Voilà ma vie!

Szeptember közepén meglátogattam Lin-t az acél városában, Pittsburgh-ben. Ezt kicsit cselesen sikerült megoldani, mert a 3 órányi autóútra lévő Cleveland-be repültem ugyanis akkora árkülönbség volt a repülőjegyek között, hogy így még egy autó is kijött relatíve jó áron. 

Kedden gőzerővel csináltam a statika házik javítását (ezt a munkám többek között, aminek hála nem kell tandíjat fizetnem), hogy még estére végezzek vele, aminek hála szerdára már egyéb programom nem maradt, csak az utazás előkészítése, és a reptérre való kijutás. Persze 2 órával előbb kiértem, és még így sem volt fél óránál több időm a beszállásig a nagy sornak és várakozásnak hála. Ezúttal a Frontiers-t választottam, és csak indulás előtti napon vettem észre, hogy módosították az utazási szabályokat. Eddig a kézipoggyász benne volt az árban, de most extra 30$, ami azért vicces, mert a feladott csomag csak extra 15$, úgyhogy feladtam a kézipoggyászomat, és így még a svájci bicska is befért, ami a tervezett kempingezésnél azért jól jöhet. 

Délután értem CLE reptérre, ahol nem a reptéren béreltem autót, hanem egy jól megközelíthető helyen az Enterprise-tól. 2 megálló a reptéri vonattal, majd 15 perc séta a kis táskámmal, és már ott is voltam. A foglaláskor a legjobb árú autó egy Full size kategóriás volt, ez pedig egy fantasztikus Ford Fusion-ben testesült meg. Bőr fűtött ülések, hatalmas motor és egy óriás autó összességében. Még két dolgom volt Clevelandben mielőtt indulhattam volna Pittsburghbe. Felvenni a Dóri anyukája által szerzett kempingező felszerelést és mivel itt él a legnagyobb magyar közösség ezért bevásárolni néhány igazi magyar péksüteményből. Az első gond nélkül ment, nélküle valószínűleg egy kis 1,5 fős sátorban aludtunk volna és bogrács helyett serpenyőbe főzzük a pörköltet. :) A süti vásárlást a Tommy's Pastries-ben ejtettem meg, ahol egy jó órát beszélgettem a már jó pár éve kint élő tulajjal. De ami még fontosabb, szert tettem mignonokra, zserbókra, lekváros táskákra és még jó pár dologra. :)

Az út egyedüli eseménye a rakás fizetős autópálya volt, egészen hihetetlen módon szinte mindenhol ott vannak a kapuk. Másnap már Pittsburgből indultunk útra. Lin-nek volt pár órája, amik közül a 2-ra én is bemehettem előzetes egyeztetés alapján, és bár az óra nevét nem tudtam megjegyezni, egész érdekes témákat feszgettek. Bár tudtam követni, de attól messze voltam, hogy igazán hozzá is tudjak szólni. Mondjuk hozzá kell tenni, hogy előzőleg volt 2 órám, hogy elolvassam a 10 oldalas kötelező olvasmányt az órára, de a Carnegie Mellon University közepén található réten olyan szépen sütött a nap, hogy végül elaludtam az olvasás közben, ami nem sokban javította az esélyeimet. :) Az óra előtt egyébként thai ételt ettünk egy utcai árustól (nagy divat mostanában a "food truck" fogalma az Államokban). 

Délután egy király taiwani étterembe mentünk, ahol dumplingot ettünk egy érdekes fajta salátával. Két féle dumplingot kóstoltunk, az egyik zöldséges volt, a másik pedig egy igazi taiwani specialitás, amelyiknél disznóhús töltelék mellé még egy kis levest is belecsempésznek, így amikor bekapja az ember igazi ízkavalkád kerekedik a szájában. Pláne ha még a dumpling tetejére csempész egy kis gyömbért és szója szószba mártja. 

Este elmentünk bevásárolni a másnapi kempingezéshez, majd pénteken reggel útra is keltünk a Ohiopye állami parkba. Sátorhelyet már előre foglaltunk, bográcsot és a pörkölt hozzávalóit reggel bepakoltuk, így már csak oda kellett érni. Maga a park nem volt túl nagy szám túrázásra, kevés kilátó hely volt, de túrázni mindig jó, úgyhogy jól el voltunk. A pörkölt isteni lett, csak a vörösbor hiányzott belőle, de Pennsylvania államban egész érdekes szabályok vannak, ugyanis bort és sört is csak erre szakosodott üzletek árulhatnak. Az meg alap, hogy tömény italokat nem kapni bevásárolóközpontokban sehol sem az USA-ban.

Szombaton délután érkeztünk vissza, ahol Lin tánc órája után folytattuk is a városnézést, vagy inkább elkezdtük. Elmentünk a Mount Washingtonra, ahonnan gyönyörű kilátás tárult a két folyó találkozására. Mindezt egy Primanti brothers-ben vásárolt szendviccsel koronáztuk meg, amely a leghíresebb pittsburghi szendvics. Kicsit hasonlít a híres belga szendvicsre, mivel ebbe is beletömik a sültkrumplit.

Másnap reggel jöhetett az egész napos városnézés, amit reggel 9-kor a Cathedral of Learning-gel kezdtünk. Ez a University of Pittsburgh egyik épülete, amelynek az 1. és 3. szintjén különböző országoknak vannak szobák berendezve, így például Magyarországnak is. De több szomszédos ország is megtalálható itt, például Románia és Ausztria. Mivel ez az egyetem épülete az aulában rengetegen tanultak, valamint ezekben a termekben órákat is tartanak. Nem lehet semmi egy ilyen órára beülni. Nagyon érdekes volt és sokat tudtam mesélni az összes ereklyénkről. Az épület 60. emeletéről pedig nagyon szép kilátás nyílt a városra. A francia szobát olyan helyen alakították ki, hogy az ablakából rá lehessen látni a közeli Heinz Chapel-re, amely az Amerikában található egyik - ha nem a - legszebb gótikus templom. Hatalmas mozaik ablakai a napsütésben nagyon szépek voltak. Délután a Strip District-ben sétáltunk, amely a szórakozó negyede a városnak. Bár vasárnap késő délután/este már minden be volt zárva, azért még egy jó kis vásárlást megejtettünk az ázsiai boltban, amiből később remek vacsora lett. Végül az északi félteke legmeredekebb útján mentünk fel (autóval) :)

Hétfő reggel már 5-kor úton voltam Clevelandbe, minden zökkenőmentesen zajlott, a kocsibérlő helyről kivittek a reptérre is, a repülőn érdekes emberek ültek mellettem így a 1,5 órás út is gyorsan eltelt. Üdv újra Atlantából!