Külön poszt illeti meg Petit is, aki rengeteget tett azért, hogy lediplomázzam.

Mivel nem voltam alapvetően otthon, ezért ki kellett nyomtatni és leadni a szakdolgozatom. Persze ez nem volt ilyen egyszerű, mint ahogy hangzik. Először el kellett mennie a BME-re és BME-s diáknak álcázva magát kinyomtatni a szakdolgozatomat az ottani nyomtatószalonban, külön a fekete-fehér, és külön a színes oldalakat. Ezt követően összefésülni a megfelelő lapokat. Ezt követően elmennie és beköttetni, a már elkészült kötésbe (amit köszi szépen Apu, hogy elintéztél!).

Végül pedig leadni két helyre. Először a K épületben megtalálni a Gépészmérnöki Kar dékáni hivatalát (a felvételi miatt), majd pedig a D épület alagsorában, egy jelöletlen fémajtót, ahol a szakdolgozat bírálója lakik. Azt azért tudni kell, hogy a K épület legendásan nagy labirintus, mivel az összes ablaka befelé néz, ezért még gyakorlott BME hallgatók is el tudnak tévedni benne.

Mindezt úgy tette, hogy aznap még Zh-t is írt, és csak éppen odaért emiatt a kezdésre.

És mivel pénteken védtem meg a szakdolgozatom, de vasárnap már itt voltam, ezért hétfőn át kellett vennie meghatalmazással a Tanulmányi Hivatalban az oklevél másolatot, illetve beszkennelni és feltölteni azt, mert a felvételihez kell, és a határidő kedd volt.

Szóval nagy munkát végzett, amit ezúton is köszönök neked, Peti! :)