Keszte Pisti vagyok, ez a blog elsősorban a családomnak, barátaimnak, és ismerőseimnek szól arról, hogy éppen hol vagyok, és mi történik velem.
Fél év párizsi Erasmus után 3 félévet töltöttem a BME Gépészmérnöki Modellezés mesterképzésén, majd a Fulbright ösztöndíjnak hála most Amerikában tanulok a Georgia Institute of Technology egyetemen, Aerospace Engineering mesterképzésen.
Nem hibáztatok senkit, ha nem. Máig én sem ismertem volna fel. Ugyanakkor ez Párizs, de talán Európa leghíresebb egyeteme, a Sorbonne főépülete. Szép. Manapság az oktatás terén már a világ 200 legjobb egyeteme közé sem fér be, de ez az az egyetem, amelyik mesélni tudna (azért a művészetek, és a társadalomtudományok terén a legjobb 40-ben benne van).
Ezután bevásároltam a Monoprix nevű hatalmas boltban. Nem először figyelem meg, hogy hűtött áruk körül majd meg lehet fagyni, ezek szerint itt szokás még a hűtőpultok környékét is 5 fok alatt tartani. Itthon lepakoltam, majd akartam menni körbenézni a környéken, de pont találkoztam a szomszédommal (hívhatnám nevén is, de olyan fura neve van, hogy nem tudom megjegyezni - kameruni), és éppen 2 brazil sráccal indultak gitárt venni, elmentem velük. A srác egyébként ma védte meg a szakmai gyakorlata beszámolóját, és 16-ost kapott rá, ami nagyon jó. 20 a max, de 16 már bőven a mi 5-ösünknek számít, mert e fölöttit nem adnak. A gitárok a Pigalle környékén voltak. Nagyjából 15 gitárbolt 1 utcában. És olyan megosztásban, hogy gitárbolt és sztriptízbár váltogatja egymást, érdekes környék.
Hazafele még egy kis buszos városnézés is belefért.
Párisba tegnap beszökött az Ősz. Szent Mihály útján suhant nesztelen, Kánikulában, halk lombok alatt S találkozott velem.
Ady Endre: Párisban járt az Ősz
Azért kezdtem ezzel az idézettel, mert ma én is ezen az utcán sétáltam, ahol 104 éve Ady. De nem rohanok ennyire előre..
Már tegnap este elhatároztam, hogy ma csinálok egy városnéző kört. Ha már úgyis van bérletem, ha már úgy sincs olyan sürgősen más dolgom.
Reggel mindenek előtt elintéztem a kolis ügyeket. Szerencsére lehet majd utalással fizetni az októbert, nemsoká megkapom a lakhatási igazolást (ami a CAF támogatáshoz kell), és láttam a mosodát is (bár mosógépeken kívül semmi sincs ott, szóval szárítás + vasalás még kérdés).
11 felé egy resto-u-ba mentem ebédelni. Ehhez venni kellett 2€-ért egy kártyát, aztán arra kellett pénzt tölteni. 3€-ért 6 pontot kapsz, amiből kajálhatsz. Egy saláta, joghurt, 1 pont, egy átlagos főmenü 3 pont. Ma steak-et ettem sült krumpligolyókkal, salátával, joghurttal. Potom 3€-ért ez még Mo-on sem lenne vészes ár. És még annyi mindenből lehet válogatni.. gyümölcssaláták, torták, pizzák..
Teli hassal nekiindultam a Jardins du Luxembourg parknak. Ez a Luxembourg palotáig húzódó park, fákkal, tavakkal, szobrokkal. Néha leültem és nézegettem kicsit, egész hangulatos hely.
Közvetlenül a palota előtt egy nyolcszögletű medence van, és rengeteg ember. A franciák is kijárnak ide, napoznak, beszélgetnek, ücsörögnek a fűben van a székeken, padokon. A Luxembourg palota egyébként a francia szenátus épülete, ami a francia parlament felsőháza.
