Bármennyire is igyekszik az ember, néha van, hogy egy olyan vírus jön szembe, ami ledönti a lábáról. Sikeresen benyaltam valami francia vírust, aminek hála ma kipróbálhattam a francia egészségügyet, így most erről írok.

Röviden a helyzetem. Nem szeretném nagyon részletezni a tüneteket, beteg vagyok. Éjszaka alig aludtam, és reggel úgy ébredtem, hogy iskola szóba sem jöhet, azonnal dokihoz kell menni mielőtt komolyabb baj lesz. Átgyalogoltam a másik épületbe a recepcióhoz, megkérdeztem hogy hova menjek. Mondott egy címet, szerencsére pont ekkor volt rendelés. Első sokk: 22€ csak hogy rád nézzen a doki. Mindegy, ha egyszer muszáj akkor menni kell, majd a biztosítás fedezi.

Elmentem a dokihoz, aki elvileg anglofón, tehát angolul beszélő. Ő lehet is, bár pont nem ő volt, de a helyettesítője is nagyon rendes volt. KKészültem egyébként a rendelésre. Reggel fél órán át fordítottam a tüneteket: elharmadoltam egy lapot, és ráírtam magyarul, angolul, és franciául. Valamelyik csak jó lesz. Kaptam gyógyszert, megmérte a vérnyomásom, a lázam (homlokomra tett hőre színeződő papírral!), meghallgatta a szívem, hasam. Még fizetni sem kellett, azt mondta gratuit. :) Felírt pár gyógyszert 25€-ért, és a következő küldetés, hogy még ma menjek el laborra.

Az RATP útvonaltervezője picit csalt, így az utca másik végénél tett le. A 30-as szám körül, amikor nekem a 226-os kellett. Ez olyan 1 óra séta, de egy dolgot megfigyeltem ez alatt. A franciáknál a pékségek nagyon komolyan adnak magukra. Csili-vili kirakatok, és mindegyik olyan, mint ha látvány pékség lenne. Csak még mellé finomak is. Bár baromi drágák, 1 croissant közel 1€, és nem is nagy (kicsi), a baguett pedig szintén 1€ körül van.

A laborról nem sokat beszélnék, élmény volt mire sikerült kézzel-lábbal megértenünk magunkat. Potom 100€-val az aranyérmes pénzügyi sokk volt mára. Persze ezt is fizeti majd a biztosító sőt, lehet a gyógyszereket is. Csak most meg kell előlegezni, és szépen eltenni a blokkokat.

És hogy ezt honnan tudom.. Ma mivel a suliba már nem értem be a délelőtti etapra, ezért elmentem intézni a lakhatási támogatást (CAF). Elakadtam, ezért odamentem egyik segítőhöz, és rövidesen olyan történt amire nem számítottam: "Te magyar vagy?". Jupijé, itt, a Cité Universitaire területén. Ez volt a nap egyik fénypontja. A másik Alexa csodaszép levele, amitől még a kínlódások közepette is jobb kedvem lett! :)