Visszatértem Párizsba.
Otthon ez idő alatt nagyon sok dolog történt velem, ami a legfontosabb talán: mérnök lettem. Tehát befejeztem az egyetem első szakaszát, lediplomáztam, és elkezdhetnék dolgozni. Még nem fogok, szeretném a második szakaszt is megcsinálni, de van olyan évfolyamtársam, aki ezzel a tudással már el fog kezdeni dolgozni.
Időrendben haladok, és először a hazaérkezésem utáni MSc felvételikről írok. A hazaút egyébként rendben telt, úgy gondoltam, hogy már az ajánlott indulás előtti 2 óránál is fél órával korábban megyek ki a reptérre, biztos ami biztos alapon, meg mert úgy sem volt már más dolgom. Így esett, hogy végül mire sikerült a reptéren kinyomtatni a jegyemet (a beszállókártyát az AF csak indulás előtt 24 órával küldte meg, vasárnap ment a gép, és péntektől zárva van a suli, az egyetlen nyomtatási forrásom), és mire sikerült átesni a nagyjából fél kilométeres soron a biztonsági ellenőrzésnél, már ment a becsekkolás a gépre, és gyakorlatilag megállás nélkül jutottam fel a fedélzetre. Ezúttal ablak mellé. :)
A hazaút rendben telt, a reptéren várt Alexa és Peti, és nagyon örültem, hogy végre otthon lehetek. De másnap jött az MSc felvételi.
Reggel a metró elakadt a Népligetnél, mivel gázolt, így végülis egy Lágymányosi hídtól Petőfi hídig tartó öltönyben való futással kezdődött a nap. Végül beértem az első felvételire, amire több órás várakozás után sorra is kerültem. Ez a Gépészkar angol nyelvű gépészeti modellezés képzésének a felvételije volt. Angolul prezentáltam a szakdolgozatomat, kérdezgettek, és ennyi volt. Kicsit csalódtam, mert ugyan angolul kellett előadni, de a két bent lévő tanár közül egyik nem beszélt angolul. A másik gond az volt, hogy 10 perc után nem engedték tovább mondani, és sajnos még nem értem a végére, bár ez már az én hibám volt. De egy 96 oldalas szakdolgozatot nem lehet minden fontos kérdésre kitérően összefoglalni 10 percben, és azóta sem jöttem rá, hogy mit kellett volna kihagynom belőle.
Ezt követően átfutottam a közlekes felvételire, ami a jelenlegi szakom folytatása. Itt matekból és mechanikából kellett szóbelizni, majd volt egy motivációs beszélgetés is. Mechanikából egy közepesen nehéz tételt húztam (feszültségi állapot, alakváltozási állapot, Hooke-tv), de a volt mechanika tanárom volt a kérdező, és láttam is rajta, hogy felismert. :) Matekból nem ismertem a kérdező tanárt, és szintén egy nehezebb tételt húztam (állandó együtthatós differenciálegyenletek megoldhatósága), de jól sikerült, bár gyakorlatilag 1 teljes mondatomat sem engedte végigmondani.
A motivációs beszélgetés is jól sikerült, végül a megszerezhető maximális pontot kaptam a felvételire, úgyhogy a továbbtanulással nem lesz gond remélhetőleg. Azóta január 10 volt a jelentkezési határidő, már leadtam a jelentkezést, így csak várni kell, hogy a kettőből melyikre vesznek fel. A gépészes van első helyen, a közlekes pedig második helyen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.