Voilà ma vie!

Még egy utolsó vicces történetet szeretnék hazautazásom előtt elmesélni.

Az új órarend keretében a Solid mechanics nevű tárgyból érdekes módon kicsit máshogy értelmezték a Self Learning-et. Már írtam korábban is erről a tárgyról, az előadó nagyon jó, az előadásokon öltönyben van, szép animációi vannak, tud angolul, és az anyagot érthetően mondja. A Self Learning idejében pedig kaptunk egy csajt, aki a papírjából írja fel a táblára a bonyolultabbnál bonyolultabb feladatokat, rendszeresen hibázik benne, és egyáltalán nem élvezhető órákat tart. De mindezt a Self Learning idejében. Ezek elvileg azok az idők, amik arra vannak kiadva, hogy megtanuljuk az órán elhangzottakat, esetleg ha mondanak valami szakirodalmat akkor ebben az időben el tudjuk olvasni. Ehhez képest a Solid Mechanics tárgyból a SL idejében gyakorlatot tartottak. El lehet képzelni, ha minden nap 4 óra mechanikánk volt 1 héten keresztül, napi 2 óra ea és 2 óra gyakorlat, amiben megállás nélkül darálták az anyagot, még a szünetekben is ráhúztak, hogy végezzenek, akkor az nem olyan kellemes emlék az ember életében.

Gondoltuk, hogy ez nem jó, de senki sem mert szólni. Szerintem a franciákat így nevelték, hogy ne szóljanak, a külföldiek közül pedig egyedül én voltam, aki járt az órákra, így éreztem, hogy ez a feladat rám fog maradni.

A szokásos pénteki francia órám éppen szokásosan elmaradt (mert a tanár nem tudta melyik terembe kell órát tartania, ezért inkább nem jött el..) - ekkor bementem a képzés szervezőjéhez, először a francia tanárról érdeklődtem. Aztán finoman megkérdeztem, hogy lehet ám mi értjük félre, de ugye a self learning ideje alatt nem kellene hogy óránk legyen? Persze, hogy igazunk van. Gyorsan le is megy beszélni velük, mert hogy attól még, hogy több órát tartanak, a suli nem fog nekik több pénzt fizetni.

Lement, beszélt velük, és itt jön az a vicces pont, ami miatt úgy döntöttem leírom ezt a történetet.

Amikor ezt a képzést kitalálták (ez az első alkalom, hogy elindult) a tanszékvezetőkkel egyeztettek, így a Biomechanics tanszék vezetőjével is. A Biomechanics tanszék vezetőjének neve S. Laporte.

S. Laporte .. Self Learning.

Mivel az órarendben csak SL szerepel a Self Learningnél, ezért a tanszékvezető úgy értelmezte, hogy ott az az ő monogramja (SL), és akkor ő tarthat nekünk órát. A tanszékvezető félreértette, rosszul tájékoztatta a tanárokat, és így lett ennyi mechanika óránk egy héten keresztül.

Happy end, már csak hármat kell aludni, és megyek haza. :) :)

Lassan elérkezik Párizsi utam első felének vége, így most írnék egy kicsit érzelmesebb posztot.

Szeptember eleje óta kint vagyok, és már vágyom egy kis otthonra. Jó lenne már Anyu főztjét enni, végre a saját ágyikómban aludni. Nem bántam meg, hogy kijöttem, mert nagyon sokat fejlődtem ez alatt az idő alatt. Megtapasztaltam a francia oktatási rendszert, megtanultam önellátónak lenni: igazából sok minden csak pénz kérdése, ha van pénzed, akkor nincs mitől félned. És ami a legfontosabb: megtanultam értékelni rengeteg dolgot, amiket eddig nem értékeltem eléggé.:)

Mostanság ritkultak a posztok, és könnyen lehet, hogy januárig nem fogok már írni, mivel ugye otthon leszek, így személyesen is el tudok mondani bármit annak, akit érdekel. Egyben köszönöm mindenkinek, aki az elmúlt 3,5 hónapban olvasta a blogomat. Nagyjából 10 rendszeres olvasóm volt, akik napi rutinszerűen nézték a blogomat hónapokon át, és ez nagyon jó érzéssel tölt el, mert bár a blog célja nem az volt, hogy minél többen olvassák, de tényleg jól esik az érzés, hogy sikerült valami érdekeset írnom. Köszönöm nekik, és köszönöm azoknak is, akik csak hetente - kéthetente néztek föl, de érdeklődtek irántam, tanácsokkal láttak el.

