Voilà ma vie!

Ismét elrepült egy hét, volt közben ZH, assignment leadás, meg ilyenek, és lassan túl vagyunk az egyik leghíresebb amerikai "ünnepen", a Halloween-en. Âzért csak lassan, mert a jelmezes bulik már egy héttel ezelőtt elkezdődtek, most is vannak, és gondolom még jövő hétvégén is folytatódnak.

Valaki nálunk kitaláta, hogy szerdán csinálnak egy Haunted House-t a lakóknak, és ebben részt lehet venni. Mivel ijesztgetni sokkal jobb móka, mint megijesztve lenni, ezért egyből mentem. Nagyjából úgy kell elképzelni, hogy fekete függönyökkel vannak folyosók kialakítva egy teremben, és borzasztó dolgokat látnak közben, vagy hirtelen kiugrik valami ilyesztő, stb. Azért az amerikaiakat nagyon könnyű megijeszteni, voltak olyanok, akiknek az első kanyaron nem sikerült túljutniuk, mások a szemüket eltakarva mentek végig, volt olyan, akit a menedzser vitt végig kézenfogva. 2 órán át folyamatosan nyomtuk az ipart a 2-4-6 fős csoportoknak. Mi egy csapat zombit alakítottunk, akik éppen egy még élő embert esznek. Ő elkezd segítségért kiabálni, de ahogy megjelennek, mi is meglátjuk őket, elindulunk feléjük. A többit már rátok bízom:)

Pénteken végrehajtottam első Atlantai városnézésemet, amire a csellengés a városban kifejezés sokkal jobban illene. Yasmeen volt az útitársam, akivel még a Fulbrightos Orientáción találkoztunk, és egyébként Jordániából származik. El is beszélgettük az időt, így éppen jókor sikerült visszaérni az egyetemhez, ahol a Mini 500 verseny ment éppen. Ez egy, a GT tradíciói közül, melyben elsőévesek mérik össze tudásukat kisgyerek méretű triciklikkel versenyezve. Régen ez egy büntetés volt, manapság inkább vicces, bár azért az arcokon nem a felőtlen öröm látszott. Ezt követően felvett minket Noris, aki aznapra bérelt egy autót, és ha már ott volt, akkor miért ne menjünk el a Little Five Points nevű részre vacsorázni. Silvia is velünk tartott, így négyen indultunk esti felfedezőútra.

A város ezen része kicsit New Orleansre hasonlított, legalábbis a hajléktalanok számát és az üzletek jellegét illetően. Sikerült egy jó kis indiai éttermet találnunk, ahol a nem kevés várakozást igazolta az étel minősége - nem véletlenül voltak teljesen tele. Tandoori csirkét ettem, ez az az étel, amit otthon nem igazán lehet elkészíteni, mert a bepácolt húsok sütésének titka, hogy iszonyú melegben kell megsütni. Egy füstölgő tálon hozták ki, és viszonylag rövid idő alatt tüntettünk el mindent.

Ekkor este 9 felé járt, és Silvia meggyőzött minket, hogy itt az idő egy latinos klubba benézni, így elmentünk egy egészen más stílusú szórakozóhelyre, mint ahol eddig jártunk: itt ugyanis az emberek latin táncokat táncoltak. Silvi és Andrés hasznos tippjeit megfogadva egész sokáig elvoltunk.

Másnap korán kelés, és Antoine-nal a fél város bejárása után olyan 3 óra felé értem haza, és 5-től kezdődött egy international potluck party, ami azt jelenti, hogy mindenki viszi egy saját maga által (lehetőleg tradícionális) készített ételt, amit jól megeszünk, miközben beszélgetünk, játszunk. Amikor meghívtak még nem sejtették, hogy életem első saját maga által kevert palacsintáját kell majd megkóstolniuk. A hozzávalókat még a bevásárlókörút során beszereztem, de hogy mit összekínlódtam mire sikerült csomómentessé varázsolnom a tésztát, abba inkább nem megyek bele. Mindenesetre mindenkinek nagyon bejött, és legközelebb talán sikerült 2 óránál gyorsabban is elkészülnöm azzal a 20 darabbal. Íme a bizonyíték, hogy sütöttem.

Sajnos nem tudtam végig maradni, mert kezdődött a meccs, amin szintén nem maradtam végig (de nyertünk, és amikor eljöttem is vezettünk), mert haza kellett érni felöltözni a Halloween party előtt. A zombi jelmezt megtartottam, és sikerült egy nagyon érdekes emberekkel teli helyen eltölteni az estét. :) 

Most érkezett: megvan a vízumom a hazaútra (egy aláírásért megjárta az Atlanta-NY utat postán). :)