Ma találkoztam Török Árpival, mivel szuper rendes volt, és elhozta az otthon maradt cuccaim. Ez egy kicsi, ám annál nehezebb sporttáskát jelent.

Délelőtt pihentem, majd délben megebédeltem szokásomhoz híven az RU (resto-universitaire)-ben. Itt ejtenék pár szót a kajáról, ugyanis nem semmi, hogy milyen kajákat eszem. Tegnap ebédre tintahal karikákat ettem (bár csak utólag jöttem rá erre), vacsorára pedig nyúlhúst. A mai ebédem tonhal volt, de nem a konzerves fajta, hanem rendesen sütve, szósszal a tetején. Ez tényleg gasztronómiai élmény volt, ha szabad így fogalmazzak. A vacsorám pedig burgundy marha. És miközben napról napra egyre jobban hiányoznak az otthoniak, ezek a kajálások azért mindig feldobják a napom. Azért a hiányban lassan elérkezem a holtponthoz szerintem, és utána talán jobb lesz kicsit.

Ahogy befejeztem az ebédet hívott Árpi, én meg útra keltem a címben szereplő hotelbe. A hotel hatalmas, Párizs legelőkelőbb részén van, rálátással a párizsi operaházra. Az árak elképesztőek, 1 éjszaka -célszerű megkapaszkodni- 800€. Hát, ebből nekem 2 havi lakbérem kijön. Bár ez Árpi szerint is abszurd, és a konferencia miatt vannak így feltornászva az árak. Egyébként ez az olcsóbb szoba volt, ahogy az árlistát néztem. Alábbi képen a hotel, a következőn pedig az operaház, bár ide egyszer el fogok még menni, hogy rendesen megnézzem. A hotel előcsarnokában antik bútorok, és egy hatalmas fehér orchidea kupac volt. Árpi még a recepciónál várt. Bejelentkezett, és nem volt meg a szobája kulcsa. Szóval eltették a recepciónál a csomagját és beültünk valahova a közelben Beszélgettünk egy fél órát, aztán rohannia kellett a megbeszélésre. De jó volt végre magyar emberrel találkozni, és persze Árpival mindig is jó találkozni :)