Voilà ma vie!

Legutóbb ott hagytam abba, hogy megérkeztem Gabiékhoz. A férjével jöttek ki értem, aki egyébként rendőr. Jót beszélgettünk az amerikai fegyvertartásról, és a rendőrökkel szembeni viselkedésről. Georgiában például mindenki legálisan tarthat otthon fegyvert. Tehát legálisan vehetsz is fegyvert. A házadat pedig úgy kell tekinteni, mint a kastélyodat. Ha látod, hogy követnek, akkor nem lőhetsz le bárkit az utcán (mert ugye nem is lehet nálad a fegyver, csak otthon), hanem vissza kell vonulnod a kastélyodba. Viszont ha oda erőszakkal bejönnek (tehát ha nyitva felejted az ajtót, akkor szívás), akkor jogodban áll lelőni a behatolót, és a bíróság fel fog menteni. 

Kint lakunk Bufordban, amit úgy kell elképzelni, mint mondjuk Monort Budapesthez képest. Tehát azért jó fél óra autózás autópályán, mire beérünk egyáltalán Atlantába. Viszont ott van Atlanta legnagyobb plázája, ahová még a városból is kijárnak az emberek. Egyébként nagyon jól ellátnak, van saját szobám, finomakat eszünk, mindenhová elvisznek, mesélnek. Nagyon nyitottak, és év közben is szeretnének majd bevonni minket mindenféle programokba, amiben igazából én is maximálisan benne lennék.

Tegnap voltunk apartmanokat nézni, és sajnos csak egy olyan van, ami megfelelt, így eléggé kényszerpályára kerültem. Lennének házak, de elhajtottunk a környékükön, és az igazi gettóban vannak. Fekete bőrű emberek állnak az utcán bandákba verődbe a tűző napon, utánunk fordulnak, ahogy elhaladunk mellettük. Ez tipikusan nem az a környék, ahol az ember lakni szeretne. Gabi még azt sem engedte, hogy kiszálljunk az autóból.

Találkoztam az egyik leendő lakótársammal, Ioanával, aki egy romániai Fulbrightos, nagyon jófejnek és szimpatikusnak tűnt. Közösen voltunk apartmanokat nézni. Valószínűleg egy apartman komplexben fogunk lakni, ha így lesz, akkor írok még erről bővebben, egyébként amiben minden házat ver, az a felszereltség: 0-24 konditerem, medence, grillező helyek, klubszobák, 0-24 önkiszolgáló bolt, ha valamire hirtelen lenne szükség. Ezenkívül saját fürdőszoba, ráadásul még bútorozott is a lakás, ami az apartmanokról nem mondható el, valamint elvisznek az egyetemre/Walmartba/tömegközlekedéshez menetrendszerűen közlekedő buszaikkal. Tehát elég királynak tűnik, amikor ott voltam csak lestem. Hátránya, hogy csak 12 hónapos szerződéseket csinálnak, és 500 dollár idő előtt kiszállni belőle, valamint a környék egyik irányban hamar gettóvá alakul. De ez sajnos a házaknál is többnyire így van (12 hónapos szerződés), és mivel nincs jelenleg normális ház elérhető áron, ezért lényegében mindegy is. Ez rezsivel havi 700 dollár lenne, plusz, ha beleszámolom a végén az 500 dollárt, akkor havi 750-re jönne ki. De ebben már tényleg minden benne van.

Pár szó az eddigi tapasztalatokról. Klíma. Mindig, és mindenhol, fagyasztó fokozatra állítva. Tehát hiába van kint 30 fok irtó magas páratartalommal (ami miatt legalább 40 foknak tűnik), ha bemész egy épületbe rövid nadrágban és pólóban, akkor fázni fogsz. Legalábbis én fázom, bár köztudottan fázós vagyok. De sok férfi hosszú farmernadrágban jár még az ilyen melegben is. Persze az autó is klímás, így a forróságot csak addig kell elviselni, amíg két klímás hely között átjutnak. Voltunk egy biobolt szerű helyen, persze itt minden az otthoni három-négyszerese méretben. Ma megyünk Walmartba, ha jól alakulnak a dolgok, aztán szerdától már az egyetemre kell járnom, szinte minden nap, különféle programokra. 
A végére egy vicces tény: a magas páratartalom néhány állatnak igazán kedvez, ezek pedig a kígyók. A világ legváltozatosabb kígyópopulációja él itt, a viperától kezdve a csörgőkígyóig minden van, 30-féle mérges kígyóval. A tájfutó terveim egészen biztosan kilőve, a gyalogtúra még csoportban oké lehet, de egyedül ennek sem indulnék így neki. De vendéglátóim találkoztam már vicces pókokkal, például fekete özveggyel is.