Voilà ma vie!

Köszönöm a jókívánságokat, és a sok pozitív visszajelzést is a blogról. Nagyon jól esik!

Les cartes, avagy a kártyák. Meglepően sok kártyát kell kezelni egy ilyen külföldi tartózkodás során. Lefotóztam az enyémeket, és gyorsan le is írom, hogy mi mire való (olyan gyorsan, amennyire ez a szilikonos billentyűzet engedi: soha ne vegyetek feltekerhető billentyűzetet!) 

Bal felső sarokban a biztosításom, ez még egy otthoni kártya, a bankkártyához járt, de elég nagy szolgálatot tesz. Alatta a helyi diákigazolványom, amit az első iskolai napomon kaptam meg. Gyakorlatilag semmire sem fogom használni, mert nincs benne chip, de azért szép, ParisTech-es. Alatta a NAVIGO, vagyis az utazási kártyám. A kifinomult érzékelők a beléptető kapuknál a pénztárcám legmélyén is kiszagolják eme kártya jelenlétét, és boldog sípolással mellett zöld nyilacskákkal jelzik hogy menjek csak. Ez egy sima NAVIGO, van az ún. ImagineR verzió, ami diákoknak van, és 1 évre szól. Nekem ez valószínűleg elég lesz. Ennek a kiváltásához is kell párizsi lakcím igazolása, és havonta kell újratölteni. Legalul pedig a még Budapesten kiváltott nemzetközi diák, ami sajnos csak decemberig érvényes.

Második sorban felül az Európai Egészségbiztosítási Kártya (EEK), amit az EU-ban egy 2004-es rendelet óta minden országban egészségügyi ellátásra jogosít, ha otthon van TB-m. Franciaország sajnos pont a néhány kivétel közé tartozik (Belgium, Luxemburgban bizonyos típusú egészségügyi szolgáltatók esetében  Finnország mellett), ahol nem ingyenes élből, hanem meg kell előlegezni, és majd utólag fizetik ki nekünk, de még így is van egy bizonyos önrész, kvázi vizitdíj. De ez szinte az összes EU országban van. Szerencsére a biztosítás ezt is fizeti. Alatta található a helyi bankkártyám, ami a lakhatási támogatás miatt szükséges elsősorban, de a számlavezetés diákoknak 1 évig ingyenes, 20€ kezdőtőkét is adnak hozzá, és van egy takarékszámla része, amin 3%-os éves kamattal lehet bent max. 1600 euró. Ez elsőre kevésnek tűnik, de Norbi felvilágosított, hogy eurónál ez rendben van, mert ennek nincs inflációja. Ez alatt a CROUS kártyám, amivel kajálni lehet ha pénzt töltök rá, és így elkerülhető a készpénz állandó cipelése az étterembe. Végül pedig a koliszobámat nyitó ajtó kártyája. Egyébként a zuhanyzókat is ez nyitja a szinten. 

Néhány adatot eltakartam, ezért elnézést kérek.

Bármennyire is igyekszik az ember, néha van, hogy egy olyan vírus jön szembe, ami ledönti a lábáról. Sikeresen benyaltam valami francia vírust, aminek hála ma kipróbálhattam a francia egészségügyet, így most erről írok.

Röviden a helyzetem. Nem szeretném nagyon részletezni a tüneteket, beteg vagyok. Éjszaka alig aludtam, és reggel úgy ébredtem, hogy iskola szóba sem jöhet, azonnal dokihoz kell menni mielőtt komolyabb baj lesz. Átgyalogoltam a másik épületbe a recepcióhoz, megkérdeztem hogy hova menjek. Mondott egy címet, szerencsére pont ekkor volt rendelés. Első sokk: 22€ csak hogy rád nézzen a doki. Mindegy, ha egyszer muszáj akkor menni kell, majd a biztosítás fedezi.

Elmentem a dokihoz, aki elvileg anglofón, tehát angolul beszélő. Ő lehet is, bár pont nem ő volt, de a helyettesítője is nagyon rendes volt. KKészültem egyébként a rendelésre. Reggel fél órán át fordítottam a tüneteket: elharmadoltam egy lapot, és ráírtam magyarul, angolul, és franciául. Valamelyik csak jó lesz. Kaptam gyógyszert, megmérte a vérnyomásom, a lázam (homlokomra tett hőre színeződő papírral!), meghallgatta a szívem, hasam. Még fizetni sem kellett, azt mondta gratuit. :) Felírt pár gyógyszert 25€-ért, és a következő küldetés, hogy még ma menjek el laborra.

