Voilà ma vie!

Keszte Pisti vagyok, ez a blog elsősorban a családomnak, barátaimnak, és ismerőseimnek szól arról, hogy éppen hol vagyok, és mi történik velem. Fél év párizsi Erasmus után 3 félévet töltöttem a BME Gépészmérnöki Modellezés mesterképzésén, majd a Fulbright ösztöndíjnak hála most Amerikában tanulok a Georgia Institute of Technology egyetemen, Aerospace Engineering mesterképzésen.

Címkék

1-es út (1) A38 (1) Air France (1) Akumal (1) Altaussee (1) Amerika (41) Amerikai foci (6) amerikai konyha (5) Amerikai Nagykövetség (1) áramlástan (5) Áramlástan Tanszék (2) Arizona (1) Atlanta (34) Atlanta Hawks (1) Ausztria (2) Balaton (1) beszámoló (29) BL (1) bme (13) BME (5) Boston (3) BroCamino (2) buborék készítés (1) Budai-hegység (1) Budapest (11) Buford (1) Caltech (1) Cancun (1) career decelopment (1) Career Development (1) Charleston (1) Charlotte (1) Chicago (1) Cleveland (1) Cover Letter (1) Cupertino (1) CV (1) Death Valley (1) Delaware (1) Delta (1) demonstrátor (1) dopping (1) dragon boat (1) El Camino (1) ensam (19) étkezde (1) európai (2) felmérés (1) felvételi (1) film (1) Firefly Run (1) Florida (3) Formula 1 (1) francia (15) francia konyha (9) Freddy Mercury (1) Fresno (2) FTC (1) Fulbright (28) Gateways Orientáció (2) Georgia (1) Georgiatech (30) Grand Canyon (1) GRE (1) Greyhound (2) GSU (3) Gyermekvasút (1) HAESF (3) Halloween (2) (1) Hungaroring (1) Idegenvezetők Világnapja (1) induló (1) interjú (1) J-1 vízum (1) Kalifornia (1) KEK (1) készülődés (8) kézilabda (1) koli (10) Kolibri (2) koncert (3) Lake Lanier (1) látogatók (14) Los Angeles (3) Los Angeles Lakers (1) Lufthansa (1) masszázs (1) masszázs tanfolyam (1) Memphis (2) Merida (1) Mexikó (1) Miami (1) MIT (1) Montgomery (1) Nádor terem (2) NAPI túra (1) NASCAR (3) National Park (4) Nevada (1) New Orleans (1) New York (1) New Yorki (1) nyár (1) nyelvtanfolyam (2) ólomüveg (1) oltás (1) ORGT (1) ösztöndíj (12) Ösztöndíj (1) Paddy And The Rats (1) paristech (4) párizs (36) Pensacola (1) Philadelphia (2) Piedmont Park (1) Pilis (1) Pittsburgh (1) Playa del Carmen (1) Portland (1) pszichológia (1) pszichológia napja Budapest (1) Queen (1) Road Trip (13) road trip (1) Salzstiegel (1) San Diego (1) San Francisco (3) Savannah (1) SCAD (1) Sequioa (1) síelés (2) solar decathlon (1) sportpszichológia (1) Stockholm (1) Stone Mountain (1) svédmasszázs (2) Szigetköz (8) tájfutás (6) TEDx (1) thai masszázs (1) Thanksgiving (1) TOEFL (1) Tululah Gorge (1) Tulum (1) túra (16) túravezetői (7) UGA (2) USA (46) USA vízum (2) Vakok Intézete (2) Virginia Tech (2) Washington (1) Washington DC (1) WestMar (6) West Point (1) Winston.Salem (1) Yosemite (2) Yoshua Trees (1) Címkefelhő

2014.09.28. 16:04 Keppi

Chicago

Régi vágyam vált valóra, amikor végre sikerült eljutnunk az ország északi részén található Chicago városába. Sokan mondták már, hogy jobban tetszett nekik, mint New York, mert van benne valalmi különleges. Már tudom miről beszéltek és elöljáróban annyit mondanék, hogy a kedvenc amerikai városom jelen pillanatban Chicago.

