Voilà ma vie!

Az interjúzással kapcsolatos ismeretekkel zárom le az ilyen jellegű posztok sorát. Szeretném hangsúlyozni, hogy az önéletrajz és kísérőlevél írásra épül az interjúzás. Egyrészt nem is fognak behívni interjúra anélkül míg azok a megfelelő színvonalat el nem érik, másrészt az ott elvégzett előkészületek esszenciálisak a jó interjúhoz.

Tehát vegyük át azokat a fontosabb állomásokat amiken át ide jutottunk, hogy kézbe kaptuk az interjúra behívó levelet. Először is elvégeztük a szükséges előkészületeket, amely során a felkínált (és nem általunk elképzelt) állásnál azonosítottuk az állás betöltéséhez szükséges kulcsfontosságú tulajdonságokat, valamint azon tulajdonságokat amiket a cég általánosságban elvár. Ezt követően önvizsgálatot tartottunk, hogy rendelkezünk-e ezekkel, és milyen példákkal tudjuk alátámasztani őket. Felépítettük az önéletrajzunkat a tanulmányok - munka tapasztalatok - érdeklődések, hobbik - specifikus tulajdonságok alkotta négyes tagozódás köré, ahogy az részletesen tárgyalva volt az önéletrajz posztban. Csatoltunk egy kísérőlevelet is az önéletrajzhoz, amely során az említett kisebb trükkökkel sikerült kitűnni a tömegből, és behívtak minket interjúra.

Interjú. Nagyobb cégeknél szinte biztos, hogy az első interjún nem lesz bent az adott szakterülethez értő ember, és valójában egy néhány fős HR csapattal fogunk szembetalálkozni. Többféle interjúzási szituációba kerülhetünk, de a legvalószínűbb hogy baráti hangvételű interjú lesz. A gond az, hogy szakmai felkészültségünk lehet ugyan kimagasló, de korántsem biztos hogy meg tudjuk erről győzni olyanokat, akik nem értenek hozzá. Ahhoz viszont értenek, hogy beazonosítsák, hogy rendelkezünk-e a szükséges tulajdonságokkal. Pontosan azokkal, amiket ők keresnek.

Előkészületnek természetesen csípjük ki magunkat, borotválkozzunk meg, alig érezhető vagy semmilyen parfüm (ne azon múljon, hogy valaki szereti-e az adott illatot), körmök és kezek tiszták és ápoltak, valamint az egész megjelenés legyen szolid, kulturált. Igyekezzünk 15 perccel korábban érkezni, az elkésés nem megengedett, mindig nagy a forgalom.

Elárulom a nagy titkot: az első benyomás a legfontosabb. Az első 15 másodperc után már 99% biztonsággal állíthatom, hogy a bírálóknak határozott véleménye lesz rólunk, még mielőtt egy szót is szóltunk volna. Nem azt állítom, hogy ekkora már döntést hoztak a sorsunkról, hanem azt, hogy kialakult bennük egyfajta hozzáállás az irányunkba, amin később már nehéz lesz változtatni. Mire kell tehát figyelni ebben a kulcsfontosságú időszakban?

• Pozitív attitűd. Kerüljük a leszegett fejet, a félénk, elcsukló hangú megszólalást. Emelt fővel közelítsük meg őket. Mosolyogjunk, és az interjú során végig őrizzük meg ezt a hozzáállásunkat, bármi is történjék. Ha úgy érezzük rosszul mennek a dolgok, akkor is pozitívnak kell maradnunk.
  
  
• Köszönésnél az kézfogás rajtuk áll, egyértelműen fog látszani, ha játszik. Kézfogásnál mindig nézzünk a másik szemébe: erről a dologról mindig Dávid jut eszembe, aki kézfogáskor megragadja a másik kezét és fülig érő vigyorral köszön. Ez jó.
  
  
• Vegyük észre, ha nők is vannak a bizottságban. Az egészet elbukhatjuk azon, ha nem nőként kezeljük őket. Hölgyem megszólítás, külön figyelem, és így tovább. Ez már inkább pszichológia. 

Egyenes háttal üljünk le, és a figyeljünk a kezünkre: ne babráljunk vele, ne ropogtassuk, mert az elvonja mindenki figyelmét. Ne tegyünk keresztbe magunk előtt, mert az a bezárkózó testbeszédet jeleníti meg. Ne tegyük zsebre sem, mert ez nem az a helyzet. 

Beszéd közben tartsuk a szemkontaktust a kérdezővel, de ha többen vannak, akkor próbáljuk meg mindenki figyelmét fenntartani, és keressük a tekintetüket. 

Van egy rakás kérdés, amire fel kell készülnünk. Itt most nem térek ki a szakma specifikus kérdésekre, mert azokra nem igazán lehet felkészülni (maximum úgy, ha egy már ott dolgozó ember tapasztalatait kikérjük). De vannak gyakran előforduló kérdések. 