Az RATP útvonaltervezője picit csalt, így az utca másik végénél tett le. A 30-as szám körül, amikor nekem a 226-os kellett. Ez olyan 1 óra séta, de egy dolgot megfigyeltem ez alatt. A franciáknál a pékségek nagyon komolyan adnak magukra. Csili-vili kirakatok, és mindegyik olyan, mint ha látvány pékség lenne. Csak még mellé finomak is. Bár baromi drágák, 1 croissant közel 1€, és nem is nagy (kicsi), a baguett pedig szintén 1€ körül van.

A laborról nem sokat beszélnék, élmény volt mire sikerült kézzel-lábbal megértenünk magunkat. Potom 100€-val az aranyérmes pénzügyi sokk volt mára. Persze ezt is fizeti majd a biztosító sőt, lehet a gyógyszereket is. Csak most meg kell előlegezni, és szépen eltenni a blokkokat.

És hogy ezt honnan tudom.. Ma mivel a suliba már nem értem be a délelőtti etapra, ezért elmentem intézni a lakhatási támogatást (CAF). Elakadtam, ezért odamentem egyik segítőhöz, és rövidesen olyan történt amire nem számítottam: "Te magyar vagy?". Jupijé, itt, a Cité Universitaire területén. Ez volt a nap egyik fénypontja. A másik Alexa csodaszép levele, amitől még a kínlódások közepette is jobb kedvem lett! :)

Ma Norbival ismét városnézést tartottunk. Jártunk a modern városrézben, a Défense negyedben. Itt található a Grande Arche, ami az új diadalív. Ezt a Champs Elysées végében helyezték el. Úgy van kialakítva, hogy a Champs Elysées tökéletesen egyenesen jön Concorde tértől a Diadalíven át idáig. Tehát a Grande Arche előle szépen át lehet látni a Diadalív alatt. Azonban nem teljesen párhuzamosak, a Grande Arche kicsit ki van fordítva, és ezzel elvileg azt akarták szimbolizálni, hogy Franciaország nyit a világ felé.

A megközelíthetősége egyébként kiváló, mi az 1-es metróval jöttünk (ami náluk is a sárga metró, biztos rólunk másolták), de még az RER A is megáll itt. A negyedben 14 150m-nél magasabb felhőkarcoló található, és naponta 150.000 ember jár ide dolgozni, ezzel ez Európa legnagyobb üzleti negyede. De található itt Hilton hotel, és Sofitel is. Itt van irodaháza az Alstom-nak akiktől talán egyszer sikerül megvennünk a 4-es metróhoz való kocsikat, vagy az EDF, amely több Budapesti és vidéki erőművet birtokol, és persze még sok nagy cégnek.

Ezt követően gumikerekű metróval mentünk át a Musée des Arts et Métiers-be, amely múzeum az itteni iskolám nevét viseli. De ami még ennél is fontosabb (bár ez volt az eddigi legérdekesebb múzeum a számomra, de sajnos nem tudtuk végignézni, mert jött a záróra), hogy miért jók a gumikerekű metrók. Norbival sokat gondolkodtunk ezen. Mert látatlanban arra gondolna az ember, hogy halk, csakhogy a valóságban nem halk, konkrétan hangosabb, mint a sínen futó (ugyanis ennél is vannak sínek). A megoldás az, hogy a kerekek tapadása jobb, így jobban gyorsul és jobban lassul, tehát összességében gyorsabban tud közlekedni. Az 1-es metró vonalán még vasárnap is 1-2 perce követési távolságok vannak. Az info innen származik: andromedes.uw.hu/erdekesseg.html .

A múzeumba még vissza megyek, amit eddig láttam: rövidfilm a TGV motorkocsijáról szélcsatornában, Renault V10-es F1 motor,számos repülőgép modell és makett, életnagyságúak is. Voltak interaktív dolgok, pl lehetett különböző fogazású fogaskerekes áttételeket megforgatni. Volt még ember nagyságú csapágy, és napenergiával működtett ház (ez a szakdolgozat szempontjából volt érdekes), régi és új biciklik, és még  számos érdekesség.

