Azt mondják, hogy Párizst sétálva lehet igazán felfedezni. Ma én is így tettem. Bár egyik oldalról folyamatosan ott van bennem, hogy mindjárt megyek haza, és jön az MSc felvételi, amire még nem készültem fel, de a másik oldalon viszont ha itt töltök fél évet, akkor muszáj felfedeznem a várost. Valahogy hívogat is, nehéz megunni. Tehát úgy döntöttem, hogy minden teendőm ellenére szombati napokat Párizsra fogom szánni.
Ma a Port Royaltól indultam gyalog. A történet lényege az, hogy szinte minden magaslati pontról látszik 3 kupola. Az egyik a Pantheon kupolája, ami könnyen felismerhető, mert a tartó oszlopai a kupolán kívül vannak. A másik az Invalidusok kupolája, ami aranyozott, és van a harmadik, aminek egy kereszt van a tetején, és nem sikerült sokáig megfejtenem, hogy mi is az. Már tudom: a Val-de-Grâce kupolája. Ez eredetileg barokk templomnak épült, majd a forradalom alatt sebesülteket láttak el benne, ma pedig az itt lévő katonai kórház része, így nem látogatható.
A következő képen a St-Sulpice templom látható, amelyet közel 100 évig építettek, és a francia királyi család 26 tagja is itt nyugszik. Szintén távolról is látható, a tornyai igen jellegzetesek, kicsit a Notre Dame-ra hasonlító csonka tornyokkal rendelkezik.
Ami igazán híres ebben a templomban, az az orgonája. Sajnos én nem hallottam, de állítólag nem csak küllemre az egyik legszebb, hanem a hangja is szép.
Út közben láttam a Montparnasse tornyot, ahova most már ha egyszer végre teljesen ködmentes idő lesz -amikor arra járok-, akkor biztosan fel fogok menni. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.