Voilà ma vie!

Az elmúlt időszakban kevesebbet írtam (ami azt illeti semmit), mivel itthon vagyok, így volt időm sokaknak mesélni. Viszont elfelejtettem azt, hogy ha nem írom le a dolgokat, akkor valószínűleg évek múlva már nem fogok mindenre emlékezni. Nagyon valószínű, hogy már most sem emlékszem mindenre, de jobb később, mint soha.

A kaliforniai kirándulás első felvonása következik!

A történetet hosszú szervezés és tervezés előzte meg. Velem tartott Apu, Terike és Jocó. Miután megszületett az elhatározás (először Terike mondott igent, majd a többiek) kellett találni repjegyet, majd a belépéshez szükséges ESTA-t kellett elintézni (ez a 90 napot meg nem haladó turista célú látogatást lehetővé tevő vízumot kiváltó dokumentum, fejenként olyan 14$). Lassan el is jött az indulás, jöhetett a csomagolás és a nagy út. KLM-el utaztak, és már szinte mindenki ült Jumbon - rajtam kívül.

Én már egy nappal a többiek előtt leutaztam San Franciscóba, hogy körülnézzek, és biztosan ott tudjak lenni, amikor érkeznek. Ez mindössze csak 80 $-ba került, mivel a Frontiers megengedte, hogy átrakjam a idők kezdetén még Philadelphiából Atlantába lekésett járatom jegyét, így csak a különbözetet, illetve a dátum változtatásához kapcsolatos költséget kellett kifizetnem. A csomagolás nagyon jól sikerült: miután precízen kimértem, hogy a kézipoggyász méretű szabványos bőröndbe a hátizsákomon kívül nem sok dolog fér úgy döntöttem, hogy akkor csak hátizsákot viszek. 2 hétre 4 póló, 1-1 rövid, fürdő és hosszú nadrág, 1 pulóver és széldzseki, valamint minimális mennyiségű egyéb ruházat volt a társam. Persze még vittem a laptopomat is, hogy majd írom a blogomat – nem túl sok sikerrel, de erről majd később. A szállásra ekkoriban még nem gondoltam, így Sudipto segítségével sikerült az utolsó utáni pillanatban (lényegébe a reptérre menet) felhívni egyik barátját, aki aznap estére befogadott. Sűrű volt a programom a végén, és úgy voltam vele, hogy legrosszabb esetben a reptéren is tudok majd aludni, de szerencsére nem kellett. Ő Sudiptóhoz hasonlóan indiai, és a Tesla Motors-nál dolgozik, ami az egyik legmenőbb startup, úgyhogy sokat beszélgettünk és okosodtam is ebből a világból. Meg kiderült, az indiai fűszert csak rá kell borítani a csirkére, és máris király lesz. Persze ez nem hangzik olyan jól, mint amilyen jó az íze volt, de tényleg finom volt.

A hivatalos program első napját még egyedül kezdtem meg San Franciscoban, ahol megnéztem a Stanford egyetem kampuszát. Sikerült pár jó képet is csinálni. Eleinte gondolkoztam rajta, hogy ide jövök, de végül már a FB lebeszélt róla, mivel ők nem adnak első évben senkinek sem anyagi támogatást, a nélkül pedig kifizethetetlen a tandíj, magán egyetem lévén. Szóval főleg okos, de mindenképpen gazdag családból származó ázsiai diákok tömegét láttam itt viszonylag rövid idő alatt, mert a reptérről sem akartam elkésni. A csomag sikeresen megérkezett, így az átvétel mellett döntöttem (örültek is volna, ha felbontás után az állapotra hivatkozva visszaküldöm a feladónak). :)

Első utunk az autókölcsönzőbe vezetett, amelyre ezúttal az AVIS-t szemeltem ki. Eddig mindig az Advantage-től béreltem, és mindig maximálisan elégedett voltam. Sikerült egy nagyon jó árat kifogni itt is, 14 napra biztosítással 510 dollár (570 lett volna, de még neten vadásztam egy kupont, jó tudni, hogy ilyen is van). Bár még a benzint nem számoltuk ki, de szerintem ez esélyesen a legolcsóbb autóbérlésem volt eddig. De nem ment könnyen az elején, mert kifogtunk egy olyan fickót, aki mindenbe belekötött. Nem fogadta el az amerikai kártyámat, mert, hogy lehet amerikai kártyám, ha mellette magyar jogsim van. Akkor én már itt lakom, ha ilyen kártyám van. És persze magyar nincs a legutóbbi bankos incidens óta, mivel le lett tiltva. És azt mondja nekünk, hogy menjünk fel netre, és változtassuk meg valaki más nevére a bérlést. Fel is mentem ott leülve, de persze ilyen opció nem volt egy már létező foglalásnál, hogy a kiinduló nevet megváltoztassam. De itt jött az ötlet! Apát véletlenül ugyanígy hívják! Visszamentem, és mondtam neki, hogy megváltoztattuk. Nézi-nézi, majd mondja, hogy még mindig ugyanaz. Mondom neki igen, de ez már rá vonatkozik (apura mutatva). Erre nem tudott mit mondani. :) Ezek után úgy kezdte, hogy akkor ugye upgrade-eljük az autót a nekünk méretben tökéletesről egy SUV-re, mert abban jobban elférünk majd +250$-ért, és ugye megvesszük a kiegészített biztosítást 140$-ért, és már írta is be. Itt jött a második kiállás, mindenhogy próbált minket győzködni, hogy mennyire rossz lesz ez az autó, mert csak 2012-es és már 28000 mérföld van benne. Azért hozzá tenném, hogy a 2. hét végén már 31000 volt benne. :) Azt persze nem kérdezte, hogy akarunk-e több sofőrt még hozzáadni, ami elég nyilvánvaló volt, miután eleinte az én nevemen lett volna az autó, így már a kész papírokat kellett újra írnia, mert nem csak engem, de még Jocót is hozzá akartuk adni. A végén már szinte könyörgött, hogy legalább még ezt meg azt vegyük meg, de ellenálltunk, és bár kicsit időben megcsúszva, de összességében elégedetten szállhattunk be a KIA Optima autónkba, 2500 ccm-es motorral és tökéletes mérető belső és csomagtérrel, tempomattal, klímával, autómata váltóval.