Ezután megnéztem az első "kihagyhatatlan" nevezetességet, a Panthéont. Építészetileg tényleg érdekes, hogy a kupolát oszlopok tartják. Egyébként egy kereszt alaprajzú épület. A kupoláról egy Foucault inga lóg le, amivel a Föld forgása bizonyítható. A lényeg az, hogy az inga folyamatosan leng oda és vissza, viszont ha visszanézünk rá 1 óra múlva, akkor látszólag már másik síkban leng. Ez azért van, mert a Föld "kifordul" alóla, de valójában ekkor is az eredeti síkban leng. Jártam lent a kriptában is, ahol olyan hírességek nyugszanak, mint Voltaire, Victor Hugo, Lagrange, Pierre és Marie Curie.
Kilépve a Panthéonból fotóztam a következő képet. Háttérben az Eiffel-torony, balról pedig jön a vihar. Szeszélyes, változékony időjárás.
A következő két képen a Saint-Étienne (Szent-István) templom van. Ezt csak azért, ha már névrokon.
Ezután jött egy nagy séta. Vissza a Boulevard Saint-Michel, majd Boulevard Port Royalon végig. Sok-sok bolt, pékség, mind nagyon drága. Azért vettem pár croissant, most is épp azt eszem. Hazaérve a kameruni szomszédommal találkoztam, akiről kiderült, hogy programozó, és építészmérnöknek tanul. Bemutatott pár embernek, volt egy brazil lány, aki még magyarul is tudott 3 mondatot. Kicsi a világ..
Ma megvolt életem első "nagy" bevásárlása. Már jó előre kinéztem ezt a címben szereplő üzletláncot, mert elvileg itt közel magyar áron lehet vásárolni, és megvettem azokat a dolgokat, amiket nem akartam otthonról hozni. Mosogatószer, papírtörlő, üres lapok, ilyesmik.
A legjobb, hogy a sulim felé van a bolt, így azt a környéket is felderíthettem. Nagyjából 20-30 perc alatt érek majd be, busztól függően. Alapvetően a suli nem túl nagy, bár még csak kívülről láttam. A bejárata kifejezetten tetszetős, a környék kulturált, fényképeztem is párat.
A délutáni városnézés elmaradt, mert esett, és minek kapkodni. Így végre kialudtam magam. És ahogy a képen látható, Párizsba lassan beköszönt az ősz..
A gép kicsit késve indult, de végül időben értünk Párizsba. Az út mondjuk nem volt olyan jó. Alapvetően voyageur (turista) osztályra vettem jegyet az Air Francenál. Már előző este becsekkoltam, 8a-ra, ablak mellé. Beszállításkor mondja a csaj, hogy businessre ültetnek. Erre nem lehet nemet mondani, 1c tehát középen, de végülis business :) Aztán már konkrétan mindenki beszállt, az utolsó ember viszont elkezdte nézni az ülésemet. Erre egy fickó elkérte a jegyem, long story short: hátra lettem ültetve a 19d-re, középre. Így sajna a CDG-on a kiállított Concorde-ot majd hazafele kell lefotóznom. :) De azért az Airbus hajtóműve megvan (sok szeretettel repülőgépész kollégáimnak) :
Ezt követően RER-el utaztam a reptértől a Cité Universitaire-ig. Ez teljesen zökkenőmentes volt, egyik fekete bőrű bácsival még francia/angol keveréken el is beszélgettem Puskásról. Még szerencse, hogy nem került szóba valamelyik francia focista, mert akkor gondban lettem volna.