Photo 2014-8-29 下午1 16 24.jpg

Az út rázós volt. Szerda este indultam busszal. Már lassan egy külön regényt tudnék írni a Greyhound buszokról és a rajtuk történtekről, de megpróbálom inkább röviden összefoglalni, mert mostanság időm nincsen leírni ezeket a dolgokat. A Greyhound egy ősrégi amerikai busztársaság, az évek során mentek már csődbe is, de jelen pillanatban jól megy nekik. A választás a pénzről szólt. Egy repjegy Chicagóba 400-600$, míg a buszjegy 100$. Megéri persze, de ennek ára van, ami pedig a pihenésünk. Az én buszom este 10-kor indult Atlanta belvárosából, és 15 órás volt az út. Persze tele volt layoverekkel, ami azt jelenti, hogy le kell szállni fél-1 órákra a buszról. Nagyon macerás. És a legrosszabb Charleston-ban volt, ahol 1.5 órát kellett a váróban várni, mindezt hajnali 1 és 2.30 között. De odaértem. :) Az úton összeismerkedtem egy ukrán lánnyal, és onnantól, hogy nem voltam tök egyedül, már nem volt olyan rossz az út. Visszafele Antoine-nal jöttem, így alapból nem voltunk egyedül, és sokkal jobb volt az út, hogy valaki más is figyel rám, mert azért elég lepukkant emberek tudnak összejönni ezeken a buszokon. Van még egy két sztorim az útitársakról, de most következzen Chicago!

Délután érkeztem, és egyből a külvárosi szállásra mentem, ami Pilsen-ben, egy mexikói negyedben volt. Nagyon biztonságos környék, szinte minden este éjjel 11 vagy az után mentünk haza, és soha semmi gondunk nem volt. Este megérkezett Lin, majd másnap reggel Antoine is, így hárman indultunk neki a város felfedezésének egy nagyon finom reggeli után. Ismét jó hasznát vettük a Yelp nevű alkalmazásnak, ami nagy kár, hogy Budapesten nem működik (még). 

IMG_3978.JPG

IMG_3937.JPG

Első utunk a partra vezetett, vágytunk a vízre, mert nagyon meleg volt. Szokatlan mondat ez Chicagoban, nem? Egyenesen a partra tartva belebotlottunk a Grant parkba, amelyben a Buckingham szökőkutat elhagyva végigsétáltunk a parton, majd a Bean-hez értünk. Ez egy nagyon érdekes szobor, a felhőkarcolók tövében. Biztosan mindenki látott már ismerősöket képet csinálni itt, talán ez Chicago egyik legnagyobb nevezetessége, így persze megcsináltuk mi is a magunk képeit. :) Továbbra is a Millenium parkban maradva meghallgattunk néhány jazz számot, mert éppen egy jazz fesztivál volt folyamatban, majd elindultunk felfedezni a várost. Egyből bele is botlottunk egy képregény boltba, amolyan The Big Bang Theory érzés fogott el mindannyiunkat, ahogy a régi lapokat bogarásztuk. Antoine nagybevásárlást is tartott (igen, sikeresen rászoktattam a sorozatra). Ezt követően felszöktünk a Trump tower tetejében található étterembe. Végül nem ettünk semmit,, de a kilátás igazán pazar volt! Ekkor Antoine visszament a szállására, ami a Hostel International-ban volt, mivel ki volt fáradva az egész estés úttól, mi pedig Chinatown-ba mentünk bubble tea-t inni. Erről már talán írtam nyáron, de akivel csak összefutottam mindenkit rávettem egyre. Ez volt életem legjobb bubble tea-je, éppen itt, Chicagoban. Estére újra összeálltunk Antoine-nal, és egy sétával fejeztük be a napot.

IMG_4168.JPG

IMG_4125.JPG

IMG_3954.JPG

Másnap reggel a helyi szépművészeti múzeumban kezdtünk (The Art Institute of Chicago), ahol rengeteg impresszionista festő képét csodálhattuk meg (aminek Toni nagyon örült), illetve néhány modernebb kiállítást is. 3 órával később már szinte alig bírtunk magunkkal az éhségtől, így egy kávézóban ettünk a múzeum mellett. Majd hosszas gondolkodás után befizettünk egy 40$ értékű hajós városnézésre. Fantasztikus volt. Volt olcsóbban is rövidebb ideig tartó, de ez volt a legnagyobb presztízzsel bíró társaság, rengeteg sok jó véleménnyel az interneten (itt több 1000 véleményre gondolok), amit ezek után mi is csak folytatni tudnánk. A 1.5 óra, amit a hajón töltöttünk perceknek tűnt, rengeteget tanultunk a városról hála lelkes idegenvezetőnknek, aki egy pillanatra nem hagyta abba a beszédet. Ez után még egy kicsit sétáltunk, majd kifeküdtünk a jazz fesztiválon a fűbe, és a hosszú nap után csendben élveztük a zenét.

