Családos Párizsnézés 3, egyben utunk utolsó teljes napjának délelőtti élménybeszámolója következik. A tovább után olyan hírességek következnek, mint a Sainte-Chapelle, vagy a Notre Dame.
Reggel az F1 hotelben ébredtünk, majd ott is reggeliztünk francia kalácsot lekvárral, és felkészültünk a nagy túrára. Előző nap kicsit sokat gyalogoltunk, így úgy gondoltam, hogy ezen a napon inkább vegyünk napi bérletet (amit Mobilisnak hívnak) a felnőtteknek, Petinek pedig továbbra is jó a diák hétvégéi napijegy 3,5 €-ért, és inkább a tömegközlekedéssel utazzunk.
Első utunk az Ile de la Cité szigetre vezetett. Ez a sziget Párizs városának magja, és jól védhetősége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Párizs meghatározó várossá válhasson az idők folyamán. Elsőként a Pont Neuf-ön átgyalogolva jutottunk el a a Sainte-Chapelle-ig. A Pont Neuf (Új híd) nevével ellentétben Párizs legrégebbi hídja. Az útikönyv szerint népszerűsége máig töretlen, de én nem találtam olyan jellegzetesnek. Ami a Sainte-Chapelle-t illeti viszont nagyon lenyűgöző volt valóban. Ezen templomot Szent Lajos (IX. Lajos) király ereklyetartónak építette, és sikerült is megszereznie a Töviskoronát, majd Krisztus keresztjének is egy darabját, bár ezeknek nyomát sem láttuk a templomban. Ellenben maga az épület a gótika csúcsa, a felső kápolnában 15 darab 10 méternél magasabb színes üvegablak található, amelyek több mint 1100 vallásos jelentet ábrázolnak, illetve egy 9 méteres átmérőjű rózsaablak. Az olvasásukhoz adnak sablont, ám komoly vallásos háttértudás nélkül így is szinte megfejthetetlen. Így maradt a csodálkozás az ablakfestők eme mesterműve előtt. Ez a templom akkor szép igazán, ha kintről besüt a nap.
A Sainte-Chapellet még körbejártuk, majd a híres virágpiac mellett elhaladva eljutottunk a Notre-Dame-ig. A Notre-Dame talán az egyik legjellemzőbb párizsi látványosság, és talán egyik épület sem tartozik úgy Párizs múltjához, mint ez. A hatalmas csonka toronypárt sok művész megörökítette már rengeteg módon, nekünk pedig a Notre-dame-i toronyőr című meséből ismerős. A Notre-Dame-ot már 1163-ban elkezdték építeni, és 170 év fáradtságos munkájával épült fel. A hátulján található 90 méter magas torony távolról becsapósan egy másik templomnak tűnhet. A bejárata fölötti királygaléria nem az eredeti, mivel azokat tévesen francia királyoknak gondolván lefejezték a forradalom alatt, és most a Louvre gyűjteményét gazdagítják. Egyébként júdeai királyokat ábrázolnak. Számomra a legszebb része az oldala, és a déli homlokzat rózsaablaka, illetve a hátulja volt, ahol a támpillérek találhatóak. Itt leültünk kicsit a parkban a padokra, és csak néztük a templomot, miközben csemegéztünk. Ezt követően bementünk, és végiggyalogoltunk a templomon. A templom szép, nagy. Már egyszer voltam itt misén, és meglepődtem, hogy ellenben az orgona milyen pici. Főleg a hangerejéhez képest, de a Sacré Coeur orgonája jóval nagyobb.
Sajnos a toronyba nem jutottunk fel, mert az időnk sürgetett minket, és ebbe nem fért bele egy ilyen sor kivárása. Így pont időben voltunk, és úgy döntöttünk hogy ebédelünk Port Royalban. Aggódtam, hogy bejutunk-e, de ezúttal szerencsénk volt, és az őr ránk sem bagózott. Legalábbis nem vettük észre, hogy bármit is mondott. :) Lényeg a lényeg, megebédeltünk.
Az ebéd után elindultunk a Luxemburg palota felé, majd egy tüntetésbe futottunk. Holnap innen folytatom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.