Innen gyorsan bementünk a városba enni valamit, megvettem 80$-ért a nemzeti parkokba szóló éves belépőt, majd a Golden Gate hídon át egy Walmartban bevásároltunk a következő napokra a Yosemite-be, ezt követően pedig útnak indultunk a park közelébe elhelyezkedő motelbe. Már besötétedett, mire odaértünk, de Apu virrasztott mellettem, nehogy elaludjak (bár az rejtély, hogy ő hogy nem aludt el). A 80$os belépőről annyit, hogy az összes parkba bejutottunk vele, és például csak a Yosemite-be került volna 4-ünknek nagyjából 60$-ba a belépő. Tehát ha már egynél több parkba megy az ember, akkor megéri megvenni.

Második nap korán keltünk (ez nem volt nehéz, mert a jet-lag miatt az otthoniaknak már hajnali 3-4 felé kipattant a szemük, én azért tudtam volna még aludni), és indultunk a Yosemite-be. Az előző napi tengerparti tájat felváltotta a magashegység fenyőerdeje és a Yosemite-völgy szavakkal nehezen leírható szépsége. Bár ezt igazán ebben az állapotban csak én tudtam értékelni, mert útitársaim még a jet-leg és az utazás fáradalmait pihengették. Ennek is hála, hogy csak néhány rövid sétát sikerült csinálni, de így is megnéztük a Yosemite-Falls-t (vízesés), illetve az El Capitant (hatalmas függőleges sziklafal, amin egyébként másznak), valamit a Half Dome-ot, amely egy irdatlanul nagy gránit tömb (fél kupola szerűen hasadva). A túra után kicsit mind úgy éreztük, hogy pihenésre, és a meleg után vízre vágyunk, így a Merced patak partján kialakított homokos strandon pihentünk meg, és aludtunk egy órácskát. Fürdeni is próbáltunk, de a patak vize a hegyekből jön, és olyan eszméletlen hideg volt, hogy belegyalogolva szabályosan fájt a lábamnak. Ilyet ez után csak egyszer kellett még tapasztalnom, Monterrey közelében az utolsó napokban, de erről majd később. Este a Curry village-ben aludtunk, amely az egyik legrégebbi sátoros tábor. Mindenhol medvebiztos élelmiszer tárolók, és mutogattak videókat arról, hogy az itt élő medvék mennyire könnyűen képesek szétkapni egy-egy autót. Itt fűtetlen sátrunk volt, még ez is kicsit drágának tűnt, de már a megelőző napok időjárása nyugalomra adott okot: napközben 30 fokot, estére legrosszabb esetben is 15 fokot ígértek. Hát ebből az lett, hogy Brunswick-szerűen az életemért küzdöttem (bár a többiek jól voltak) a hidegben.

A magyaros reggelink elfogyasztása után másnap reggel útra keltünk, hogy még a Sentinel dome-ra is felmásszunk, ami egy Stone Mountain szerű kilátó helynek tűnt. A Yosemite nemzeti park nem csak a Yosemite völgyből, hanem egészen távol eső részekből is áll (ahogy ehhez is kellett vagy 1,5 órát autózni), valamit még síparadicsom is található benne. Egy rövid túrával sikerült is meghódítani a csúcsot, ahol a látvány egészen lenyűgöző volt, és maximálisan megérte minden izzadtságcseppet. Ezt követően útra keltünk Fresno városába, ahol a következő napi programhoz viszonylag közel aludtunk. Itt még a medencében fürödtünk is, ami kifejezetten jól esett a hosszú és meleg napok után. Az út eddigi részében sokat vezettem, de innentől már a pihent útitársaim is kezdték átvenni ezt a megtisztelő feladatot, így számomra is több idő jutott az útvonaltervezésre. :) Este 8 felé általában még nem tudtok, hogy hol alszunk aznap, így a kiszemelt város közelébe érve felpattintottuk az internetet a telefonomon, majd a hotels.com applikáció segítségével pikk-pakk találtam szállást, amit már ott helyben ki is fizettünk, így általában a szálláson, vagy interneten fizetendő ár alatt kaptunk szállást. Ezzel kapcsolatosan utunk vége felé volt egy nagy fogásunk, amikor egy egyébként 200$ körüli szobát sikerült 60$-ért megkapnunk, illetve 10 éjszaka után kaptunk egy ingyen éjszakát az addigi átlag értékében, ami azt jelentette, hogy 40$ lement a következő foglalásunkból is. Ami még jó, hogy kipróbáltam, és itthon is lehet használni ezt a programot. 

Fresnóban egy rövid autós városnézést még tartottunk majd korán feküdtünk le aludni, hogy másnap folytatódhasson a csoda, a Sequioa nemzeti parkkal. De erről majd csak a következő bejegyzésben fogok írni.