Ez a hét két nap iskolából, és rengeteg más dologból állt. Volt egy szóbeli vizsgám, tartottam egy előadást, voltunk Hálaadáson Gabiéknál majd kirándulni, végül még egy kis Atlanta is belefért az ünnepi kavalkádba. Ja és persze Black Friday is volt, bár nem annyira amerikai stílusban.
A hét egy szóbeli vizsgával kezdődött, amely viszonylag gyorsan lezajlott, így egyik tárgyam befejezésétől már csak egy feladat leadása választ el. Ez volt a Viscous Flows, ahol hasznosan eltöltöttem az időmet a félév során, de olyan sok új dolgot nem tanultam. Kedden ezt követően volt egy előadás, amelyet a többi graduate diákkal kellett tartanunk a Bio-Inspired Design órán. Annyira magunkra hagytak minket, hogy a professzorok el sem jöttek, csak videóra vetették. Szerintem itt már rég a Hálaadási szünetüket töltötték valahol Kaliforniában. Mindenesetre meglepően jó volt együtt dolgozni a többi graduate diákkal (nem egészen olyan volt, ahogy a csoportmunka telt). A kedd végeztével úgy éreztem, hogy megérdemlek egy kis szabadságot, így a szerdai napomat semmittevéssel és főzéssel fogom tölteni.
Találkoztam még szerdán Dórival, akivel letisztáztunk néhány részletet a nyári budapesti táborral kapcsolatosan (ezt valószínűleg csak én hívom tábornak, a jelentkező diákoknak a külföldi szemeszter néven fut). Annyira izgatott vagyok, hogy mindenféle király programokat csinálhatok nekik! Gyakorlatilag izgatottabb, mint némely iskolai project előtt. :) Dóri elvitt vásárolni is, így már csak a főzés maradt hátra a másnapi Hálaadás előtt. A jól megszokott palacsintát és a gyümölcs dobálós sütit csináltam (ennek valószínűleg szintén létezik egy szofisztikáltabb neve, de ez a piskóta tészta amely tetejére gyümiket dobunk). Este Sudiptoval és Tanyaval néztünk egy filmet, majd csütörtökön jött a nagy utazás Bufordba.
Az állomáson Aida vett fel minket, aki egyébként masszőr, és hozzájuk is be kellett ugranunk, de ha nem így alakult volna lemaradtunk volna a jóga cicáról (lásd kép).
Rengeteget ettünk, de ez egy spéci hálaadás volt, ugyanis Gabiék vegánok, szóval pulyka nem volt. Volt viszont rengeteg más, így éhesek nem maradtunk (én pedig szinte minden húst szeretek, kivéve a pulykát, úgyhogy ezzel sem volt igazi problémám). Délután sétáltunk, fociztunk, majd Rock Band-et játszottunk, beszélgettünk.
Másnap reggel korai indulás után már 9 órakor itthon voltunk. Azt mondjuk hozzátenném, hogy egy kedves magyar hölgy egy nagy bőröndnyi cuccot hagyott rám, amivel azért megkűzdöttem mire sikerült hazahozni, de nagyon hálás vagyok érte, főképp az extra paplanért és a konyhai eszközökért! Szóval ha már 9-kor itthon voltunk, akkor miért ne menjünk el kirándulni. Kinéztünk egy tök jó parkot, csak azt felejtettük el, hogy nem járnak normálisan a buszok (amúgy is csak óránként egyszer járnának ami egy 2 milliós városban budapesti szemmel nézve nem "normális"). Szóval busz aznap egyáltalán nem járt, pedig Black Friday volt. Ez az a nap, amikor 40-50-60%-os leárazással mennek a nagy márkák, de mi úgy döntöttünk, hogy nem dőlünk be ennek, és kirándulunk egy jót. Sebaj, kinéztünk egy alternatív parkot, majd belevágtunk. Nagyon szép környéken jártunk, igazi amerikai külváros, ahogy azt elképzeljük. Visszafelé pedig beestünk egy Cheescake Factory-ba, ahol Penny dolgozik (The Big Bang Theory). Ezt követően azért csak benéztünk a plázába, ha már ott voltunk. Nem folytatom, tényleg nagyon jó árak voltak, azért 1-2 dolgot vettem. De még senki sem késett el: holnap Cyber Monday.
Pénteken volt mit kipihenni, és aztán jöhetett a szombat: az év legfontosabb napja amerikai fociban - a rivális egyetem elleni megmérettetés. A rivális egyetem a University of Georgia, és annyira nem szeretjük őket, hogy még az indulónkban is benne van, hogy To Hell With georgia (THWg). Fergeteges hangulat volt, és elképesztő, hogy egy ilyen meccsen gyakorlatilag összeeresztették a drukkereket. A meccs egyébként egy 20-0-ás vezetéssel indult, de a végén 27-27 lett a rendes játékidőben, majd a hosszabbításban sajnos kikaptunk. És megfagytunk. De a meccs után hivatalos voltam egy úgynevezett potlock partyra, amelyhez már a múltban volt szerencsém - a lényeg, hogy mindenki hoz egy saját főztjét, aztán jól megeszünk mindent. Most volt szerencsém végig maradni, így megkóstolhattam a japán rizskockától kezdve a pakisztáni húsragun át egy spéci édesburgonyás marshmallow-s krumplipüréig mindent. A végén bonfire, amely során marshmallow-t pirítunk, majd két keksz közé téve egy kocka csokival fogyasztjuk. Ehhez már középiskolás koromban az amerikai tanároknak hála volt szerencsém, és ahogy emlékeztem: baromi édes. Játszottunk még néhány játékot, de ugye ami ott történt, az ott is marad. :)
Jövő hétvége az utolsó atlantai hétvégém lesz ebben az évben. Szipp-szipp.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.