Rendhagyó módon angol címmel indítok. Mindjárt érthető lesz, hogy miért.

Először is a legfontosabb: kimostam magamra. Mindjárt megyek a szárítóból begyűjteni a ruháimat, mert van ám szárítógép is, és ingyenes.

Szóval első nap az isiben. Nagyon izgultam. 9:40-kor volt találkozó, már 9:25-re a sulihoz értem, úgyhogy időre megtaláltam a termet. Nagyjából 18-an vagyunk, ebből 3 külföldi van, a többi francia. Hogy miért jöttem ők ide? Egyszerű. Ez egy angol képzés, és ők 1 év után jelentkezni fognak nagyon jó amerikai egyetemekre. Berkeley, MIT, stb.

Délig egy prezentáció volt, mi lesz, hogy lesz. Kaptunk órarendet, tárgyleírást, szóval végre a learning agreement-em is meg tudom csinálni, amit már az ösztöndíjra jelentkezés előtt kellett volna. Megkaptam a diákom is, beiratkoztam. És valahogy összehaverkodtam egy bodeaux-i sráccal, akinek az apja bortermelő. Persze Bordeauxban. Ami mondjuk nem rossz :)

Ebéd után egy maratoni angol jött. Ezekre az amerikai egyetemekre alapkövetelmény a GRE, TOEFL, és egyéb ilyesmi készség és nyelvfelmérőkön elért magas pontszám. A GRE tesztet kezdtük el nézegetni, és felsőfokú angollal mondom, hogy tényleg nehéz. Erre gyakoroltunk egy 3 órás angolórán úgy, hogy szünet sem volt. A végére nagyon elfáradtunk, de mutatott a tanár egy vicces videót

Hazafelé gyalog jöttünk, mert kollégámnak nem volt bérlete. Bár vett volna jegyet, de így legalább már én is tudom az utat :) Egyébként az ENSAM ezen központjában összesen ~200 diák van. Szóval nagyon családias. És a képzésért felelős tanár ismerte a BME-t, sőt, az Áramlástan Tanszéket is. Az iskolának egyébként 2 udvara van, összességében igen pici, főleg a Műegyetemhez képest. De valahol ez nem is olyan nagy baj talán..

Az utolsó képen pedig a régebben szóba került utcatisztítási módszer látható.

Szokásunkhoz híven várost néztünk a tegnapi nap folyamán Norbival. Természetesen szokásunkhoz híven, egy jó ebéd után. Olyan finom hal volt, hogy azt nem lehet leírni. Nagyjából bármit csináltak volna még ezzel a hallal, az csak rontott volna rajta. :)

Sajnos tegnap hétfő volt, ezért a múzeumok nagy része zárva volt. Kezdtünk az Ile de la Cité-n, ami a Szajna közepén található. Ez az eredeti Párizs magja. Itt telepedtek le 2000 éve azok a bizonyos kelta törzsek. Egy jól védhető sziget, ami végső soron nagy szerepet játszott abban, hogy ma olyan Párizs, amilyen. A szigeten található a Notre Dame, a Sainte-Chapelle, a Conciergerie. Továbbá Párizs egyik utolsó virágpiaca, illetve a Palais de Justice, ami egy régi királyi palota, manapság pedig a bíróság épülete. A metróból kilépve a Notre Dame-al kerültünk szembe, de ezt nem most néztük meg.

A Sainte-Chapelle templom a gótikus építészet csúcsa, amit IX. Lajos épített abból a célból, hogy különféle Krisztus ereklyéket tároljon. Sikerült megszerezni Jézus állítólagos Töviskoronáját, és a kereszt egy darabját is, többek között. Az ereklyék közel háromszorosába kerültek a Sainte-Chapelle építési költségeinek. A Conciergerie pedig egy börtön. Sajnos ezeket nem tudtuk megnézni, mert túl hosszú volt a sor, és fizetősek is. Megnéztük viszont a bíróság épületét, és a virágpiacot.

Ezt követően átkeltünk a Pont Neuf-ön, ami nevével ellentétben (Új Híd) Párizs legrégebbi hídja. Szemben a La Samaritaine, egy híres bevásárlóközpont. Mellette a St-Germain l'Auxerrois templom, amit megnéztünk. Ennek is elég hosszú történelme van, a lényeget átugorva manapság is a gótikus építészet remekművének tartják, bár kevésbé ismert, és alig is voltak benne.