Az RER (er ő er) -ről leszállva következett a tortúra. Alapvetően nehézséget okozott a kis beszálló kapukon keresztül átvergődnöm magam a bazi nagy csomagokkal, miközben az RER-ről leszállva is be kell dugni a jegyet és gyorsan átcsusszanni, mielőtt rádcsap a kapu. És ezek a csomagok nem csak hogy bazi nagyok, hanem bazi nehezek is. 25 kilós gurulós bőrönd, nagyjából 10 kilós táska + a 7 kilós laptop. Ezekkel gyalogoltam 40 percen át, mire a szállásra értem. Az útvonaltervező szerint 11 perc gyalog, kicsit el is tévedtem. Saját bőrömön kellett megtapasztaljam, hogy az útvonaltervezőn nem látszik az összes utca. Persze most már tudnék egy rövidebb utat, szóval visszafelé már nem lesz gond :) De nincs hűtő, illetve valami uzsorarendszerben működik, ezért minden romlandót meg kell egyek. Már sonka illatút izzadok.
A szállásról írok majd még bővebben. Olyan, amire számítottam. A szomszédaim kameruniak. Egyből mondtam nekik hogy "Samuel Eto'o, right?" Azt mondták ők fognak franciára tanítani, ha én meg tanítom őket angolra :)
A koli a Cité Universitaire területén van, ahol sok másik koli van még. 40 koli, 10.000 diák. És az egész mint egy külön kis város, elkerítve, postával, bankkal, tenisz és focipályákkal, és egy hatalmas parkkal. Íme:
A suli is válaszolt a levelemre, és végre megvan az órarendem. Tipikus tárgyaim lesznek (matek, stat, programozás, hőtan, áramtan, rezgéstan, anyagismeret), és lesz 1-2 érdekesség, pl karrier tervezés c. tárgy :) Mindezt elég érdekes felbontásban. 6 hét után 1 vizsgaidőszak, 2 hetes project időszak, aztán a 6 hétben megint tök más tárgyak. Várom.
Ma elmentünk Nórival bérletet venni. Sok pozitívum ért. Először is elküldtek egy másik megállóhoz, hogy ott az 5 eurós NAViGO kártyát ingyen megcsinálják ha párizsi vagyok. És nyomott nekem a csávó egy ingyen jegyet erre az útra :) Kellemes meglepetés 1.
A megállónál pont nem működött, de továbbküldtek 10 percnyire. Vettem ásványvizet és zöldséget. A víznek € 0,1 volt litere, ami magyar ár. Kellemes meglepetés 2. Közben ilyen tipikus párizsi utcákon mentünk, amilyennek elképzeli az ember őket:
Az állomáson viszont kiderült, hogy kell a lakcím igazolás, hogy meg tudja csinálni. Arrébb mentünk kicsit, ott tanakodtunk, erre kijön a hölgy és mondja hogy jöjjünk gyorsan, megcsinálja :)) Kellemes meglepetés 3.
Most viszont nekiállok egy leadandó készítésének, holnap pedig a Montmarteba megyünk (Sacré-Coeur, Moulin Rouge, stb.)
A nyári francia tanfolyamok élménybeszámolója következik!
Az eredeti terv az volt, hogy augusztus elején kimegyek Párizsba egy 4 hetes kezdő nyelvtanfolyamra. Jelentkeztem is, el is fogadták. Az ára 200 euró lett volna + 300 euró a szállás költsége.
A nyár folyamán azon kezdtem el gondolkozni, hogy mi lenne ha már itthon elkezdenék tanulni franciául? Végülis csak a szakdolgozatomat kellene írnom, tehát ugyan nem érek rá, de muszáj lenne szereznem valami alapot, amire kint lehet majd építkezni. Ezért beütöttem a keresőbe a kulcsszót, és teljesen meglepődtem, hogy milyen olcsón találtam tanfolyamot a Blahánál, ahova viszonylag egyszerűen el tudok jutni. Eszembe jutott egyik régi nyelvtanárom tanácsa, hogy kezdő tanfolyamon még az sem baj ha nagyobb a csoport. Sokat még egyébként sem tudunk beszélni, és a lényeg úgyis az otthoni tanuláson van.
Jelentkeztem az Euro nyelviskola 4 hetes, 100 órás szuperintenzív tanfolyamára, nagyjából 33.000 forintos áron. Ekkor még nem tudtam, hogy ez mennyire megváltoztatja az eddigi elképzeléseimet, kit fogok ott megismerni, és milyen felejthetetlen lesz így a nyár.