IMG_4001.JPG

IMG_4005.JPG

IMG_4015.JPG

IMG_4041.JPG

IMG_4026.JPG

IMG_4033.JPG

IMG_4023.JPG

IMG_4031.JPG

IMG_3988.JPG

Másnap reggel sokáig aludtunk, majd helyi reggelivel kezdtünk Pilsenben, méghozzá egy venezuelai étteremben. Nagyon érdekes volt a dél-amerikai konyha, más, mint amit megszoktunk, de ízletes. A városban találkoztunk Toni-val, majd elindultunk a külvárosi rész bulinegyedébe. Ez az Oldtown rész, ahol rengeteg bár van, itt megkóstoltam életem első frozen yogurt-ját, amitől mondjuk annyira nem voltam elragadtatva, de azért egyszer ki kellett próbálni. Majd jöhetett újra a víz, egészen pontosan a Michigan tó partja, amely a nagy tavak egyike. Hatalmas mázlink volt, ugyanis végig, míg ott voltunk, szikrázó napsütés volt. Egy héttel később ránéztünk az időre, és már 10 fok körüli felhős, szeles időt mondtak. Szerencsések voltunk, mert nem sokan mondhatják el magukról, hogy fürödtek a Michigan tóban, amikor Chicagoban jártak. A dolog egy hibája volt csak, hogy fürdőruhánk nem volt, de azért így is megmártóztunk, mert ezt nem lehetett kihagyni. Este megnéztük a Navy Pier-t, ami valószínűleg a Bean után a leghíresebb turista látványosság, gyakorlatilag egy nyúlvány a tengerbe, ami tele van éttermekkel és hajó kikötőkkel. Amiért híres, az a város látványa innen, pontosabban a felhőkarcolók sziluettjének látványa, ami páratlan.

IMG_4072.JPG

IMG_4074.JPG

IMG_4073.JPG

És még nem ért véget a nap! Jöhetett a Deep dish pizza, egy igazi chicagoi különlegesség. Olyan pizza, amelynek a tésztájában vastagon sajt van. Gyakorlatilag egy közepes méretű pizza 3 embert laktat jól, amit persze nem hittünk el, és nagyon éhesek voltunk már. Nem sok kaja lenne, amit megvárnánk, amikor közlik velünk, hogy 1 óra a várakozás csak addig, hogy asztalt tudjanak adni. De sejtettük, hogy megéri. A végére pedig annyira tele lettünk, hogy a megmaradt kis szeletet sem volt erőnk elcsomagoltatni, és még másnap reggel sem voltunk túl éhesek.

IMG_4273.JPG

IMG_4276.JPG

Chicagóban a tömegközlekedése egyébként pazar. A város közepén van egy Loop-nak elnevezett rész (magyarul hurok), ahol összefut az összes metró és közösen mennek pár megállót, mielőtt visszafordulnának abba az irányba, ahonnan jöttek. Tehát a metrók nagy részének csak 1 végállomása van. Vannak persze kivételek ebből, de a legtöbbre ez igaz. Valamint érdekesség, hogy rengeteg megállót hívnak ugyan úgy. Tehát egy bizonyos megálló névre hivatkozni nem elég, meg kell mondani, hogy milyen színű vonalom található megállóról beszélünk, mert egyes megállókból van 4-5 is. Egyébként hatalmas nagy város, a metróval közel 1 órát kell utazni a reptérig a város központjából.

Másnap már a utolsó napunkat kezdtük, és még egy nagyon fontos dolog kimaradt. Sokan gondolnák, hogy ez az a híres épület, ahol egy üveg fülkében lehet képeket csinálni magunkról a levegőben, tériszonyosok hátrányban, de nem ez volt az. Eljátszottunk a gondolattal, de ez már nem fért bele. Helyette inkább a Science Museumba mentünk, ahol rengeteg érdekes játék volt. Ez gyakorlatilag egy tudományos interaktív kiállítás. Tudtunk saját, 15 méter magas tornádót létrehozni és irányítani, volt tesla tekercs és villámok, mindenféle aggyal kapcsolatos játék, tekintetünket követő gép, illúziók tömege, repülőgépes részleg, és így tovább. Nagyon megérte ide elmenni. Ez után már indultunk vissza az állomásra, ahol Tonival felszálltunk a jó kis Greyhound buszunkra, amiről utána csak nagyjából ötször kellett ilyen-olyan oknál fogva leszállni, mielőtt másnap reggel megérkeztünk volna Atlantába, ahol siethettünk be az óráinkra. Még rengeteget tudnék írni, remélem a képek legalább részben visszaadják, ami a napok során történt velünk. 

IMG_4111.JPG

IMG_4112.JPG

Szólj hozzá!

Címkék: beszámoló Amerika USA Atlanta Chicago Georgiatech


A bejegyzés trackback címe:

https://keppi.blog.hu/api/trackback/id/tr36729477

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása