Visszamentem, jött Norbi, kajáltunk. Ma saslikot ettem, előétel is volt, joghurt is. A saláta volt a legérdekesebb, valami mix: csíra, kukorica, fekete olajbogyó, többféle paprika, mindez petrezselyemmel megszórva.

Ezután nyakunkba vettük a várost. Az Operánál kezdtünk. Igazából egy szép épület, de nagyjából ennyit tud. Ezután a Vendom téren mentünk keresztül, ahol oldalt az Igazságügyi Minisztérium volt, a tér közepén egy elég viharvert Napóleon szobor látható. Mentségére legyen mondva, hogy 1700 előtt állították, és a teret azóta sem alakították át.

Ezt követően egyenesen tovább haladva következett a Jardin des Tuileries (Tuileries kertje). Majd ha már ott vagyunk a szomszédban, akkor ránéztünk a Louvre-re is. Innen a Szajna partjára mentünk, amiről a következő kép tanúskodik. Ez a híd a Pont Alxandre III, ami állítólag Párizs legszebb hídja.

Ezt követően vissza a Jardin des Tuileries-en keresztül eljutottunk a Concorde térig. A tér közepén a 3200 éves luxori obeliszk tényleg szép, messziről jellegzetes. Kicsit feledteti, hogy hány 100 embert fejeztek le itt a forradalom alatt. Nekem leginkább az obeliszk, és a nehéz átjutás emlékezetes. Nagyjából 4 lámpaváltásra sikerült átjutni rajta, mert állandóan egy járdaszigeten ragadtunk látszólag a semmi közepén.

De egyszer csak vége lett, és a Champs Elysée-n találtuk magunkat. Ez Párizs leghíresebb sugárútja. Itt szokott lenni egyebek mellett a Tour de France befutója, és a katonai díszszemle is. Ez gyakorlatban egy 2x4 sávos utat jelent, ami mellett híres márkák üzletei sorakoznak. Prada, Zara, Louis Vuitton, Renault, Citroen, Peugeot, H&M, csak hogy néhányat említsek a megannyi üzletből. Betértünk a Citroen szalonba (thx Gábor a tippet:p) és kipróbáltuk a 4D-s mozit. Itt egy rallyautóban ülve mentünk egy kicsit, miközben a székek vadul rázkódtak. Egyébként a 4. dimenzió egy ventillátor volt az arcunkra irányítva, amiből a körülményeknek megfelelő levegő jött. Tócsába hajtva pedig teleporlasztotta az arcunkat vízzel. Mondjuk ez 1€ volt, de ennyit simán megért. Az út mellett volt még a Petit Palais és a Grand Palais. A nagyobbik érdekessége az üvegteteje, amiből így nem sok látszott, ellenben a kisebbik igazán szép volt. Elméletileg ez ad helyet a Szépművészeti Múzeumnak.

Az előző képen útitársam látható. Mivel ő nincs fent semmilyen közösségi oldalon, ezért a neve legyen csak Béla. De egyébként Norbi.

Végül elértünk a Diadalívhez. Alul az ismeretlen katona sírja, amit nem igazán értek. Rövid sorbaállás után megkaptuk a gratuit jegyeinket, majd felmásztunk a tetejére. A kilátás igazán impozáns volt. Az alábbi képeken a meközelítése, a Défense-negyed (modern negyed felhőkarcolókkal), Montmarte (Sacré Coeur), Champs Elysées látható. A következő képen pedig a Montparnasse torony és az Eiffel-torony.

Visszaúton hogy ne legyen unalmas elindultunk egy másik sugárúton egy múzeumot megnézni, ami sajnos éppen felújítás miatt zárva volt. Utána az Elysée-palotát néztük meg kívülről, ahol a köztársasági elnökük lakik. Körülötte biztonsági emberek voltak, bár ez inkább egyfajta díszőrség lehetett.

Az RER megálló felé még útba ejtettük La Madeleine-t, ami fekvésének és méreteinek hála Párizs egyik legismertebb temploma. Az oltár szobra Mária mennybemenetelét ábrázolja, már amennyire látszik a képeimen, mert vaku nélkül szürkületben nem csinál jó képet a telefonom sajnos.

Ennyi fért bele a napba, Montmarte tovább tolódik, de annyi baj legyen.