Az élet nagy pillanatait nem feltétlen megcselekedjük. Van, hogy egyszerűen csak megtörténnek. Nem azt mondom, hogy nem irányíthatjuk a saját életünket... Kezünkben az irányítás. Legyen is! De ne feledjük, hogy bármikor megeshet, hogy kilépünk otthonról, és az egész életünk megváltozik. Az univerzumnak terve van velünk. De ez a terv folyton változik. Egy pillangó megrebbenti a szárnyát és elered az eső. Ijesztő lehet, de csodálatos is. Folyamatosan dolgoznak a gépezet fogaskerekei, hogy te végül pontosan akkor, pontosan ott legyél, ahol lenned kell. Jó helyen, jó időben. /How I met your mother/
Befizettem az előleget, megkaptam az sms-t hogy hova kell menjek az első nap, és hogy a tanárom Földi Márton lesz. Mint később kiderült, ennél jobban nem is alakulhatott volna a dolog. Az első csoportban 12-en voltunk, vegyes korosztályban. Volt egy általános iskolás lány, voltak középiskolások, egyetemisták, és dolgozó ember is akadt. Összességében egy vidám csoport volt. És nem elhanyagolható tény, hogy megismertem Alexát, aki egy nagyon kedves barátom lett, és különösen szeretném a figyelmébe ajánlani a fenti idézetet, ha olvassa a naplómat.
Visszakanyarodva a franciára. Márton nagyon jó tanár, és ezt nem csak azért írom, mert olvassa a blogomat :)
Bárki bármit mondd, ne változtass semmin, mert minden így jó, ahogy van!
A stílusa közvetlen és barátságos. Jól reagálja le a különféle helyzeteket, mindent felír a táblára (el sem hinnétek mennyire sokat számít ez egy olyan nyelvnél, ahol nem egészen úgy írják a szavakat, ahogy mondják.. és az utolsó betűket ki sem ejtik). Volt levelezőlistánk is, mentek körbe a saját francia dvd filmjei. Fejtettünk keresztrejtvényt, a számok tanulásánál lottóztunk, a végén még édességet is kaptunk :) És ami talán még fontosabb: a kezdő tanfolyam után kezdtem megérteni a franciát, az egész nyelvtan világosnak tűnt, és őszintén szólva még meg is szerettem.
Ekkor kezdtem el gondolkozni, hogy talán a Párizsi tanfolyam helyett itthon kellene még egy ilyenre benevezni. A repülőjegyet még úgy sem vettem meg. Fizetni sem fizettem. De ha fizetnék, az egy vagyon lenne (a legnagyobb kedvezmények mellett): 1 hónapra nagyjából 200.000 forint kajával, az itthoni 40.000 helyett. Ráadásul ha itthon maradok tudok közben a szakdolgozattal is konzultálni, amivel nem haladtam addig túl sokat.
A második tanfolyamomra így a 2 héttel később kezdődőre jelentkeztem. Ez már egy kicsit viszontagságosabb volt. Sajnos a reggeli helyett csak délutáni csoport indult, ami nagyban keresztbe húzta a napomat. Csak a jóra szabad emlékezni, de azért leírom a főbb negatívumot is. A tanfolyam kezdetekor Márton még nyaralni volt (Finnországban). Szerencsére később úgy alakult, hogy ő lett a tanárunk. Eleinte helyettesítette egy hölgy. Diplomatikus leszek: nekem nem igazán tetszettek a tanítási módszere. Tény, hogy sok beszélgetős feladat volt, ami jó, viszont 1 órán keresztül a munkafüzetből oldottunk meg példákat, amit akár otthon is csinálhatnánk, nem kellene bent ülni hozzá (és fizetni nyelvórát). És az egyik napot sikerült úgy lehoznia, hogy a teremben előttünk lévő német kurzusról a táblán maradt anyagot még csak le sem törölte.
