Voilà ma vie!

A következő bejegyzésben a Halloween óta eltelt időszak eseményei következnek. Rengeteg dolog történt amelyről normál esetben akár külön írás is születhetett volna, de így összefoglalva még érdekesebb lesz.

Két héttel ezelőtt szombaton egy gyönyörű napsütéses atlantai nap során Antoine-nal úgy döntöttünk, hogy elmegyünk vásárolni, majd dobáljuk egy kicsit az amerikai foci labdát a Piedmont parkban, amely kedvelt időtöltésünk. A vásárlást a Whole Foods nevű boltban vittük véghez főképp amiatt, mert egyik órán tananyag volt a cég átlagtól elérő filozófiája. Ott kezdődik, hogy a boltban dolgozók csapatokba vannak osztva, például vannak akik a tengeri ételekért, mások az édességekért, italokért felelnek. Az ő fizetésük az eladásokhoz van kötve (kicsit ennél bonyolultabb, mert a múltbeli eladásokhoz illetve másik földrajzi helyen lévő hasonló csapatok eladásaihoz is hasonlítják). Az egyes csapatok közösen döntik el, hogy mely termékeket forgalmazzák, és melyek kerülnek le a polcokról. Magas minőségi követelménynek hála csak a legjobb és ezzel egy időben legdrágább termékek kerülnek a polcokra végül, amely miatt néha Whole Wallet-nek (teli pénztárca) csúfolják a boltot. Ez nem egy olcsó bolt tehát viszont ahogy belép az ember, mint ha egy másik világba csöppenne. A részleteket most kihagyva ez az étel mennyország tele van kóstolókkal és érezni a kialakításba fektett energiát és átgondoltságot. Mivel a csapatok fizetése a teljesítményhez van kötve, így sok múlik a csapattagokon. Ha valahol üresedés van, akkor az újoncnak 4 hétig kell az adott csapatban dolgoznia, mely során megismerik egymást, és a 4. hét végén a többség szavazata szükséges ahhoz, hogy a tagot véglegesen befogadják. A fizetések publikusak, így mindenki láthatja, hogy a több vagy jobb munka mekkora emeléshez vezet. Még egy céges szinten érdekes dolog, hogy a vállalat az alapítás óta ezzel a nyitott és a felelősség vállalásra sarkalló filozófiával működik, amelyet az is tovább növel, hogy a vállalat részvényei mindössze 20%-ban vannak a vezetőség birtokában, az átlagos 80-90%-al szemben, tehát a dolgozók könnyen szerezhetnek egy kis darabot a cégből, amely miatt még motiváltabbakká válhatnak. Valamint a vezetők fiztése is alap fizetéshez van kötve, és mindössze 20 szorosa a minimumnak, szemben az amerikai cégeknél előforduló átlagosan 400 szorosnak. Nem titkolt filozófiájuk az emberek egészségesebb életre való vezetése.

A hét közepén volt a Saqafat, amely egy pakisztáni fesztivál. Rengeteg étel, amelynek a gondolatától még most is összefut a nyál a számban, valamint érdekes zenék és videós bemutatók az országukról. Érdekes kultúrájuk van, sok pakisztáni család is eljött az eseményre gyerek haddal megtámogatva. Az alábbiakban egy kis videó a zenéről.

Múlt hétvégén a GT csapata játszott a Clemson egyetem amerikai foci csapatával, amelyre egyáltalán nem bántam meg, hogy a csípős hideg ellenére elmentem. A meccs előtt úgynevezett tailgating volt, amely során a pálya közelében felállított sátrakban ettünk és ittunk a többi Fulbrightossal. Ennek elég nagy hagyománya van itt. Végül jött a meccs, amire egyébként a GT-nek hála mindig lehet ingyenes jegyeket szerezni, ha időben jelentkezünk. Egyébként a Clemson nagyon erősnek számít, a liga egyik legjobbja, ami már első percekben megmutatkozott, amikor forró kés a vajon effektus szerint rohantak át a védelmünkön. De egy kis szerencsével illetve jó játékkal végül összesen két mezőny gólra futotta csak nekik, és fölényesen győztünk. Azért azt mondanom sem kell, hogy amikor nagyjából pár méter (vagy amerikaiasan néhány yard) választja el őket a touchdown-tól, akkor egy interception (elkapjuk a labdát miközben passzolnak) visszahordása az ő touchdown zónájukba mekkora tombolást vált ki a közönségből. 

Keddre sem maradtunk sport nélkül, jött az első igazi NBA meccs, amelyre sikerült összeszerveznem pár barátomat, akiknek annyira tetszett, hogy azóta is azzal piszkálnak, hogy szervezzek még egyet még az előtt, hogy haza mennénk. A Los Angeles Lakers volt az ellenfél, akik neve minden kosárlabda rajongónak ismerősen csenghet. Koby Bryant egy legenda a kosarasok körében, most is a Lakers legjobbja volt. Iszonyú jó hangulat volt. Mi a Hawks-nak drukkoltunk és a végén mindössze 3 pici ponttal maradtunk el a Lakerstől, ráadásul volt is egy kísérletünk arra, hogy meglegyen az egyenlítés, de nem jött össze sajnos. Ennek ellenére frenetikus volt a hangulat, egy picit még most is a hatása alatt vagyok. Az alábbi videón az egyik ok, ami miatt nem győztünk. Egy időn túl beeső Lakers kosár. Nem az egyetlen.