megkaptam. :) Még körülbelül 2 ember kapta meg MSc tanulmányokra, és nagyjából 12 ember kutatásra, így gyorsan kiszámolható, hogy 10% volt a jelentkezők közül azok aránya, akiket végül kiválasztottak.

Örülök, és izgulok. Nehéz, de szép időszak vár rám, bár még nagyon messze van, és nagyon sok dolgot kell elintéznem addig. Mostantól kicsit gyakrabban írok ezzel kapcsolatos dolgokról.