Végül megkaptuk Marcit, akivel szépen behoztuk az elmaradt órákat, és pont sikerült befejezni a könyvet is. Ezen a kurzuson egy sokkal komolyabb társaság volt, egyetemi hallgatók, doktorandusz, és tanító összetételben. 3 olyan emberrel, akik jövőre francia nyelvterületen lesznek Erasmussal! Nóri, remélem összefutunk majd abban a csúnya, nagy városban! :)
A tanulság a fenti idézet. Minden szavával egyetértek. És egy tanács: aki olyan intenzív tanfolyamra adja a fejét, ahol napi 5 órája van, az számoljon vele, hogy még otthon is kell 3-4 órát foglalkoznia vele. Különben nagyon hamar lemarad, és elmegy a kedve tőle. Mivel délután jobb tanulni, ezért ilyen tanfolyamot csak délelőttre tegyetek, mert akkor megmarad az egész délután.
Ezen írás a leendő iskolámról, és a leendő lakhelyemről fog szólni.
1991-ben a Párizsi Grande école-ok úgy érezték, hogy a szint megfelelően magasan tartása érdekében összeállnak egy nagy intézménnyé. Hasonló ez a szövetség az angol Oxbridge-hez (Oxford és Cambridge egyetemek szövetsége), vagy az amerikai Ivy League-hez (Hardvard, Yale, Priceton, Columbia, stb.).
'91-ben ezt a csúcsintézményt Grandes écoles d'ingénieurs de Paris néven indították el, és '99-ben vette fel a ParisTech, avagy a Paris Institute of Technology nevet.
Ebbe fogok én járni szeptembertől. A ParisTech méreteiben hasonló a Műszaki Egyetemhez. Bár a BME 24.000 diákjával szemben itt "mindössze" 20.000 diák van.
Maga a ParisTech sok intézményt foglal magában. 11 mérnökképző képző iskola, és 1 gazdasági. A mérnökiek közül az École Polytechnique a leghíresebb, ahol elméletileg nekem is lesznek majd óráim, bár alapvetően az École Nationale Supérieure d'Arts et Métiers(röviden ENSAM)-ra fogok járni.
Az ENSAM-ot 1780-ban alapították, tehát 2 évvel korábban a Műegyetemnél. Eleinte egy speciális francia katonai egységet képeztek benne, és Napóleon idejében École impériale des Arts et Métiers volt a neve. Ez a speciális egység az úgynevezett dragoon volt, ami egyfajta könnyűlovasság. Az alább látható szobor egy ilyen katonát ábrázol, és a kép alanya a Diadalíven található
Az ENSAM 8 Center-el van jelen Franciaország szerte, amelyek közül én a párizsiba fogok járni.
Ezen a képen az ENSAM párizsi központjának a bejárata fölötti homlokzat látható.
Maga az egyetem a 151, bd de l'Hôpital címen található, amely a 13. kerületben van. Ez a város széle. A Place d'Italie metrócsomóponttól olyan 5 perc gyalog.
A koli pedig az 1, avenue Pierre MASSE címen található. Ez a 14. kerületben van, nagyjából 20 percre az iskolától, a Cité Universitaire RER megállónál. Márton szerint -aki a francia tanárom volt 2 szuper tanfolyamon keresztül- ez egy lakható környék. Előnye, hogy frissen felújított szobák vannak, van lehetőség internet hozzáférésre, illetve Párizsban van, tehát még a "falakon belül", úgyhogy nem kell a közlekedési bérletet sem túlkombinálni. Az áráról ódákat zenghetnék, mert ugyan a 300 euró/hó lehet soknak tűnik (és sok is, mert ennyi az ösztöndíj havonta), de párizsi árakhoz képest ez semmi. Ismerek olyat, aki Párizsban 2 másik emberrel aludt egy ágyban, mert így volt a legolcsóbb: 400 euró/hó. Szerencsés vagyok a kolival. A közelben ráadásul található egy szép nagy park, ahol remélem lehet majd sportolni.
