Voilà ma vie!

Utunk utolsó előtti nevesebb városába érkezve azonnal megtapasztalhattuk azt, amiért LA legendás: olyan hatalmas forgalomba kerültünk, amilyet még nem pipáltunk. Bár eleinte nagyon megosztott véleményeket hallottam a városról, az emberek döntő többségének nem tetszett, mivel koszosnak találták rengeteg hajléktalannal, gettókkal, és hatalmas távolságokkal. Ebből kiindulva már előző este egy haditervet készítettem arról, hogy a meghatározott nevezetességeket milyen sorrendben keressük fel, valamint netes utánajárás után ezt még tovább finomítottam. A végére büszke voltam a tervre, és máig az vagyok, ha visszagondolok arra, hogy tökéletesen sikerült is végrehajtani azt. Lehet ezért, de nekem tetszett az Angyalok Városa.

Az oda úton feltévedtünk egy fizetős pályára amelyen akármerre kerestük, nem láttuk a kaput. Pedig tudjuk hogy néz ki egy ilyen, de nem volt, se letérőben, se sehol, így mikor közeledtünk a fényképezőkhöz egy laza mozdulattal kinyitottuk a kocsiba beszerelt transzpondert, amely egy szerény napi 2$-os díjért cserébe fizeti nekünk a költségeket. Ezt követően pedig reménykedtünk, hogy mindent jól csináltunk, és nem vágnak meg utólag több 100$-ra utólag. Ezen az úton bezzeg nem volt forgalom! Egyébként utólag kaptunk egy nagyjából 25$-os számlát, mivel ha egyszer is használjuk az eszközt, akkor egyből az összes napra kiszámlázzák (egy adott maxig), valamint jött az a kemény 1,5$, amit amúgy fizetni kellett volna. De még mindig jobb, mint a büntetés.

LA-ba érve első célpontunk Venice Beach volt, illetve a mellette található Muscle Beach. Sikerült leparkolni, majd biciklit béreltünk, és így jártuk be a partot. Egészen Santa Monicáig mentünk, ahol megtaláltuk a Santa Monica Piert, amelyen a 66-os út végét jelző tábla is van, egyébként pedig egy mini vidámpark. Sajnos az idő itt sem volt tökéletes, így a fürdés elmaradt, de a lábunkat azért belemostuk a vízbe. Érdekes embereket láttunk, főleg Muscle Beach-en, ahol volt egy szabadtéri konditerem is, valamint rengeteg fegyencedzéshez és hasonló stílusú munkához használható eszköz is, amiket ráadásul használtak is. Bár hírességgel nem futottunk össze, legalábbis nem ismertük fel. :)

Ezt követően megkóstoltuk a bubble tea-t, amit még Lin mutatott Atlantában, és aminek azóta is nagy rajongója vagyok. Bár útitársaim nem lettek rajongók, azért meglepően ízlett nekik. Ezt követően jöhetett a Griffith Parkból a Hollywood jellel való fényképezkedés és Beverly Hills és a Griffith Observatory, ahonnan lenyűgöző látvány tárult elénk a városról. Los Angeles hatalmas. Az esti szállást kicsit kalamajkásan találtuk meg, mert a telefonomon nem volt normális hálózat, és amit kinéztünk az egyébként egy gettóban volt a vélemények szerint, így úgy döntöttünk, hogy megéri azt a kis plusz pénzt ráfizetni, ha legalább nem fognak lövöldözni a szomszéd szobában éjszaka. 

Másnap reggel Pasadena felé vettük az irányt, ahol kezdésnek bevezettem őket a Starbucks kávézók túlsztárolt világába, de hát hol máshol, ha nem itt. Majd a The Big Bang Theory sorozatbeli helyszínét, a Caltech-et néztük meg, aminek nagyon tetszett a kampusza. Láttunk itt teknősöket, narancs és citromfákat, valamint még a repülős tanszéküket is ugyanúgy hívják, mint a miénket. :) Jöhetett a Walk of Fame majd a Yelp-en talált ebéd után búcsút vettünk a várostól, megnéztük a belvárosi felhőkarcolókat, és indultunk Malibu felé.

Malibuban továbbra sem volt az a szikrázó napsütés, de egyszer vagyunk itt, azért csak belemegyünk a vízbe. Szél volt és hullámok, de a víz meglepő módon az első pár hullám után nem volt hideg, sőt, kifejezetten meleg volt, pedig a közelben biztosan senki sem pisilt bele, úgyhogy összeszedtem a bátorságot, és teljesen belementem. Nagyon jól szórakoztam a hullámokkal, amik esetenként átcsaptak a fejem felett. :)

Malibu után erre a napra nem maradt már más, mint elindulni San Francisco felé. Eredetileg az 1-es utat terveztük, de a csoda programunk nem talált szállást megfizethető áron sehol sem, így egy szárazföld közepe felé lévő várost néztük ki, és Bakersfield-ben aludtunk.