Voilà ma vie!

A csütörtöki akusztika vizsga után sincs még megállás, az egyik legkeményebb hét jön: 3 projekt leadási határideje esik a következő hétre. Utána 1 lazább hét (illetve opcionálisan pót leadások), majd vizsgák. És el is telt ez a félév, jöhet Kalifornia, és a nyár! Nagyon izgatott vagyok, ha csak rágondolok. Életem egyik legjobb nyara jön. Bár egy nyár, ami magába foglal 2 hét Kaliforniát, 1 hónap Pestet, 5 nap Brüsszelt, 1 hónap El-Caminót és 1 hét Szigetközt nem hiszem, hogy bármilyen szinten is összehasonlítható lenne egy átlagos nyárral. :)

Múlt hétvégén szombaton sikerült jegyet szereznünk egy TEDx eseményre. Bár azt írták már elfogyott, de a sok levelem meghatotta őket. Miután kiderült, hogy van még hely, Antoine-t sem kellett sokáig győzködni. Tehát ez a TEDx-GeorgiaTech szombatja volt. Bár lehetett volna az egyik iskolai épületből is követni élő streaminggel, de ezerszer jobban megérte személyesen ott lenni. Nem csak a ebéd és ajándék póló miatt, hanem mert baromi jók voltak az előadók. Aki nem ismeri a koncepciót: 1-1 "mini konferencián" 6 ember beszél, mindannyiuknak 15 perc áll rendelkezésére majd 5 perc a kérdésekre. Gyors, tömény, és elgondolkodtató. A mottója az egésznek: "öteletek, amiket érdemes megosztani". Legalább 1500 videó van fent neten különböző TED eseményekről, lehet nézegetni őket.

Az első fickó a félelemről beszélt, és hogy hogyan lehet leküzdeni. Utána volt egy Harvardon végzett történész, aki az amerikai faji lázadásokról beszélt. Nagyon érdekes és egyben kicsit ijesztő is volt: rengeteg volt, és a feszültség ma is jelen van. Ez főleg a fekete és fehér emberek közötti fegyveres konfliktust jelenti, amit szinte mindig fehérek kezdtek, akik szépen bekocsikáztak egy fekete negyedbe, majd elkezdtek lőni a feketékre. Amúgy az előadó fehér volt. A térkép tele van ilyenekkel, szinte minden nagyobb városban történt, és persze agresszióra agresszió a válasz, így néha hetekig elhúzódott az egész, a rendőrség nem sokat tehetett a véletlenszerűen kirobbanó lövöldözésekkel szemben. Természetesen Atlantában is volt.

Ez után egy videót néztünk egy TED talk-ról, amelyet mindenkinek ajánlok, akinek van legalább egy okos telefonja:

A következő előadó egy "szuperhős" volt, aki heti 3 éjszaka a várost járja, és bűnözőkre vadászik. :) Rendesen jelmezben is volt, meg minden, bár talán ő volt a legkevésbé hiteles, és jó előadó. Őt követte az ebédszünet, majd egy olyan perui hölgy, aki Atlantát próbálja élhetőbb várossá tenni azzal, hogy tűzfalakra és kerítésekre festenek művészi dolgokat. Ez tényleg jó ötlet, mert Atlanta nem olyan város, ahol az emberek a sétálás élvezetéért sétálnak. Ráadásul szépeket is festenek. Ez után a GT fő könyvtárosa beszélt, hogy hogyan tervezik újjá a nyáron a könyvtárunkat, mivel már egészen mást várunk el egy könyvtártól, mint, hogy tárolja a kemény kötésű könyveket. Az új könyvtár nagyon menő és innovatív lesz, még aludni is lehet majd benne :) Végül a legjobb előadás az villamosmérnöki kar dékánjától a GT-ről és hogy miért vagyunk jók. Eszméletlenül motiváló volt, és remek előadókészséggel bírt. Egyébként amerikai focista volt régebben, nagyon jó és új nézeteket fogalmazott meg. Volt még egy másik videó is arról, hogy miért fogunk elbukni mindannyian, kivétel nélkül (hacsak, nem ...): 

Jövőre elhatároztuk, hogy beszállunk a szervezőcsapatba, mert baromi jó és érdekes, amit csinálnak. Aztán ki tudja, lehet a kinti tapasztalatokkal össze tudok majd hozni egy TEDx Budapestet egyszer.

Másnap egy futóversennyel kezdtünk, amelyre szintén Antoine-nal jelentkeztünk. Ez a UNICEF Water Run volt, amely arról szólt, hogy a táv egy részét "üresen", másik felét vízzel megpakolva kell futni. Az egész célja a figyelem felkeltése azon országokra, ahol évente gyermekek 10 ezrei halnak meg azért, mert nincs elérhető közelben iható vízforrás, vagy amiről azt hiszik, hogy az, az fertőzött. Röviden összefoglalva: mi voltunk az egyedüli csapat, ahol 2 fiú és 3 lány volt (sőt, lányok csak nálunk voltak), de csodálatos taktikával megnyertük. Bár amikor vizet kellett cipelnünk akkor átvettem a velem futó lánytól, hogy tudjuk tartani a tempót, így végül 16 litert cipeltem és a fogása nem volt túl kellemes, mert tiszta vér lett a kezem a végére, de ez nem is számított (észre sem vettem), győztünk. :)

A héten még tartottam egy előadást a nyáron hozzánk látogató amerikai diákoknak, illetve megtaláltam a jövő félévre a kedvenc órámat. Akusztika kipipálva most 2 hétig, jöhetnek a projektek. A hétvége munkás lesz, de remélhetőleg mire véget ér, már jóval kisebb teher lesz a vállamon (bár most is próbálom lazán venni az egészet, sokkal kevésbé stresszelek, mint eddig).