Most készülök az otthoni vizsgákra, és a szakdolgozatom leadására, egy hét múlva ilyenkor már otthon leszek, és egy hét és egy nap múlva ilyenkor már túl leszek az Msc felvételi vizsgáimon is, és készülhetek a karácsonyra, és a társas kapcsolataim ápolására (és persze a záróvizsgára). Vasárnap délután megy a gépem, és utána az egész karácsonyt otthon töltöm, továbbá január 6-án államvizsgázom. Utána folytatódik a francia kaland (már meg van a repülőjegyem vissza), és folytatom a blogot is.

Előre is kellemes Karácsonyi Ünnepeket, és boldog Új Évet kívánok mindenkinek!

Mostanság kicsit ritkán írok, ennek az az oka, hogy nagyon sok dolgom van. A héten be kell fejeznem a szakdolgozatomat, és felkészülni az otthoni MSc felvételire is. Ugyanis aki bújt aki nem, lassan már csak 1 hét lesz hátra, és megyek haza. És ettől még az MSc felvételi sem tudja elvenni a kedvem. :)

Ami aktuális: Ma jött a Mikulás, még itt Párizsban is! :) Köszönöm szépen a Mikulás csomagot neki. :)

Ami már egy kicsit régebbi: tegnap beüzemelték az úgynevezett Autolib szolgáltatást. Ez arról szól, hogy aki szeretne villamos autót alkalmanként a városban használni, az évente fizet 144 € alapdíjat, így használati jogot nyer a városszerte elhelyezett nagyjából 50 darab elektromos autó vezetésére. Az egyes használatért is kell még fizetni, óránként nagyjából 5 €-t (és persze akármeddig sem szabad használni, és akárhol sem), de ötletnek jó, bár kérdés mennyire lesz tartós, és az 50 autós flotta mire lesz elég. Ami a jó a dologban, hogy a sulink előtt pont van egy ilyen Autolib állomás, ahol gyorsan le is tudtam fényképezni őket. 4 személyes kis csodajárgányok. A tovább után képek.

Ezt egy felhívásnak szánom, minden kedves ismerősöm számára aki olvassa a blogom.

Már sokszor gondoltam rá, hogy kiírom, de most meg is teszem: nagyon sok szeretettel várok mindenkit Párizsban. Gyertek ki Párizsba! Bár az ágyam csak egy személyes, de egy hálózsák elfér a kézipoggyászban, így ha hozol, akkor a szállás megoldott. Étkezést is meg tudom mutatni, illetve szívesen idegenvezetősködöm is. A látnivalókat nem is sorolom fel, van itt Eiffel-torony, Notre Dame, Sacre-Coeur, és még sok egyéb.

2012. január 31-ig vagyok kint, ez után már csak elméleti tanácsokkal tudok segíteni, de nagyon szívesen elmondom ezután is, hogy hol lehet Párizs legjobb 3 fogásos ebédjét és vacsoráját enni 3€-ért. :)

Avagy a magyar nagykövet.

Mint már az előző bejegyzésem végén említettem, a héten a párizsi magyar nagykövettel teáztunk. A találkozóra hivatalos volt egyébként minden Franciaországban tanuló magyar diák, és voltunk is szép számmal. Ki gondolná, hogy vagy 30-40 magyar diák tanul  legalább pillanatnyilag itt. Norbi nem jött el, szóval eggyel biztos több.

A találkozón jelen volt Trócsányi László professzor, nagykövet, aki még a Szegedi Tudományegyetem tanára is. Továbbá a külügyminisztérium államtitkára, illetve a Párizsi Magyar Intézet vezetője.

Nagyjából másfél órát át lehetett kérdezni, a legaktívabbak a Sciences Po hallgatói voltak. Ez egy olyan egyetem, ahol politikusokat képeznek (ilyen egyetem nálunk nincsen). Gyakorlatilag a ma aktív francia politikusok mind innen kerültek ki (bar Sarkozy 2 év után kibukott). Egy két érdekes kérdés is volt, és végre magyar emberekkel beszélgettünk. 

A végén viszont nem volt tea, helyette voltak sütik, és a nagykövet megbontott két üveg magyar pálinkát is. Még egy személyes kérdést is feltehettem neki. :)

A találkozó után pedig kifaggattam a francia évfolyamtársaimat, hogy mit tudnak Magyarországról. Az első dolog Sissy, a második a pálinka, és a tokaji bor. És végül, hogy a magyar lányok szépek. Mondták is, hogy egyértelműen el kell jönniük Magyarországra. :)

Avagy az új tantárgyak.

