A nyári francia tanfolyamok élménybeszámolója következik!

Az eredeti terv az volt, hogy augusztus elején kimegyek Párizsba egy 4 hetes kezdő nyelvtanfolyamra. Jelentkeztem is, el is fogadták. Az ára 200 euró lett volna + 300 euró a szállás költsége.

A nyár folyamán azon kezdtem el gondolkozni, hogy mi lenne ha már itthon elkezdenék tanulni franciául? Végülis csak a szakdolgozatomat kellene írnom, tehát ugyan nem érek rá, de muszáj lenne szereznem valami alapot, amire kint lehet majd építkezni. Ezért beütöttem a keresőbe a kulcsszót, és teljesen meglepődtem, hogy milyen olcsón találtam tanfolyamot a Blahánál, ahova viszonylag egyszerűen el tudok jutni. Eszembe jutott egyik régi nyelvtanárom tanácsa, hogy kezdő tanfolyamon még az sem baj ha nagyobb a csoport. Sokat még egyébként sem tudunk beszélni, és a lényeg úgyis az otthoni tanuláson van.

Jelentkeztem az Euro nyelviskola 4 hetes, 100 órás szuperintenzív tanfolyamára, nagyjából 33.000 forintos áron. Ekkor még nem tudtam, hogy ez mennyire megváltoztatja az eddigi elképzeléseimet, kit fogok ott megismerni, és milyen felejthetetlen lesz így a nyár.

Az élet nagy pillanatait nem feltétlen megcselekedjük. Van, hogy egyszerűen csak megtörténnek. Nem azt mondom, hogy nem irányíthatjuk a saját életünket... Kezünkben az irányítás. Legyen is! De ne feledjük, hogy bármikor megeshet, hogy kilépünk otthonról, és az egész életünk megváltozik. Az univerzumnak terve van velünk. De ez a terv folyton változik. Egy pillangó megrebbenti a szárnyát és elered az eső. Ijesztő lehet, de csodálatos is. Folyamatosan dolgoznak a gépezet fogaskerekei, hogy te végül pontosan akkor, pontosan ott legyél, ahol lenned kell. Jó helyen, jó időben. /How I met your mother/

Befizettem az előleget, megkaptam az sms-t hogy hova kell menjek az első nap, és hogy a tanárom Földi Márton lesz. Mint később kiderült, ennél jobban nem is alakulhatott volna a dolog. Az első csoportban 12-en voltunk, vegyes korosztályban. Volt egy általános iskolás lány, voltak középiskolások, egyetemisták, és dolgozó ember is akadt. Összességében egy vidám csoport volt. És nem elhanyagolható tény, hogy megismertem Alexát, aki egy nagyon kedves barátom lett, és különösen szeretném a figyelmébe ajánlani a fenti idézetet, ha olvassa a naplómat.

Visszakanyarodva a franciára. Márton nagyon jó tanár, és ezt nem csak azért írom, mert olvassa a blogomat :)

Bárki bármit mondd, ne változtass semmin, mert minden így jó, ahogy van!

A stílusa közvetlen és barátságos. Jól reagálja le a különféle helyzeteket, mindent felír a táblára (el sem hinnétek mennyire sokat számít ez egy olyan nyelvnél, ahol nem egészen úgy írják a szavakat, ahogy mondják.. és az utolsó betűket ki sem ejtik). Volt levelezőlistánk is, mentek körbe a saját francia dvd filmjei. Fejtettünk keresztrejtvényt, a számok tanulásánál lottóztunk, a végén még édességet is kaptunk :) És ami talán még fontosabb: a kezdő tanfolyam után kezdtem megérteni a franciát, az egész nyelvtan világosnak tűnt, és őszintén szólva még meg is szerettem.

Ekkor kezdtem el gondolkozni, hogy talán a Párizsi tanfolyam helyett itthon kellene még egy ilyenre benevezni. A repülőjegyet még úgy sem vettem meg. Fizetni sem fizettem. De ha fizetnék, az egy vagyon lenne (a legnagyobb kedvezmények mellett): 1 hónapra nagyjából 200.000 forint kajával, az itthoni 40.000 helyett. Ráadásul ha itthon maradok tudok közben a szakdolgozattal is konzultálni, amivel nem haladtam addig túl sokat.

A második tanfolyamomra így a 2 héttel később kezdődőre jelentkeztem. Ez már egy kicsit viszontagságosabb volt. Sajnos a reggeli helyett csak délutáni csoport indult, ami nagyban keresztbe húzta a napomat. Csak a jóra szabad emlékezni, de azért leírom a főbb negatívumot is. A tanfolyam kezdetekor Márton még nyaralni volt (Finnországban). Szerencsére később úgy alakult, hogy ő lett a tanárunk. Eleinte helyettesítette egy hölgy. Diplomatikus leszek: nekem nem igazán tetszettek a tanítási módszere. Tény, hogy sok beszélgetős feladat volt, ami jó, viszont 1 órán keresztül a munkafüzetből oldottunk meg példákat, amit akár otthon is csinálhatnánk, nem kellene bent ülni hozzá (és fizetni nyelvórát). És az egyik napot sikerült úgy lehoznia, hogy a teremben előttünk lévő német kurzusról a táblán maradt anyagot még csak le sem törölte.

Végül megkaptuk Marcit, akivel szépen behoztuk az elmaradt órákat, és pont sikerült befejezni a könyvet is. Ezen a kurzuson egy sokkal komolyabb társaság volt, egyetemi hallgatók, doktorandusz, és tanító összetételben. 3 olyan emberrel, akik jövőre francia nyelvterületen lesznek Erasmussal! Nóri, remélem összefutunk majd abban a csúnya, nagy városban! :)

A tanulság a fenti idézet. Minden szavával egyetértek. És egy tanács: aki olyan intenzív tanfolyamra adja a fejét, ahol napi 5 órája van, az számoljon vele, hogy még otthon is kell 3-4 órát foglalkoznia vele. Különben nagyon hamar lemarad, és elmegy a kedve tőle. Mivel délután jobb tanulni, ezért ilyen tanfolyamot csak délelőttre tegyetek, mert akkor megmarad az egész délután.