Először néhány szó Gabiékról, a családról, akinél az elmúlt hetet töltöttem, majd a költözés és az elmúlt napok eseményeiről fogok írni. Elöljáróban annyit, hogy hosszúak voltak, ki is vagyok fáradva rendesen, de nagyon izgatott is vagyok a rám váró dolgokról. A héten az egyetemen orientációk és egyéb programok voltak, megpróbálok mindent összeszedni, mert rohamos mértékben felejtem el a dolgokat.
A fenti képen a család látható, akik befogadtak, és rengeteg mindenben segítettek nekem. Bal oldalon Matt, aki egyébként rendőr, és a poszt végén lesz egy közös képünk, amelyben ő az egyenruhájában van. Mellette Gabi, akinek apukája erdélyi magyar. Gabi is beszél egyébként magyarul, most üzletkötőként dolgozik, a héten hozott össze egy 60,000 dolláros üzletet. Végül Dominique, a nagyon okos 12 éves fiúcska, aki katonai suliba járt tavaly, és fog majd jövőre. A ház amiben laktam az alábbi képen látható. Tipikus amerikai ház, az én szobám a földszinten van. Ez a ház Buford-ban van, és itt 1300 $ -t fizetnek érte havonta, egy nagyon jó környéken. Persze tömegközlekedés nincs, de az amerikaiak általában is mindenhová autóval járnak.
És persze az autó, amivel egész héten furikáztunk. Azt azért tudni kell, hogy itt az ilyen autók nem lógnak ki a tömegből, szinte minden 3. autó az ehhez hasonló "truck" kategóriába esik. És nem mentünk sokat km-ben (meg mérföldben sem), ennek ellenére a héten már kétszer kellett tankolni, és gyakorlatilag már most vasárnap előtt is üres a tank. Pedig állítólag ez még az üzemanyag takarékosabb verzió. Tehát sokat kell tankolni, de a jó dolog, hogy a benzin ára az otthoni fele, tehát literenként 200 forint körül van. És mindezt úgy, hogy nem rég drágult.
Hogy én fogok-e vezetni, az jó kérdés. Szerencsére nincs szükség autóra az iskolába járáshoz, így a saját autó beszerzése teljesen értelmetlen. Pláne, hogy 3,000 $ alatt nem kapni normálisat. Persze kellene jogsi is, mert ugyan elfogadják egy ideig a nemzetközi jogosítványt, de néhány hónap után már nem kötelesek. Elvileg ez 3 hónap (de mások szerint 1 év). Az itteni jogosítványhoz pedig kell SSN, avagy Social Security Number, amit azok kapnak, akik dolgoznak. Persze meg lehet csinálni nekem is (akinek tilos a Fulbright ösztöndíj mellett dolgozni). És ez még csak a kezdet, mert kell két, a lakhelyet igazoló papírt is vinni. Valószínűleg inkább vezetek a nemzetközi jogsimmal.
Néhány szó még a családról, és az elmúlt napokról. Gabiék rengeteget segítettek nekem itt eleinte. Etettek, itattak, adtak szállást, és rengeteg helyre elvittek. Annyi ügyet kellett intézni, hogy felsorolni is nehéz lenne. Kezdve az apartman kiválasztásával, majd bank keresése, általános biztosítás kötése, bevásárlás (és persze megtalálni azokat, amikre szükségem van), rengeteg dolgot adtak kölcsön erre az egy évre, kezdve az edényektől az evőeszközökön át felsorolhatatlan mennyiségű apróságig. Tegnap mindent átnéztek az apartmanban, ahová beköltözöm, és rengeteg dolgot feljegyeztek (hogy mit kell nézni, mi miért rossz). Ha rajtam múlt volna majdnem mindent kipipáltam volna, hogy rendben van, így viszont szinte több lett a nem ok, mint az ok. Ugye nagyon jó, ha valaki tudja, hogy hova kell nézni, és mit kell kipróbálni. Remélem, hogy egyszer tényleg vendégül láthatom majd őket Budapesten. Ma voltunk újra az ázsiai all you can eat étteremben, este filmeztünk (GI Joe). Persze megérdemeltünk egy kis kikapcsolódást, mert reggeltől estig vásároltunk. Lassan ott tartok, hogy nincs kedvem számolni az első hónap költségeit. Úgy kell elképzelni, hogy az apartman rám eső részében csak ágy van, asztal és szék. Persze a közös helyiségben van még sok minden, a konyha is felszerelt gépekkel, de azért így is rengeteg dolgot kellett szerezni. Gabiék ráadásul körbeküldték az infót a barátoknak, és ma voltunk például egy indiai családnál, akik megleptek egy DVD lejátszóval. Nem használják, vigyük csak, még vissza sem kell adni.
Az egyetemen is telnek a napok, volt egy nemzetközi diákoknak való ismerkedős buli, ahol találkoztam pár indiai és kínai emberrel. Ott kezdődött, hogy előtte volt egy orientáció, ahol sorban felállítottak minket származási hely szerint. Persze nem volt ott minden Master's student, de a 150 jelenlévőből 4-5 az európai, és nagyjából 120 ázsiai. Szóval az ismerkedős bulin volt lehetőségem sokat beszélni indiaiakkal, akik meglehetősen kedvesek, és kínaiakkal, akik azt hitték, hogy éhes vagyok. (+Where are you from? - I'm from Hungary + Are you hungry? .- No, I'm coming from Hungary! + (értelmes nézés) - OK, so there is a country called Hungary + (hitetlenkedő nézés) - Yeah, it's in Europe. + Hmm, ok.) De csak a kínaiak csinálják ezt, és persze közülük sem mindegyik. Nándinak nehéz dolga lehetett Kínában. :) Aztán a legérdekesebb óra az amerikai kultúráról és a GT hagyományairól szólt. Bár erre is számítottam, hogy a legjobb lesz, de tényleg király volt, azonban ezekről a dolgokról majd máskor mesélek.
Végül pedig az elején ígért meglepetés kép. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.