• Beszéljünk az erősségeinkről és gyengeségeinkről! Hogyan írnád le magad?
  • Erősségeket nem kell magyarázni, itt nyilván pont azokra a kulcsfontosságú tulajdonságokra kérdeznek rá, amiket ők keresnek, de amikből már előre példákkal felkészültünk.
  • Gyengeségeknél olyat kell mondani, amit utána erősséggé tudunk fordítani. Például: gyakran túlságosan belemegyek a részletekbe, de egy mérnöki munkánál ez nem olyan nagy hátrány, mivel fontos minden részletre odafigyelni.
• Hogyan látjuk a jövőt 3-5-10 év múlva? Hogyan látod a cég jövőjét 3-5-10 év múlva?
  • Talán egy kisebb fejlesztőcsapatot vezetünk a cégen belül, szinte mindegy, de semmiképpen sem "az Ön székében".
• Mit tudsz a cégről?
  • Itt a lehetőség, hogy a kamatoztassuk a cég utánajárásával töltött időnket.
• Miért választasz minket? Miért válasszunk téged?
  • Erre már tudjuk a választ a kísérőlevél megírása után. Egy zárójeles megjegyzés: tanuljuk meg kimondani a cég nevét. Ha az egy francia cég, akkor kérdezzünk meg egy franciául beszélő barátunkat. Sokat nyom a latba, ha autentikusan ejtjük ki, és ezt első kézből mondom.
• Mi volt a legnagyobb csalódásod az életben?
  • Egy csalódás, de meglepő módon ha nem volt, az is jó válasz.
• Mi a fizetési idényed?
  • Az interjú az első alkalom, amikor ez a kérdés szóba kerülhet, és valószínűleg szóba is fog kerülni.  Próbáljuk úgy alakítani, hogy minél jobban az interjú végére maradjon a kérdés, és ne kelljen nekünk kezdenünk egy összeggel. Mondhatjuk azt, hogy úgy gondoljuk, a cég egy adott fizetési tartománnyal dolgozik, és amennyiben kíváncsi rá hogy mi beleillenénk-e, akkor ossza meg velünk ezt a tartományt. Nincs értelme magas fizetési igénnyel előállni, ha nálunk képzettebb emberek sem kapnak a cégnél annyit. Ehhez pedig reálisan kell látni a saját "értékünket", vagyis, hogy mennyit érünk a cégnek. Lehet, hogy nem marad más, és nekünk kell kimondani az összeget, és ez az ahol az előkészületeink aranyat érnek. Például: "Úgy gondolom, hogy a cég versenyképes fizetést ad alkalmazottainak. Kutatásaim szerint hasonló felelősségekkel rendelkező munkában [ugyanezen a földrajzi helyen] a fizetések havi 300.000 és 350.000 forint között alakulnak. Ez az amire Ön is gondolt?" Ha eddig minden rendben ment, akkor ha nem is találjuk el pontosan azt az árat amit ők szeretnének, akkor is meg fogunk tudni egyezni.
• Van bármi, amit meg szeretnél kérdezni?
  • Ha van lehetőségünk kérdezni, akkor kell kérdezni. Jó előre gondoljunk ki egy kérdést. Ne legyen buta kérdés, tehát ne tűnjön úgy hogy csak azért kérdezünk, hogy kérdezzünk. Ne kérdezzünk arról, hogy mivel foglalkozik a cég (ezt már tudnunk kell az önéletrajz íráshoz is), ne kérdezzünk arról, hogy mikor kaphatunk szabadságot, ne kérdezzünk a beosztásról, és ne kérdezzük meg azt sem, hogy megkaptuk-e az állást. Megkérdezhetjük, hogy mikorra várhatjuk a választ, vagy hogy az interjúztató miért szeret itt dolgozni, vagy hogy hogyan írna egy tipikus napot/hetet a munkában. Lényegében bármit, csak az említett néhány tabu témát kerüljük.

Napestig lehetne sorolni még a gyakran előforduló kérdéseket. Fontos, hogy legyünk őszinték. Sokszor tudjuk már a kérdésből, hogy mi lenne rá a "jó" válasz, de maradjunk akkor is őszinték, különben azon kapjuk magunkat, hogy olyan munkát végzünk, amit nem is szeretünk.

Interjú előtt gyakoroljunk tükör előtt, vagy egy barátunkkal, ha van rá lehetőség.

Végezetül: Köszönjük meg az interjút egy e-maillel. Ez teljesen el fog különíteni minket a többiektől. Ez nem függ a képesítéstől sem az etikettől, egyszerűen egy kedves gesztus. Írjunk naplót az interjúról. Közvetlenül az interjú után írjuk le miket kérdeztek tőlünk, hogy viselkedtünk, és otthon elemezzük magunkat, hogy min lehetne javítani. Ezzel folyamatosan fejlődhetünk.