Elérkezett az utolsó nagy állomásunk: San Francisco. Itt két napot töltöttünk, ami a többi helyhez képest talán soknak tűnhet, de szép élményekkel gazdagodtunk ebben a start-up városban. Bár nem indult minden zökkenőmentesen.
Első célpontunk dél felől közeledve természetesen a Cupertinoban található Apple főhadiszállása volt. A végtelen ciklus 1-en (1 Infinite Loop) található Apple központ legendás hely, valamint van itt egy olyan ajándékbolt, ahol állításuk szerint a legkirályabb almás ajándékok találhatóak meg, viszont semmi olyan nincs, amit minden más Apple Store-ban lehetne kapni. Egy bökkenő volt csak, hogy ez a nap éppen munkaszüneti nap volt Amerikában, így Cupertinó kihalt volt, és a bolt is zárva volt. Kicsit csalódottan vettem ezt tudomásul, de vidított az a tény, hogy legalább a pénztárcámat megóvtam, valamint San Franciscóban ezer meg egy csoda vár ránk.
Első célpontunk a Twin Peaks csúcsai voltak, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a városra. Ide fel is lehet gyalogolni, de ha már autóval közlekedtünk, akkor célszerűbb volt inkább ezzel fedöcögni. Irgalmatlan szélben néztünk rá a városra innen.
Ezt követően gasztrotúránk indiai ebéddel folytatódott, amely történetesen a meleg negyedben volt. Az étel nagyon fűszeres volt, bár ez nekem nem volt meglepő, de azért sikert aratott. Ez volt talán a legvadabb ízvilág, amit kipróbáltunk, otthoni ízlelőbimbóknak teljesen szokatlan és ismerelten ízek. Következő célpontunk a Golden Gate Park volt, ahol biciklit kölcsönözve indultunk felfedezőútra. Eleinte a parkban kerekeztünk, megnéztük a Hippi dombot és elmentünk a Japán kert mellett is. Ezt követően a híd felé vettük az irányt, ahol megküzdöttünk a dimbes dombos utcákkal, valamint a hídra vezető emelkedővel is. Végül a híd túloldalán folytattuk utunkat. A híd mellett láttuk azokat a védemi lövegeket, amiket még a háborúk során használtak a híd védelmére, valamint gyönyörű plakátok voltak CFD szimulációkról, hogy pontosan milyen jelenség okozza a köd kialakulását az öbölben. A híd másik felén pedig egy nagyon jó modell volt egy "átlagos" és a Golden Gate híd szelvényéről, amelyen a szél hatását láthattuk és amellyel a Takoma híd katasztrófáját kívánták magyarázni. Visszafelé úton egy teljesen feldíszített katonai temetőt láttunk (ez valami háborús emlékünnep volt), majd a hippi negyedben sétáltunk, ahol láttam egy olyan szuper buborék gépet, amit érdemes lenne tanulmányozni. :) Csak kár, hogy pici bubikat csinált, de viszont ontotta magából, és mozgatható is volt. A hippi negyed egyébként annyiban hippi még ma is, hogy az utcán a szokottnál több a hajléktalan/hippi, és van 1-2 használt ruha bolt. Ezt leszámítva viszont a "hippi" ruhák eszméletlen árakon vannak, mikor lenne egy hippinek 200$ készpénze egy pólóra?
Másnap Cable Car-ral kezdtünk, majd egy kínai ebéddel folytattuk. A Cable car egy SF-i találmány, amely a meredek utcákban hivatott megkönnyíteni a közlekedést. Az út alatt futó kábeleken vontatja fel, vagy fékezi le magát a kocsi, amely több viszonylatban is közlekedik a városban. A 39. Pier-től a belvárosba tartóra ültünk fel, ahonnan egy kisebb séta után egy felszíni villamossal jöttünk vissza az autóhoz.
Jöhetett a kínai negyed, ahol ebédeltünk, és ebéd után besétáltunk a híres kínai városrészbe. Ami itt történt, az itt is marad, de annyit azért mondanék, hogy a csokiba mártott "izé", amit Jocó kinézett magának, egy őznek volt a farka. Szóval tényleg minden volt, a negyedelt teknős gondolatától máig émelygek, de a negyed szélén kapható bubble tea nagyon finom volt itt is, és az itt vett lychee szintén mennyei vacsorául szolgált este.
Végül turistáskodtunk egy kicsit még parton, majd elindultunk a reptér melletti szállásunkra, ahová már sötétedés után érkeztünk meg. Rengeteg élmény és vagy 3000 kép az, ami miatt mindig emlékezni fogunk az itt töltött napokra. Az autót még ezen a napon visszavittük a kölcsönzőbe, majd a szállásra visszatérve egy nagy alvás után én elsőként keltem és indultam útnak Atlantába, ahonnan másnap reggel jött a gépem haza. Vágytam már haza. Kalifornia nagyon szép volt, és e nélkül az út nélkül tényleg valami nagyon fontosat mulasztottam volna el az Államokból. Az itt történt rengeteg dolgot még így hetekkel később átgondolva is örömmel élem újra, és remélem, hogy a többieknek is legalább akkora élmény volt, mint nekem. Bár az biztos, hogy a napi ismeretlen nyelven írt éttermi menük bogarászása nem fog nekik hiányozni. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.