Voilà ma vie!

A héten a remek atlantai időjárás mellett Kati társaságát is élvezhettem, valamint okosabb is lettem Atlanta történetével kapcsolatosan.

Még hétfő tájékán sikerült egy kis Fulbrightos találkozót összehozni, egyébként a hét eleje rengeteg munkával telt, több nap is éjfélig voltam a suliban. Az egyik team projectnek, nevezetesen a Bio-Inspired design-nak volt a prezentációja, amire el kellett készülni. Minden mérnök tudja, hogy ha nem lenne leadás előtti utolsó éjszaka, akkor semmilyen termék nem készülne el, hát ez sem készült volna el. De nagyon nehéz volt, mert a "válogatott" csapatunk sajnos a szorgalmat nélkülözte, és végső soron én készítettem el a dokumentációt, kutattam irodalmat, csináltam prezentációt, számolásokat, szimulációkat, és magát a mérnöki munkát. De a végére a srácok csináltak egy jó photoshop képet, úgyhogy egész jól alakult minden. :)

Szerda délután vásárolni is voltam Atlanta Atlantic Station nevű részén, mivel közeledett Kati látogatása, és úgy gondoltam, hogy egy párna jó lenne a számára. Később kiderült, hogy talán takarót sem ártott volna venni, de ez már a jelen helyzeten nem sokat segít. :) Még felfedeztük kicsit Atlantic Station többi részét is, aztán irány haza.

Csütörtön délután találkoztunk először, és egy Hard Rock Café látogatás után el is indultunk hozzám. Azért a találkozást nem segítette elő a Falcons meccse (Atlanta Falcons, amerikai foci csapat), amely miatt a fél város le volt zárva és a buszaink találomra közlekedtek, valamint a város másik fele is le van zárva a Fast and Furious 7 forgatása miatt (Vin Diesel és Jason Statham). Végül sikerült persze minden, és fél 11 felé már itt is voltunk, ráadásul még Atlanta történelemleckét is kaptam!

Péntek délben ittlétem egyik legkirályabb élménye volt együtt ebédeltem 3 emberrel, akik a GT Business School-ban tanítanak. Közülük ketten magyarok voltak, Dóri és András, valamint Anne egy lelkes magyarul tanuló amerikai, így magyarul folyt a megbeszélés. Még a nyáron írtam két lányról, akik a GT-ről jöttek egy program keretében - ezt a programot Dóri szervezi, és ha minden jól megy, akkor jövő nyáron én is szervezhetek majd Budapesten néhány programot nekik. Már gondolkodom, hogy elsőre a Kinizsi 100-ra vagy egy 2 napos barlangtúrára menjünk-e. :) Ha nem is így, de tényleg szeretném nekik emlékezetessé tenni az utat. 

Másnap délután míg Kati a konferencián volt elmentünk Fatim-mal (akit még a floridai úton ismertem meg) jégkorizni. Neki ez volt az első alkalom, meg úgy általánosságban az emberek itt nem igazán ismerték a korizást. Mint egyetlen ember a pályán, aki láthatóan tudott 1 km/h-nál gyorsabban menni anélkül, hogy elesett volna, mindenki engem kérdezgetett, hogy mi a trükk. :) 

Délután aztán felvettem Katit a városban, majd megnéztük a Marriott hotel belsejét. Eszméletlen, 48 emelet, panorámalifttel, tiszta vidámpark érzésem volt, miután 3x fel és lementünk. Aztán a vidámpark érzést erősítendő felültünk a Centennial Park mellett felállított óriáskerékre, ami jó poén volt, és nem is volt ám rövid, legalább 10-15 percig keringtünk. A móka végeztével jöhetett a következő móka: irány Cara, az amerikai Fulbrightos szülinapi bulija.

Miután Atlanta egyik "legbiztonságosabb" állomásán úgy fél óra várakozás után a többiek megérkeztek metróra ültünk, és egy újabb 20 perces út után már ott is voltunk. Cara szerencsére kijött elénk, így kipróbálhattuk, hogy egy 5 személyes átlagos autóba hogyan fér be 8 ember. Simán. :) Egy szolíd buliba csöppentünk, és már sajnos eléggé a vége felé, úgy két órával az érkezésünk után már mindenki elment, így nem maradt más, mint elindulni nekünk is hazafelé. Kati minden nap korán kelt, így egy újabb buli már nem fért volna bele ezen az estén, de így volt jó.

A hétvégére tanulást terveztem, de szombaton Lian (egyik NO-i útitársunk) megkérdezte, hogy nincs-e kedvem velük vacsizni, ugyanis tervez egy búcsúvacsit, mert már most utazik haza Kínába ügyeket intézni. Erre persze nem lehet nemet mondani, és Atlantic Station-be elvisz minket a Westmar shuttle, tehát kényelmesen bármikor ott vagyunk. Kellett is az energia utánpótlás, miután Antoinnal délután jó sokáig dobáltuk az amerikai focilabdát, ami már kezd egész szépen repülni. Kellemes estét töltöttünk el a vacsival, sikerült egy csirkés éttermet találni, ahol majdnem Gus (Memphis) nyomába ért a csirke. Ami nagyon tetszett: édesburgonyából készült sültkrumpli., bármikor meg tudnám enni. Általános megfigyelés: Amerika karácsonyi lázban ég. Karácsonyfák felállítva, esténként koncertek, ilyen egy igazi fogyasztói társadalom motiválása a karácsonyi bevásárlás megkezdésére. :)

Vasárnap már tényleg tanulnom kellett, de az alvást sikerült megtoldani egy majdnem 2 órás jógával délelőtt Ioanának hála. Ennyire még nem tetszett, most úgy érzem, hogy még izomlázam is lesz tőle. :) Végül délután sikerült tanulnom is, de azért a memorizálás hétfőre marad. A jó hír viszont, hogy jövő héten Thanksgiving, és gyakorlatilag hétfő és kedd után szerdán már szuperlightos lesz a napom.