Új periódus kezdődött az oktatásban, így kezdődtek új tárgyak ismerős tanárokkal, és persze új tanárokkal is. Ez az utolsó periódus, ami így már január végéig ki fog tartani. Még csak kedd van, de gyorsan leírnám az eddigi tapasztalatokat.

Termodinamika (hőtan). Gyakorlatilag azt tanuljuk, amint a Műegyetemen, csak persze (minő meglepetés) a differenciál és integrál alakban használjuk az egyenleteket, és nem az általunk ismert alakban. Az eddigi numerikus módszerek tanára tartja, durva francia akcentussal, de angolul.

Hőátadás, hővezetés, hősugárzás, avagy Heat Transfer a következő tárgy neve, avagy minden, ami kimarad a hőtanból (illetve kimaradt a hőtan előadásból otthon, így magunknak kellett megtanulni, mert vizsgán kérdezték). Bár ezt a részt otthon is szerettem, a szakdolgozatomban is írok róla, itt is szeretem. A tanár elsőre kicsit érdekes hanghordozással beszélt, vékonyka hangon, a szavak végén a hangsúlyt felemelve. Ehhez rózsaszín pulóvere volt, így egyértelműen keltett egyfajta benyomást. Mindezek ellenére, az addigi legjobb órát tartotta az ENSAM-on. Kellő mennyiségben volt kivetítés, írt a táblára, magyarázott, levezetett. Teljesen korrekt volt.

Végül jött a mechanika, avagy Solid Mechanics, és az előző órán látott hőtanos előadó csak eddig birtokolta a legjobb előadás címet. Itt a professzor öltönyben jelent meg, szintén sokat írt a táblára, ami lehetővé tette a jegyzetelést és a részletek felfedezését, a kivetítéseiben animációk voltak, és összességében is érdekesen tudta előadni a témát. És ami talán még szimpatikusabbá tette, hogy fel sem merült benne franciául megszólalni (bár ez az előző előadóra is igaz volt!), ha valami nyelvi akadály volt, akkor inkább körülírta, és nem rendezte le egy gyors francia szóval.

Ma pedig elszalasztottam az első Áramlástan órát, ami miatt végső soron idejöttem, de egy igen érdekes programon vettem részt helyette. Délutáni teázásra invitált meg minden Franciaországban tanuló magyar diákot  Magyarország párizsi nagykövete, és a párizsi francia intézet vezetője. Szóval röviden: délután a nagykövettel teáztam. :)

Azt mondják, hogy Párizst sétálva lehet igazán felfedezni. Ma én is így tettem. Bár egyik oldalról folyamatosan ott van bennem, hogy mindjárt megyek haza, és jön az MSc felvételi, amire még nem készültem fel, de a másik oldalon viszont ha itt töltök fél évet, akkor muszáj felfedeznem a várost. Valahogy hívogat is, nehéz megunni. Tehát úgy döntöttem, hogy minden teendőm ellenére szombati napokat Párizsra fogom szánni.

Avagy az elmúlt két heti iskolai programom. Őszintén szólva az ittlétem alatt a legkellemesebb csalódás ért az elmúlt hetekben, talán odáig mehetek, hogy a végén elkezdtem élvezni a programozást. Persze hosszú távon nem tervezek ilyet csinálni, de egyik este alig bírtam abbahagyni, és hazajönni. :)

Tegnapi napomat két matematikus barátommal töltöttem, Ágival és Norbival. Mivel Norbi barátnője Ági ismét itt járt Párizsban, és úgy gondoltuk egységben az erő, elmegyünk karácsonyi ajándékokat nézni.

Avagy a tűz.

Volt egy hatalmas tűz 17-én, közvetlenül a koli szomszédságában. Ennek köszönhetően egy újabb előnyét élvezhettem az épületemnek. Na nem a rálátás, mert nem is voltam itthon amikor maga a tűz volt, hanem mert a szemben lévő épületben emiatt tegnap estig nem volt áram, víz pedig még most sincsen. Nagyjából 15-20 méteres lángok voltak, és szerintem a város tűzoltóállományának a fele itt volt oltani. A tűz olyan nagy volt, hogy a poszt írásának napján, 19-én -bő két nappal később- még mindig locsolják a tűzoltók a helyét. A tovább után kép a tűzről.