Egyrészt van egy ilyen című film, ami elvileg jó. Mostanság nincs időm filmet nézni, bár egy kedves barátom szerint az embernek arra van ideje, amire szeretné. Sajna még sok dolgot kell elintéznem indulás előtt, és sok emberrel szeretnék találkozni is, szóval talán majd egyszer megnézem.
Szerencsére Párizsban nekem is lesznek látogatóim. Már az odaérkezésem után pár nappal jön valószínűleg Török Árpi, Apu unokatestvére. Bár üzleti ügyben, de biztos összefutunk majd. Az őszi szünetben pedig Keleti Péter és Máté. Ezen kívül kis családom is biztosan meglátogat majd, bár még nem tudják mikor.
Persze ha valaki Párizsban járna, akkor feltétlen szóljon!
Ahogy a cím is mutatja, elkezdtem a készülődést a külföldi életre. Persze nem örökre megyek, de nagyon más fél évre bepakolni, mint akár csak pár hétre is, pedig pár hét sem rövid idő!
Egy csomó olyan dologra kell gondolni, amire egy relatív rövid út során nem. Például össze kellett raknunk egy egészségügyi csomagot, egy rakás gyógyszerrel, amiből alig ha 1-2-t ismertem eddig, és szinte biztos vagyok benne, hogy soha sem lesz rájuk szükség, de ha mégis, akkor legalább nem egy francia gyógyszertárban kell kitalálni, hogy mi az epegörcsoldó. Másrészről olyan dolgokat pedig nem kell magunkkal vinnünk, amiket máskülönben vinnénk, mert ott is lehet kapni, és egyszerűbb lesz kint megvenni, mint otthonról cipelni. Tisztálkodási eszközök, füzetek, stb.
Kicsit nehezíti a dolgot, hogy még csak kolis sem voltam eddig, mindig is itthon laktam. Most egyből két szintet ugrok: koli külföldön. Sok új dolgot kell még tanulnom, és sok nyitott kérdés van. Hogyan fogok mosni például? Anyu valamiért nem helyesli azt a tervemet, hogy annyi ruhát vigyek magammal, hogy minden napra legyen tiszta.
Mostanság pedig ügyek intézésével, és franciázással telnek a napjaim. Ma reggel elintéztem az orvosi igazolást ("The patient hasn't got any disease"), és Anyuval megvettük a bőröndömet. Szerda reggel megyek anyakönyvi kivonatért, csütörtökön búcsút veszek kedvenc csontkovácsomtól. Mindemellett naponta 5 franciaórám van, ami után még itthon is kell 3-4 órát tanulni, és persze közben írom a szakdolgozatomat.
Engem Keszte Istvánnak hívnak, és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) hallgatója vagyok. Közlekedésmérnöknek tanulok, ezen belül járműgépész, még pontosabban repülőgépész hallgató vagyok. A BSc tanulmányaimból már csak a szakdolgozat megírása van hátra, ez lesz az itthoni programom a következő félévben. Közben Franciaországban fogok tanulni (féléváthallgatás) az ENSAM nevű egyetemen. Ez egyike a párizsi "Grande École"-oknak, helyileg a Place d'Italie közelében található.
A blogot azért hoztam létre, hogy a családom, a barátaim, és jómagam számára is emléket állítsak utazásomnak, és életem ezen fejezetének.
Ezután megnéztem az első "kihagyhatatlan" nevezetességet, a Panthéont. Építészetileg tényleg érdekes, hogy a kupolát oszlopok tartják. Egyébként egy kereszt alaprajzú épület. A kupoláról egy Foucault inga lóg le, amivel a Föld forgása bizonyítható. A lényeg az, hogy az inga folyamatosan leng oda és vissza, viszont ha visszanézünk rá 1 óra múlva, akkor látszólag már másik síkban leng. Ez azért van, mert a Föld "kifordul" alóla, de valójában ekkor is az eredeti síkban leng. Jártam lent a kriptában is, ahol olyan hírességek nyugszanak, mint Voltaire, Victor Hugo, Lagrange, Pierre és Marie Curie.