Kis séta után elértük a Tour St-Jacques-t, ami arról híres, hogy Pascal itt végezte a barométeres kísérelteit. Pascal nagyon híres fizikus és matematikus, a nyomás mértékegysége is az ő nevét viseli (légköri nyomás: 101325 Pa). hu.wikipedia.org/wiki/Blaise_Pascal

Ezután jött a Pompidou központ. Ez egy olyan éptmény, amiben minden vezeték az épületen kívül megy. Kék színűek a levegővezetékek, sárga a villamosvezetékek, zöldek a vízvezetékek. Az emberi közlekedésre szánt területek vörösek. És persze rozsdamentes acélból vannak a szerkezeti elemek. A gond mindössze annyi, hogy x évente (x < 10) újra kell festeni az összeset, ami irdatlan költségessé teszi a fenntartást. Szerintem a tervezője úgy gondolta, hogy mivel az Eiffel tornyot sem fogadták el eleinte, majd ezt is el fogják idővel. Csak az a gond ezzel, hogy az Eiffel torony az akkori építészet csúcsa volt a maga vasszerkezetével, ami nem mondható el erről az épületről. Ami viszont tetszett, hogy a tetőre felvivő mozgólépcső is az épületen kívül megy, és a tetőn van egy nagyon jó kilátású étterem. Továbbá megnéztük még a modern művészetek múzeumát, de az továbbra sem a mi világunk.

Ezt követően a Bastille térre mentünk. Itt található a Colone de Juillet, egy 51,5 méteres bronz oszlop, tetején a szabadság "géniusza". Mögötte az Opéra de Paris Bastille, vagyis az új operaház. Ez egy zömök, köríves üveg, amely 2700 férőhellyel, és 5 színpaddal büszkélkedhet. Manapság itt vannak az operaelőadások.

Megnéztük a Place des Vosges-t, amit nem csak a párizsiak, hanem az ide látogatók nagy része is a világ legszebb terének tart. Igazából egy gyerekekkel zsúfolt térről van szó, amelyet egy nagyon szép régi ház vesz körbe (az egyikben lakott egykor Victor Hugo). Kicsit nézelődtünk, elemeztük az embereket. :)

Végül az Arsenal kikötőt néztük meg, majd a gumikerekű metróval jöttünk haza.

A történet ott kezdődik, hogy a kameruni szomszédomat kicsit félreismertem. Mikor először találkoztam vele, két, szintén fekete bőrű haverjával, trikóban teniszlabdát rugdostak a folyosón. Sztereotípia kész. Aztán jobban megismertem, kiderült hogy építészmérnök, programozó, szabadidejében fényképez, minden vasárnap misére jár, meg alapvetően jófej.

A cím eleinte la Cathédrale Notre Dame volt, mivel ma ott jártunk. Végül azért lett ez, mert ma nem turistaként voltunk ott, hanem egy misét hallgattunk végig, és az igazi turistáskodás majd legközelebb lesz. Így most a templomot egyébként megillető bevezetést átugorva a lényegre térek. A következő dallal kezdődött a mise, háttérzenének ajánlott elindítani olvasás közben. Sajnos csak a dallamot találtam meg, ezt egy igen magas női hang énekelte.

Bár én otthon nem járok misére, de nem lehetett kihagyni a kérdést, hogy egyszer becsatlakozhatnánk-e. Így jutottunk oda, hogy ma este misére mentünk a Notre Dame-ba. Most jártam ott először, és igen lenyűgöző építmény. Franciaországban alapvetően elterjedt a gótika, és ez minden bizonnyal az egyik csúcsa a stílusnak. Méreteiben hatalmas, a hátunk mögött lévő orgonából csak úgy dübörgött a hang, amikor nagy csinnadratta közepette megérkezett a pap (és vagy 20 fős kísérete). Már a bejövetel után a kezünkbe nyomtak egy forgatókönyvet, ami francia, német, és angol nyelven tartalmazta az elhangzott dolgokat. Mivel ma szeptember 11. emlékmise volt, ezért az amerikai nagykövet is jelen volt.

