Voilà ma vie!

Éppen életem egyik legjobb meccséről értem haza, és annyi élményem volt már ezzel kapcsolatban, hogy muszáj írnom róla.

Sok jó meccsen voltam már a mai előtt is. Tisztán emlékszem, hogy először Gábor beszélt rá és ekkor szerettük meg igazán a csapatot. Akkor, amikor 2011-ben az előző két év BL győztesét egy időn túli hetessel a szemünk előtt szögezték a padlóhoz, parádés volt.

Azt tudni kell, hogy a magyar női kézilabda bajnokság hasonlít a spanyol focira olyan értelemben, hogy két csapatos. Bár nem szerencsés talán ilyen eltérő dolgokat egymáshoz hasonlítani, pláne nem szeretném megbántani azokat, akik másképp gondolják, de tény, hogy itthon a Győr a legerősebb csapat, amiben nem kis szerepe van az Audi szponzorálásából befolyó pénznek - ők gyakorlatilag a világ legerősebb keretével játszhatnak, és bárkit megvehetnek és ha játszanak akkor ők bárki ellen esélyesek. A másik nemzetközi szinten is komoly magyar csapat a Fradi, akik viszont főleg a saját utánpótlásukra alapoznak, és ritkább az, amikor külföldiek játszanak benne. Nos, mi a Fradi meccseire járunk már egy ideje, ezek közül is főleg a nemzetközi kupameccsekre, bár volt már Győr elleni bajnoki döntő is. 

Végig drukkoltuk a 2011-es és 2012-es KEK (Kupagyőztesek Európa Kupája) sorozat itthoni meccseit, két nem akármilyen KEK győzelmet ünnepelhettünk, és bár tudtuk, hogy a Fradi nagyon erős, sajnáltuk, hogy annyira mégsem, hogy a Bajnokok Ligájában is indulhasson. A KEK a 2. számú sorozat, a Bajnokok Ligájában való indulásért pedig a BL legnagyobb esélyesét, a Győrt kellett volna megverniük a magyar bajnokságban. Idén azonban indulhattak végre a BL-ben, ahol a csoportkörből könnyedén tovább jutottak, és már a 2. csoportkörben (legjobb 8 csapat) is 3 meccset megnyertek, a hatból. Ma éppen a Ljubljana ellen, akiket a Győr és a Larvik mellett a sorozat esélyesének tartják. Nem is ez a lényeg - persze ez sem utolsó - hanem az, hogy mekkora élmény is egy ilyen meccs.

Van összehasonlítási alapom, és nekem a kézilabda meccsek sokkal jobban tetszenek, mint például a foci meccsek. Legfőképp azért, mert sokkal pörgősebb, percenként lehet tombolni, míg foci meccseken jó, ha meccsenként 2-3 olyan alkalom van amikor örülünk, máskor csak bosszankodunk. Ráadásul ezt bent játsszák, nem esik a fejünkre az eső meg a jég, és a lányok is szépek. Amikor pedig 2-3000 ember ugrálva ünnepel egy gólt, egy klasszis megoldást, vagy amikor a meccs végén odajönnek a csajok ünnepelni (és először szigorúan a B-Középhez) az igazán semmivel össze nem hasonlítható érzés. 

Mindenkinek bátran ajánlom a kézilabda meccsre járást, mert egy nagyon jó és új élmény. Én már nagyon sok embert el tudtam csábítani magammal, és mindenki imádta a légkört. Nem sokára (március 9-én) lesz egy románok elleni meccs, ami persze alapból is különleges lenne, de nagy eséllyel ki-ki meccs lesz. Persze optimistán nézve már csak nekik lesz tétje, mert a Fradi csoportelsőként továbbjut, mi más történhetne? Még talán van néhány jegy a meccsre, az autóban pedig még biztosan van hely is. És hogy mire számítok: eddig az összes nemzetközi meccset megnyerték amin kint voltunk. Szurkolás lesz. Erre pedig biztos, hogy nem lesz panasz - szerintem az ország legjobb szurkolótáborával rendelkezik a Fradi női kézilabda csapata.