Voilà ma vie!

2014-ben is ejött a várva várt Halloween, amely egyben azt is jelezte, hogy milyen gyorsan megy az idő. Nem tudom a kor teszi-e, vagy csak annyira sok dolgot csinálunk, de őszintén: már november van? Olyan érzés, mint ha tegnap lett volna, hogy megérkeztem (másodjára), pedig augusztus már igen messze van. Az alábbiakban egy gyors helyzetjelentés, illetve a hosszú hétvége eseményei következnek.

A sulival minden rendben, nem sokat írok róla, pedig ez az utolsó a legérdekesebb félévem eddig. Van két menedzsment tárgyam, az egyik a Technology Ventures, ami arról szól, hogy egy jó ötletből hogyan lehet "founded" start-up céget csinálni. Tehát hogyan rakjuk össze az "elevator pitch"-ünket, hogyan adjuk elő mindazt  amit kitaláltunk azon embereknek, akik finanszírozhatják. Most az utolsó hónapban a 3. fiktív start-upunkat csináljuk, és a végén igazi kockázati tőke befektetőknek fogjuk előadni. Másik tárgy pedig a Leadership Development, amely arról szól, hogy először saját magunkat kell megértenünk, a saját motivációinkat, értékeinket és szenvedélyünket. Erre alapozva tudunk egy komplex életfilozófiát kialakítani (integrated life) amelyben mindennek megvan a helye és ideje, és ez alapján tovább haladni az életben. A professzor egyébként hatalmas karakter, iszonyú intelligens, Amerikában ő volt az első nő aki Business School dékánja lett (és volt is 6 évig), ennek ellenére szerény és mindannyiunkkal személyesen törődik. Még két tárgyam van, az egyik a kutatási munka (Special Problem), amely ebben a félévben elektromos repülőkben használható akkumulátorok modellezése, és eddig nagyon szép eredményei vannak, valamint a Graduate Teaching Assistantship (GTA) munka, amelyért cserébe nem kell fizetnem tandíjat, és kapok is egy kis pénzt. Bár itt minden centért meg kell dolgoznom, mert a tanár agyon dolgoztatja a diákokat, és utána én javítom a próbálkozásokat. 

A hétvége legfontosabb eseménye Lin érkezése volt, akinek annyira hiányzott Atlanta, hogy visszajött látogatóba. :) Pénteken délben volt egy díjátadóm a tavalyi AHS verseny miatt. Ez volt az az egyetemek közötti megmérettetés, amelyre egy elég érdekes repülő eszközt terveztünk, amely képes 400 csomóval repülni (~ 750 km/h, vagyis mint egy repülőgép), viszont jó hatásfokkal képes helyből felszállni (mint egy helikopter). A nehézség az volt, hogy a helikopter nagyjából 120 csomót tud csak vízszintes repülésben különböző okok miatt, így egy olyan, eddig nem létező koncepciót kellett kidolgozni amely elég sok fejtörést okozott. A részletekről majd egyszer a jövőben írok részletesebben is. Ez után találkoztunk Ted-del, aki egy tajvani srác és jövő félévtől Franciaországban fog tanulni. Erről is beszélgettünk Atlanta legjobb bubble tea-je mellett. Aztán jöhetett a készülődés a Halloween estére. Lin-nel úgy döntöttünk, hogy Jack és Sally leszünk a Nightmare before Christmas-ből (Karácsonyi lidércnyomás, egy Tim Burton animációs film). Én eredetileg zombit terveztem (ugye a tavalyi siker után kár lett volna változtatni), de ezt a jelmezt is ki lehetett hozni fekete és fehér festékből, valamint a meglévő ruha készletemből, miért ne? Hosszú, de emlékezetes este volt.

Másnap atlantai városnézés következett, elmentünk egy csomó régi jó helyre miközben olyan erős szél volt, hogy ha elkezdtünk hátra dőlni megtartott minket. Ehhez mindössze 3 fokos hőmérséklet társult, tehát igazán hideg volt az idő, mondhatni fagyasztó. Bár lehet, csak elszoktam tőle, azért otthon sincs meleg. Megnéztük a belvárost ettünk egy nagyon jó indiai étteremben. Itt hadd jegyezzem meg, hogy mióta Amerikában vagyok még soha sem ettem rossz indiai kaját. Bár egyszer volt, hogy Sudipto elégetett valami fűszer keveréket, és akkor nagyon megszenvedtünk mindannyian a fojtó szagoktól, de ezt leszámítva nagyon ízletesnek találom őket. Ez után elmentünk a CNN székházába is, jó móka volt. Meglett a magyar zászló is nagy nehezen. Estére pedig bevállaltunk egy kiadós malac oldalast, amelyet a boltban nyersen vásároltunk meg majd magunk fűszereztünk és sütöttünk, isteni lett. 

Vasárnap kirándulni mentünk a Georgia északi részén található Tululah Gorge állami parkba. A laboromban lévő egyik srác szervezte, és vezetett le minket autóval. Az idő nagyon szép volt, kicsit hűvös ugyan, de gyönyörű szép napsütéses. Láttunk vízeséseket, sétáltunk a patak feletti függőhídon, és persze a völgy is lenyűgöző volt felülről. Volt benne szint is azért rendesen, kicsit Szlovák Paradicsom szerű volt. Bár az talán még ennél is szebb. :) A nap végén néhány pakisztáni barátunkkal ettünk és ittunk, másnap reggel pedig kikísértem Lin-t a repülőtérre, aztán kezdődhetett újra a hét. De Thanksgiving már nincs egy hónapra innen, akkor pedig jön az utolsó nagy túránk, megyünk Key West-re, Floridába. Az autót már tegnap kibéreltem, és már csak egy kiadó hely van a kocsiban.