A templom olyan nagy, hogy konkrétan mise közben mi nem láttuk az oltárt, de rengeteg kivetítőn közvetítették. És közben is mentek körbe a turisták, bár a templom rész, és a hátsó része ilyenkor le van zárva. A katolikus szertartások nekem kicsit újak voltak, de már fel lettem világosítva Bori által, hogy minek voltam a részese. :)

A mise után még pár sztárfotót is csináltunk. A körbejárás majd legközelebb.

A bónusz képen pedig egy jó móka: ha erre jár az ember szerezzen be egy kis pékárút, mert a templom előtti madarakkal nagyon jó képeket lehet csinálni.

Tegnap is városnézős napot tartottunk, immár hárman. Megnéztük az Ivalidusokat és a Montmarteot.

Először a szokásos ebédet fogyasztottuk el 11.30-kor, majd innen indultunk felderíteni. Az első célpont az Invalidusok voltak. Ezen épületegyüttes magába foglal egy katonai kórházat, egy katonai múzeumot. Egyik szinten fegyverek, másik szinten 1-2. világháborús ereklyék, amik között volt elrejtve a Wright-fivérek első repülő eszközének a propellere, meg egyébként katonai uniformisok, és egyéb érdekes dolgok, például egy 1. vh utáni 9 hengeres repülőgép csillagmotor. Első ránézésre még ma is ilyen.

A végigjárása után jött a Dóm. Eszméletlenül nagyvonalú épület, közben azon gondolkoztam, hogy egy ilyen építményt manapság melyik ország engedhetne meg magának. Itt nyugszik Bonaparte Napóleon, egy akkora sírban, amibe nagyjából 20 ember beleférne, és tiszta márvány. Napóleont a franciák nagyon tisztelik. Nagyjából 60 ütközetben vett részt élte során, ami több, mint amiben Nagy Sándor, Julius Caesar, és Hannibál együttesen. Máig a leghíresebb francia. Volt kiskatona, magas rangú katona, konzul, császár, végül száműzetésben halt meg. Fénykorában szinte egész Európát vagy leigázta, vagy szövetség útján állította maga mellé. Így hatalma Spanyolországtól Lengyelországig, Itáliától Hollandiáig terjedt. Az Ivalidusokban úgy van kialakítva a sírja, hogy mindenhonnan rá lehet látni. 

Az Invalidusok dómja után leültünk a közelben egy parkban. nem volt különösebben semmi ismertetőjegye a parknak, de ismét megállapítottam, hogy az egyszerűbb parkok is lehetnek igen szépek.

Ezt követően elmentünk a Montmarte domb környékéhez. Bár a Sacré-Coeur templomot megnéztük, ide még visszamegyek, mert erre 2-3 óra kevés. A templomot egyébként üzletemberek fogadásából építették, és elvileg már 120 éve valaki folyamatosan imádkozik benne. Ezt követően sétáltunk az utcákban. Láttunk mutatványosokat, festőket (egy akvarell kép 400€), rengeteg kávéházat. Szép kis macskaköves utcák.

Hazafelé megnéztük a Moulin Rouget, majd elköszöntünk Nóritól, és Norbival ketten folytattuk az utunkat az esti tűzijátékra, ami a szórólapok szerint Európa legnagyobb tűzijátéka. A tűzijáték helyileg a St-Cloud park közelében volt, ami már a 3. zóna. így az első villamosozásunk is megvolt. Kiderült viszont, hogy ez egy fényshowval összekötött tűzijáték, de a fényshowra kellene jegy. Így viszont csak annyit láttunk, hogy kb. 10 percenként fellőttek egy adag tűzijátékot. Egy szó mint száz, nem vártuk ki a végét, pedig amikor jöttünk a villamossal (mellette mentünk el) éppen nagyon beindult.

Végezetül mutatnék 2 képet. Az egyik a helyi parkolási "szokást" mutatja, a másik pedig egy érdekes csatornafedél.

A mai kör volt az eddigi legnagyobb, el is fáradtam.

Megbeszéltük, hogy a Nation megállónál találkozunk. Én jó szokásomhoz hívem már fél órával előbb odaértem, így kicsit kikeveregtem a föld alól körülnézni. Oké, nem egy utolsó kis tér, mert van RER és vagy kétféle metró is. De hogy kettő darab, nagyjából 25-30 méteres oszlop legyen az út két oldalán, a tetejükön király szobrok: az egyik kardja a lábánál, a másik a levegőben.. az azért nem átlagos.

