Voilà ma vie!

Utunk felnél jártunk és már eddig is rengeteg mindent láttunk, de most következett az a rész, amikor elkezdünk a Kalifornia nyugati partját szegélyező Csendes-óceán felé menni, majd az 1-es úton északi irányba haladva visszaérkezünk San Franciscoba, ahol minden kezdődött. A Grand Canyonban dél után végeztünk, így az eredeti programhoz képest egy picit elmaradásban voltunk, tehát nem igazán vált tarthatóvá, hogy este már Palm Springs (LA) környékén legyünk. De talán e nélkül nem kellett volna alternatív tervet kitalálnunk, és nem láttuk volna soha a Joshua fákat sem.

Találtunk egy nagyon jó kis várost, ami már Nevadában van, viszont útba esik. Az, hogy Nevadában van azt jelenti, hogy nagyon olcsó és jó szállásunk lesz, mivel a hotelben lesz egy kaszinó is. Így érkeztünk meg a kissé ismeretlen Bullhead city-be. Ennek az útnak még az volt az érdekessége, hogy a fennsíkról lefelé tartva olyan 2000 méterről ereszkedtünk le majdnem tengerszintre, egy nagyon picit kanyargós, viszont nagyjából egyenes úton, ahol növényzet híján végig látható volt előttünk a cél. Ezt egy repülőgép leszálláshoz lehetne hasonlítani, ahol a leszállást kísérő füldugulás és fájás is már-már jelentkezett, hogy valósabb legyen az élmény. :) Megérkeztünk, és kisebb keresgélés után meg is találtuk a hotelünket, ami pont nem a városközpontban volt, de alvásra így is tökéletes volt, és itt már voltunk olyan fáradtak, hogy csak arra vágyjunk.

Másnap reggel tovább indultunk a Joshua Trees NP-ba, amely egy nagyon érdekes növénynek a Joshua fáknak adott otthont. Ez az út sivatagos volt egy gyönyörű vonatsínnel, és átlőtt táblákkal. Arra tippeltünk, hogy az unatkozó - ám fegyverrel rendelkező - kamionosok így szórakoznak. A lenti képen ez még egy egész szolíd lyukakat tartalmazó tábla, voltak olyanok is, amik szinte már teljesen megsemmisültek a golyózáportól.

Azért érdekesek egyébként a Joshua fák, mert valahol félúton találhatóan a kaktuszok és a fák között, viszont nagy számban csak itt fordulnak elő. Itt viszont olyan nagy számban, hogy szinte erdőt alkotnak. Egyébként a U2 egyik leghíresebb albumának is a névadója a "fa", ami igazából kaktusz. A park egyébként két sivatagból, a Colorado és a Mohave-sivatagból is csíp magának egy-egy szeletet. Az itt lévő sziklaformációk pedig évmilliók alatt alakultak ki (bár így jobban belegondolva egy magára valamit is adó sziklaformáció azért mind elmondhatja ezt). A kifolyó magma szilárd tömbökké állt össze, amit a talajvíz szépen kikoptatott, a rendszeres áradások pedig lecsupaszították róla a földet és lesimították az éleket. A gránit tömbök azóta is folyamatosan erodálódnak, így a jelenleg lencsevégre kapott képek az akutális állapotor tükrözik, mely akár évek alatt is változhat.

Ezek a kövek nagyon érdesek, így kifejezetten könnyen mászhatóak. A fentit én elefántnak nevezem, a lentit pedig hivatalosan is koponyának hívják.

Felautókáztunk a legmagasabb pontjára, az 1600 méter magas Keys View kilátóba is, ahol egy lelkes amerikai még az egyetememet is ismerte. :)

Ezt követően begyorsultunk, és estére már San Diegóban is voltunk, ahol Antoine töltötte szakmai gyakorlatát még az előző nyár során. Eredetileg azt mesélte róla, hogy ez nagyjából úgy zajlott, hogy 10-4-ig dolgozott, majd a munka végeztével a munkatársaival együtt vették le az asztaluk felett elhelyezett szörfdeszkáikat, és indultak útjukra. Sajnos itt jött be az a képbe, amire nem számítottam. Kalifornia legdélebbi részén esős idő és 20 fok fogadott minket. Kimentünk a strandra, de fürdeni itt még nem fürödtünk, inkább várost néztünk. Elmentünk a magyar házhoz, ahol 56-os magyarokkal és egy magyar ösztöndíjas lánnyal futottunk össze, majd az állatkert környékén sétáltunk, és még egy outletbe is betévedtünk, ahol végre megvolt a nagy ruhavásárlás is. Elautóztunk a reptér felé is, mert egyébként SD az egyik legnagyobb tengerészeti kikötő és kiképzőbázis. Egy hosszú partszakaszt nagyon védtek, mivel ott szokták a partraszállást gyakorolni. Végül a gázlámpás negyedben sétáltunk, és így köszöntünk el a várostól, amely nagyon szép volt, de még ezerszer szebb lett volna, ha az idő kicsit kegyesebb hozzánk. Este a Fallbrook nevű városban aludtunk, majd indultunk korán Los Angelesbe, az angyalok városába.