Megcsináltam a bankszámlámat. Elég hamar sorra is kerültem, gyorsan meg is lett. A rendszer hasonlóan papír alapú, mint nálunk. Szóval legalább 15 papírt kellett aláírnom, és egy kisebb erdőt nyomtatott ki nekem. Egy érdekesség: minden aláírás előtt ki kellett tölteni egy másik mezőt is kézzel: be kellett írni egy üres mezőbe, hogy Lu et approuvé, magyarán hogy elolvastam, és tudomásul veszem. Tegnap még ezen kívül leadtam egy papírt, amin leírtam, hogy milyen állapotban vettem át a szállást. Utána pedig támogattam Alexát, mert fogszabályzót kapott. Szerintem jól néz ki. :)

Az ebédnél sikerült megint egyel feljebb lépni, az előételt is bevállaltam. Hideg előétel: két szelet hal, salátán. Főétel: panírozott rák vegyes körettel: krumpli krokett, párolt bébirépa. Mellé volt még egy vegyes uborka+paradicsomsaláta (az uborkasalátába beledobtak pár menta levelet, érdemes kipróbálni), végül egy kókuszos activia joghurt. Továbbra is 3€-ért. Gyakorlatilag ha valaki 1 napra jön, mág akkor is megéri kiváltani a 2€-s kártyát, mert a városban 10€ alatt egy szendvicset sem lehet kapni.

Ma Norbival (akivel otthon squasholni (=fallabdázni) jártunk) meggyek városnézére. Ő kint lakik a peremvidéken, és még nem volt így bent a városban, szóval egy jó úton elé megyek, amíg a bérletem engedi. Aztán megkajálunk egy RU-ban, és utána elmegyünk az Opera, Champs Elysees, Arc de Triomphe útvonalon. Majd átmegyünk az Anvers megállóba ahol Nórival, korábbi franciás társammal találkozunk, és megnézzük a Montmarte-ot remélhetőleg. Kalandra fel, este írok.

Ma találkoztam Török Árpival, mivel szuper rendes volt, és elhozta az otthon maradt cuccaim. Ez egy kicsi, ám annál nehezebb sporttáskát jelent.

Délelőtt pihentem, majd délben megebédeltem szokásomhoz híven az RU (resto-universitaire)-ben. Itt ejtenék pár szót a kajáról, ugyanis nem semmi, hogy milyen kajákat eszem. Tegnap ebédre tintahal karikákat ettem (bár csak utólag jöttem rá erre), vacsorára pedig nyúlhúst. A mai ebédem tonhal volt, de nem a konzerves fajta, hanem rendesen sütve, szósszal a tetején. Ez tényleg gasztronómiai élmény volt, ha szabad így fogalmazzak. A vacsorám pedig burgundy marha. És miközben napról napra egyre jobban hiányoznak az otthoniak, ezek a kajálások azért mindig feldobják a napom. Azért a hiányban lassan elérkezem a holtponthoz szerintem, és utána talán jobb lesz kicsit.

Ahogy befejeztem az ebédet hívott Árpi, én meg útra keltem a címben szereplő hotelbe. A hotel hatalmas, Párizs legelőkelőbb részén van, rálátással a párizsi operaházra. Az árak elképesztőek, 1 éjszaka -célszerű megkapaszkodni- 800€. Hát, ebből nekem 2 havi lakbérem kijön. Bár ez Árpi szerint is abszurd, és a konferencia miatt vannak így feltornászva az árak. Egyébként ez az olcsóbb szoba volt, ahogy az árlistát néztem. Alábbi képen a hotel, a következőn pedig az operaház, bár ide egyszer el fogok még menni, hogy rendesen megnézzem. A hotel előcsarnokában antik bútorok, és egy hatalmas fehér orchidea kupac volt. Árpi még a recepciónál várt. Bejelentkezett, és nem volt meg a szobája kulcsa. Szóval eltették a recepciónál a csomagját és beültünk valahova a közelben Beszélgettünk egy fél órát, aztán rohannia kellett a megbeszélésre. De jó volt végre magyar emberrel találkozni, és persze Árpival mindig is jó találkozni :)